Valami megcsillant Rose szemeiben, amiből arra jutottam, hogy nem őszinte. De ennél több van mögötte, erősebben néztem idegesen arcát. Nem csak azért, mert a szemkontaktust kerülte, hanem mert gyakorlatilag menekült előlem. Az a Rose, akit ismerek az egy szempillantás alatt leharapná a fejem, és nem rezzenne össze minden apró mozdulatra, amit teszek. Nem csak ez volt furcsa, de ez figyelmeztető jel volt.

Mielőtt kérdezhettem volna a csendességéről Liam szólt a konyhából, hogy kész a vacsora. Próbálta elrejteni a fájdalmat, ami visszautasítása okozott, de jobban bántott, mint kellett volna. Nem csak tagadta az érzésit, de hozzám sem ért. Hiába nem volt rajta a karkötő. Nem ölelt meg, hogy kimutassa hiányoztam neki, vagy jelét sem mutatta annak, hogy félt de most már biztonságban érzi magát miattam. Távolságot tartott és ez kurvára fájt.

Pontosan ez volt az oka, hogy próbáltam ellökni Roset magamtól és voltam vele egy seggfej. Idiótának tűnök, de az elkerülhetetlen érzéseimtől akartam távolt tartani magam. Gyengének érzed magad, és amikor gyenge vagy sebezhetővé válsz. Az én életemet élve ébernek kell lennem és nem tudtam az lenni, amikor Rose megcsókolt. Emiatt vesztettem el. Mert túlságosan lefoglalt az iránta szerelmem és elvonta a figyelmem arról, hogy meg kell védenem. De nehéz volt, amikor a karjaimban tartottam, figyelni mindenre, amikor ajkai enyémhez értek. Nem foglalkoztam a veszéllyel, ami minden mozdulatomnál rám leselkedett; csak magunkra gondoltam.

Istenem, mikor lettem ennyire közhelyes?

Ez egy rakás szar.

Az erőmet használva egy tűzlabdát csináltam és a másik csuklómnak nyomtam. A perzselő áthatolt a bőrömön, de elvonta a figyelmem, mert ingerlékenyen néztem Rosera. Magamat bántani hülyeségnek hangzik és lehet csak azért teszem, hogy nyoma legyen, de míg ez elfog halványulni, a szerelmem Rose iránt nem. Blokkolnom kell ezt, amíg rá nem jövök mi folyik itt. Marcus hallgatózhat, figyelhet, vagy kémkedhet a hátsó udvaron és várhat a megfelelő pillanatra. Óvatosnak kell lennem, ahelyett, hogy Roseal kapcsolatosan gondolkodjak.

Tanulmányoztam őt. Talán betegesnek tűnik, de általában a kezeivel maga előtt sétált, nem maga mögött. Szemöldökeim összeszaladtak, néztem, ahogy haját elsepri arcából, amikor általában csak a füle mögé simította. Istenem, úgy hangzik, mintha zaklató lennék, de ezek miatt az apró jelek miatt kételkedek, hogy nem az én Roseom jött vissza. Ha Marcus kisütötte az agyát, esküszöm, hogy, minden erőmmel én--"

"Éhesek vagytok?" Kérdezte Zayn, amikor beléptünk a konyhába, miközben segített Liamnek vágni a látszólagos grill csirkét.

"Hmmm... úgy látszik, mintha néhány fiú kint játszott volna a késeivel, megint, eh?" Viccelődött May, ahogy belépett a konyhába.

Liam a szemét forgatta mosolyogva. "Francba, egyenesen. Zayn, Ryan, és én gondoltuk kezd unalmassá válni minden nap ugyanaz a kajak, így ezt a kis állatot találtuk a folyóparton."

Újra Rosera néztem, de arckifejezése nem változott. Tekintve, hogy az én Roseom állat imádó, biztos vagyok benne, hogy leszidta volna őket, amiért megöltek egy állatot, mielőtt enni kezdett volna, de nem mondott semmit és először vett a tálról. Ajkaimat megnyaltam és összepréseltem, követtem a példáját és próbáltam valami magyarázatot találni a viselkedésére.

Mindannyian az asztalnál ültünk, de ezúttal biztos voltam benne, hogy én ülök Rose mellett és Jessienek esélye sem volt. Legutóbb a határán voltam annak, hogy agyonverem, de természetesen Marcus katonáinak hülye éneke félbeszakított minket, aztán rájöttünk, hogy Rose egy rohadt fehér boszorkány és bevallottam neki, hogy szeretem, megcsókolt, aztán elvitték tőlem. Bassza meg, ennyi minden történt egy nap alatt,huh?

"Szóval, Rose." Kezdte Louis, ahogy előre hajolt, szemöldökeit kíváncsian ráncolta. "Mondott neked Marcus bármit is arról, hogy óvatosabbnak kéne lennünk?"

Rose a szájában forgatott egy csirke darabod és a fejét rázta.

Louis felhúzta  egyik szemöldökét. "Biztos? Csak úgy elengedett?"

Bólintott.

Megnyaltam ajkamat belülről és közelebb hajolva felé fordítottam a fejem. "Rose, mi a kedvenc színed?"

Felhívtam a figyelmét és felém fordulva szemöldökét ráncolta és ajkai enyhén elnyíltak. Leomlott a védelme egy apró kérdés miatt, és egy olyan kérdés, amire tudtam a  választ. Habár, hihetetlen, hogy egy olyan kegyetlen személy, mint Marcus csak úgy elengedte anélkül, hogy figyelmeztetett volna minket. Még egy fenyegetést sem küldött látszólag.

"M-megbocsáss?" Kérdezte Rose, óvatosan nézett körül.

Megnyaltam a ajkam és bólintottam. "Igen. Elfelejtettem, de élve felfal ez a kérdés. Elmondanád nekem a kedvenc színed, Rose?"

Neve fenyegetően hangzott, valószínűleg azt fejezte ki, hogy nem hiszem el ki is ő. A fiúk kíváncsinak tűntek, ahogy én, ahogy közelebb hajoltak, hogy hallják a választ. A válasz egyszerű volt: csak egy szín. De az egész lényege az volt, hogy ha jól válaszolja meg, akkor tényleg Rose, egy egyszerű válasz mindössze. A homlokán megjelenő izzadság cseppek egyértelművé tették, hogy fogalma sem volt  mi a válasz.

"Nos,....uh" Eldobta a villáját, ahogy felállt a székről. "Természetesen a rózsaszín. Most ha megbocsátotok, nekem ki kell mennem a mosdóba és---"

Felálltam és cipőm dobogása hallatszott a padlón. Hallani lehetett, ahogy nyelt és felnézett rám. "Kék." Mondtam neki vigyorogva. "Rose utálja a rózsaszínt."

Ilyen egyszerű, sarkon fordult és menekülni kezdett. Elkaptam a derekánál és megfordítva a falnak nyomtam. Próbáltam emlékeztetni magam, hogy ez csak a teste, nem az igazi Rose, mialatt alkaromat torkának nyomtam, arcom veszélyesen közel volt övéhez. Sosem bánnék ilyen durván az igazi Roseal, de hiányzik és tudnom kell miért és hol volt, mielőtt tejesen megörültem volna.

"Harry, mi az ördögöt csinálsz?" Kérdezte Niall aggódva, ahogy felém sétált, de a fejemet ráztam.

"Ez nem Rose bassza meg." Erősebben szorítottam alkaromat torkára, néztem, ahogy kezei felemelkedtek és alkaromat kaparták. Levegőért küzdött, ahogy rábámultam, hangom elmélyült, ahogy sziszegtem. "Ki a kurva élet vagy?"

A csaló Rose összepréselte ajkait, nyilvánvalóan kerülni akarta  válaszadást. Niall még mindig közel állt, szemei tágra nyíltak, mint mindenki másnak. Szörnyetegnek nézhettem ki, ahogy durván tartottam a  személyt, de soha sz életbe nem nyúlnék ilyen durván Rosehoz.

"Nem beszélünk? Értem...."

A szabad kezemet felemeltem, hogy megmutassam a  tűzlabdát, ami benne volt. A csaló szemei még jobban kitágultak, mintha hevesebben szenvedett volna az erőmtől, de kezemet karjaihoz nyomtam és végig küldtem rajta a tüzet. Bárki is volt Rose testében, fülhasító sikoly hagyta el testét, ahogy kezemet bőrébe nyomtam, hallottam, ahogy a tűz perzselni kezdte. Pár pillanattal később kezemet elvettem, de a tűzgolyót a kezemben tartva a tokához emeltem, ahogy szemeimmel tovább néztem.

"Ki. Vagy. Te." Egyesével ejtettem ki a szavakat lassan, próbáltam olyan veszélyesnek hangzani, amennyire csak tudtam és a rettegés, ami kiült arcára, nyilvánvalóvá tette, hogy működött.

De csendben maradt.

"Rendben." Benedvesítettem ajkaimat mielőtt összepréseltem őket, elengedtem és a térdeire zuhant, kezeit torkához kapta, ahogy próbált levegőt erőltetni tüdejébe. Bólintottam és lenéztem rá. "Azt hiszem, kegyetlenebbnek kell lennem, hogy választ kapjak, igaz?"

A látszólagos Rose összegörnyedt és én összeszűkítettem szemeimet. Azonnal fuldokolni kezdett, mindkét kezét a torkához kapta, ahogy újra a falnak repült. A srácoknak fogalma sem volt mit gondoljanak, de nem állítottak le. Tudtam mit teszek, én is voltam befolyásolva korábban. És ez a személy nem tudta hihetően megcsinálni.

"Oké." A személy felmordult suttogta, alig lehetett hallani, kezei torka köré fonódtak, ahogy fojtogattam. Feltételezve, hogy tudni akarták a  srácok mi folyik, felhúztam a szemöldököm várakozóan és abba hagytam a  mentális  kínzást.

Szemöldökeim összeráncoltam, ahogy Rose teste egy férfiévé alakult. Hosszú barna haja eltűnt, egy fiú haja jelent meg. Csillogó barna szemei és aranyos arca helyét átvették hideg kék szemek és éles állkapocsvonal. Izmok nőttek karján, és teste kecses alakja eltűnt, ahogy kiegyenesedett. Mellkasa összement, vállai kiszélesedtek, és ruhái női toppból és nadrágból férfivé váltak.

Hölgyeim és uraim bemutatnék egy alakváltót.

Akinek nincsenek elég jó képességei.

Amíg a többiek próbáltak újra levegőhöz jutni, engem teljesen elnyelt a megalázottság érzése. Nem csak azért, mert teljesen szánalmas voltam,a mikor a gyerek előtt megkérdeztem, hogy Rose szeret-e, hanem mert könnyesek voltak a szemeim , amikor kérdeztem. Nem, Harry Styles sosem sír, de természetesen rohadt közel járt hozzá, amikor visszautasították. És ez az ember látott a legrosszabb állapotomban és ez kiakaszt.

Mielőtt megállíthattam volna magam kezeim nyaka körül voltak és a falnak nyomtam. Frusztráltnak tűnt, hogy megint itt tartottunk, de teljesen zavarba hozott, nem említve, hogy vécépapírként használt. És most undorító hasonlatokat kényszerít ki belőlem.

"Hol a kurva életbe van Rose?" Csattantam rá hangosan, és nyakamon lüktetett az ér, ahogy próbáltam magam visszafogni, hogy ne roppantsam ott és akkor össze a nyakát.

Soha senki nem alázhatja meg vagy használja fel Harry Stylest.

Az halált érdemel.

És életem szerelme a tét.

Valaki adjon egy fejszét, benzint, buszt és más fájdalmas szarságot és készen állok rá.

A srác felemelte a kezét védekezően, habár feje a plafon felé nézett. Próbált lenézni rám, ahogy kétségbeesetten mondta. "N-nem tudom. N-nem mondta el nekem, kérlek ne ölj meg!"

"Ki?" Már tudtam a választ, de megerősítésre volt  szükségem.

A srác nyelt a kezeim alatt. "M-Marcus."

Fejemet elfordítottam, alsó ajkamat beharaptam, enyhítettem a szorításon, de még mindig tartottam. Szemeimet rávezettem és szemöldökeimet összehúzva kérdeztem. "Ki vagy te?"

"D-Daniel."

"És mi a kurva életért gondoltad, hogy rendben van, ha szórakozol velem?" Morogtam az orrom alatt és közelebb hajoltam hozzá.

Daniel  a fejét rázta kétségbeesetten gyengébb szorításom alatt. "M-megfizetett, esküszöm. Megfenyegetett, hogy megöl, ha nem teszem, megöl, ember. Sajnálom. Istenem kurvára sajnálom. Kérlek ne--"

"Fogd be a kurva életbe." Morogtam, szemeimet összeszorítottam. "Fejfájást okozol."

Daniel csendbe maradt, ajkai elnyíltak és úgy vette a levegőt, még mindig rettegett. Hezitált, mielőtt szemembe nézett, hangja aggódó volt, ahogy feltette kérdését. "Mit fogsz velem tenni?"

Arcomat dörzsöltem egyik kezemmel, nyakamat egyik oldalról a másikra döntöttem, hogy kiroppantsam. "Itt maradsz, így nem fog gyanút. De ha megpróbálsz kimenni azon az ajtón, meg foglak ölni, mielőtt végig futna a gondolat az agyadon. Megértetted?"

Daniel kétségbeesetten bólintott.

"Jó. Az engedelmességet könnyebben kezelem." Morogtam az orrom alatt, ahogy elengedtem. A fiúk még mindig ledöbbenve néztek, és Daniel még mindig a falnál állt, mintha leharaptam volna a fejét. De még sok kérdésem volt. Felé fordultam és ránéztem, ajkamat hüvelyk és mutató ujjam közé fogtam. "Hogy lehet, hogy nem Roset küldte? Miért egy alakváltót?"

Daniel hajába túrt és kifújta a levegőt. "Kiakasztja a szemtelenségével. Úgy értem, nyomkövetőt tett a nyakába meg minden, de szarkasztikus maradt továbbra is és felingereli. Nem csodálom, mert semmire nem hallgat, amit mond neki."

Habár a nyomkövető dolog kiakasztott, de elmosolyodtam.

"Hmm." Bólintottam egyetértően, elégedetten néztem. "Ez az én csajom."

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: