Elrontottam

Jól ismert tény, hogy az utóbbi két napban Rose direkt került engem. Több időt töltött Jessievel és kevesebbszer nézett rám, amikor ritkán összefutottunk a folyosón, mert valami csoda folytán kijött a szobából. Gyűlöltem a kanapét a nappaliban, de Rose bocsánatáért könyörögni sehova sem vezetett, így meg tanultam ezzel élni.

Harry Styles: nem vagyok koldus. De mit csinált Harry Styles az utóbbi pár napban? Próbálta lenyűgözni Roset. Nem csak reggelit csináltam neki egyik nap, hanem elmentem egy boltba M&M-t venni neki, amit szeret. Az ételek segíthetnek, hogy elérjem a bocsánatát? Nem igazán. De Harry Stylesnak van egy másik eszköze (nem, nem seggfej, habár ez tökéletes illik hozzá) és ezzel végeztem.

Szóval fogadhatunk rohadt M&M, nem fogom feladni.

Jelenleg mindenki kint van, önvédelmet gyakorolnak és ilyenek. Jessie segített Rosenak az utóbb pár napban a karddal, hogy valamit erősítsen rajta. Mind tudtuk, hogy Marcus egyre közelebb ér, ahhoz, hogy a nyomunkba érjen, és mind tudtuk, hogy az időnk véges. Nem sok idő van addig, amíg támad és megszerzi, amit akar: Roset.

Nos, sajnálom seggfej, de nem fogod megszerezni ezt a lányt.

Hogy szembeforduljak az apámmal sosem fordult meg a fejemben, de ez elkerülhetetlenül meg fog történni. El tudom képzelni a mérges arcát, amikor nem fogom átadni neki Roset, de építhet egy hidat és elhúzhat a picsába. Nem érdekel, hogy az ő vére vagyok (néha azt kívánom bárcsak ne így lenne), de nem ő a legrosszabb dolog ebben a világban. És ha Rose megvédése megölt engem, azt hiszem, találkozhatok vele a túlvilágon.

Kifújtam a levegőt arcomból, kezemmel hajamba túrtam és próbáltam megfejteni a bennem száguldozó érzelmeket. Egyikük sem jelentett nekem semmit, de nem tudtam nem a megfejtésükkel foglalkozni, hogy valahogy elmagyarázhassam az egészet Rosenak. Talán végül megbocsájt majd a hülyeségemért és remélhetőleg visszatérünk a régi kapcsolatunkhoz.

Barátság?

Habár ez messze áll attól, amit keresek, de nem tudok megfelelő szót találni, ami leírná a kapcsolatunkat. Nem randiztunk, de nem is voltunk barátok. Nem tudom hajszálpontosan, de tudom, hogy keskeny vonal van a kettő között, ahonnan elbuktunk.

Szemeim az ablakra rebbentek, ahol Jessie önvédelemre tanította Roset. De a pozíció, amiben megláttam őket arra késztetett, hogy ökölbe szorítsam a kezem; Rose homloka egy fának volt nyomva, miközben Jessie hátulról átkarolta, arca közel volt a nyakához. Úgy éreztem ki tudnám tépni a hajam idegességemben, de ökleimet összeszorítottam, hogy visszatartsam a kényszert, figyelmen kívül hagytam, hogy körmeim húsomba vájódtak.

Végül elegem lett a szobafogságból, figyelmen kívül hagytam a tényt, hogy Rose azt akarta legyek tőle távol. Habár mindent megtettem, hogy távol tartsam magam, nem tudtam megállni, hogy kiviharozzak. Nem beszéltem hozzá, hacsak ő nem szólt hozzám, de nem bírtam a nagy távolságot köztünk. Egyre közelebb kerültem az őrültség határához, de nem tudtam elérni azt a pontot.

A tisztáson átsétálva Zaynhez és Louishoz, elkaptam Rose tekintetét, ahogy enyhén rám nézett. Éles levegőt véve küzdöttem az ellen, hogy ránézzek, miközben folytattam az utamat a srácokhoz, akik gyakorolták a képességeiket. Egyikük sem volt rá képes, hogy tüzet lőjön ki a kezéből, így a legtöbbjük fegyverrel harcolt. Azt gondoltam, hogy szánalmas, de most már irigy vagyok rájuk.  Az agresszió néha túlteng bennem és nem tudom, hogy türtőztethetném magam. Áldás és átok, hogy ennyi mindenre képes vagyok.

Megnyaltam ajkaimat, mielőtt szorosan összepréseltem őket, keresztbe fontam karjaimat mellkasom előtt és úgy tettem, mint aki az előtte folyó edzést figyeli meg. Zayn  lefogta Louis fejét, de ő kipördült és irányította a helyzetet. Mindketten hátrébb mentek., majd előre és próbáltak dominálni. Zayn el akarta seperni Louis lábait, de Louis gyors volt és előkapta a kardját. Ügyesen gyakoroltak tovább.

Szemeim Jessire és Rosera kaptam, néztem, ahogy Rose forgatta a kardot. Egy részem azért imádkozott, hogy vágja le Jessie fejét, bármennyire hátborzongató, de ez nem történt meg, mert hozzáértően tartotta kezeiben  a fegyvert. Meglepett a gyorsasága, tekintve, hogy még mindig a női időszaka volt . És arra gondoltam, hogy egyszer egy nőt gyengének hívtam...

Igazam volt. Az első, aki meghalt a börtönükben nő volt. Az első, aki elismerte a bűnösségét, hogy kivégezzék és véget vessenek a szenvedésének, nő volt. Mindig azt hittem a nők nem képesek elviselni a fájdalmat, de Rose kitartónak tűnt. Még sérült lábbal is, nem látszott meg a gyorsaságán. Lenyűgöző.

"Oi! Miért lógsz itt, Styles? Ragadj egy kardot és eddz, haver!" Szólt Niall egy kis kuncogással, Rosék felé biccentett. Beletelt egy percbe, amíg felfogtam, hogy azt akarja én edzem Roset Jessie helyett.

Francba, imádom ezt az ír fiút.

Csak szánalmas reményt ad neked, Styles.

Enyhén mosolyogtam Niall irányába, odavánszorogtam a kardokhoz és elővettem egyet, azt amit használtam  azon ritka alkalmakkor, amikor a srácokkal kellett edzenem.  Azért csinálták rendszeresen, hogy formában tartsák magukat, amit nem kétlek, hogy jó ötlet. Habár, amikor szüntelenül menekülsz, mint én, könnyen gyakorolsz mindent, anélkül, hogy szándékosan akarnád. A tény, hogy az életed a tét, ha elkapnak elég motivációnak, hogy tovább menekülj.

Odakocogtam, ahol Jessie és Rose volt, nekimentem Jessie vállának. "Átveszem, haver. Niallnek szüksége van segítsége."

Jessie a szemöldökét ráncolta, miközben én próbáltam Rose halálos nézését kerülni. Nem úgy tűnt, mint aki bevette, de átnézett a vállam felett és (hála az ír fiúnak) Niallt látta, ahogy segítségért integet neki. Jessie fújtatott. "Bocsi, Rose, de segítenem kell Niallnek. Néha annyira feledékeny."

Rose nem szólalt meg, ahogy Jessie elkocogott, engem nézett. Nem érdekelt, hogy egy győzedelmes mosoly játszott ajkaimon, szemeim visszatértek Rosera, aki nem szórakozott jól.

"Tudom, hogy szándékosan tetted." Motyogta az orra alatt. "Nem harcolok veled, nem mintha egy másodpercnél többet állnék itt a jelenlétedben."

Futni kezdett és elment, de megragadtam csuklóját, hogy megállítsam, mielőtt visszahúztam a kezem és szitkozódtam az orrom alatt az égés miatt. "Várj, Rose. Csak.. kérlek, hadd magyarázzam meg?"

Rose rám pillantott. "Megmagyarázni, hogy végig azt tervezted egy pszichopata gyilkos kezeibe löksz? Azt hiszem, nem kell a magyarázat."

"Rose, a francba!" Morogtam, ahogy ismét menekülni próbált, de utána futottam. "Tudnál csak figyelni rám egy kicsit?"

Rose a szemét szűkítette, de nem mondott semmit.

"Köszönöm." Motyogtam, miközben hajamba túrtam, kényszerítettem magam, hogy kérdő szemeibe nézzek. "Nézd, át akartalak adni, de oka volt, esküszöm." Kinyitotta a száját, hogy beszéljen, de felemeltem a kezem, hogy megállítsam. "Tényleg nem gondolom már így. Át akartalak adni, igen. De megtettem már? Nem. Még mindig itt vagy? Igen. Gyakorlatilag.... nincs okod haragudni, mert semmi rosszat nem tettem."

Elsimítani, Styles, idióta vagy.

"Komolyan mondod, Harry? Tényleg?" Sziszegte, ahogy komolyan nézett rám. "Abba a hülye erdőbe gondoltam ki a tervem és te megjelentél a semmiből, majdnem megfojtottál, aztán meghívtál a kis kirándulásodra. Azt hiszem kurvára naiv voltam, hogy felismerjem, vagy azt gondoljam, hogy ez a te kis utad, de Istenem.. én annyira..... Ugh, annyira frusztrált vagyok!"

Hagyd abba, hogy azt gondolod aranyos, amikor dühös, Harry. Ez rossz.

"Rose, sajnálom, oké? De nem adlak oda Marcusnak, vagy nem hagyom, hogy elvegyen. Bízol bennem?" Kérdeztem idiótán, közelebb lépve hozzá, de megtartottam a tisztes távolságot, hogy ne égessen meg.

Rose sóhajtott és hajába túrt. "Nem tudom, Harry. Nem tudom, hogy bízhatok-e benned, de azt hiszem, megbocsájtok."

Apró mosoly kúszott ajkaimra. "A megbocsájtással jön a bizalom is, igaz?"

"Nem teljesen, seggfej."

"Elég fair."

Rose ajkába harapott, ahogy lenézett a  kezében lévő kardra, aztán fel rám. Küzdöttem a kényszer ellen, hogy megfogjam az arcát , tudva, hogy elveszteném a kezem, ha valami hülyeséget csinálnék. De az érzés, hogy meg akartam csókolni egyre nőtt, ahogy egyre tovább nézett, nagy barna szemei megindítottak bennem valamit, amit sosem éreztem korábban. Utáltam a hatást, amit rám gyakorolt, de ugyanakkor szerettem is.

"Kérdezhetek valamit?" Kérdezte csendesen.

"Már megtetted." Kötekedtem, miközben leültem a fűbe és ő ugyanezt tette.

"Komolyan." Motyogta és alsó ajkába harapott.

Kezeimre támaszkodtam, homlokomat ráncoltam, amikor észrevettem aggódó arcvonásait. "Mi az, Rose?"

Rose élesen vett levegőt, mielőtt hangosan fújta ki a levegőt. "Én csak.... nem értem Marcus miért akar engem. Arra gondoltam azért, mert veled vagyok, de egy királynő? Ez nem extrém egy kicsit, amikor bármelyik lányt választhatná az utcáról?"

Ajkaimat összepréseltem, a kérdése  világos volt, még ha nem is volt konkrét. Sosem gondolkodtam azon Marcus miért akarta Roset, őszintén. A tény, hogy szüksége volt egy királynőre és a fizetségem elég volt, hogy elkapjam őt. De sosem néztem mélyebben a dologba, és most már a saját kérdéseim örvénylettek a fejemben.

"Tudod, Rosalie.... tényleg nem tudom." Motyogtam, ahogy rá néztem. "Mindössze annyit mondott, hogy akar egy királynőt és megkapom a jutalmam"

Reményteli szemekkel nézett rám, amiket túl jól ismertem.

Elvigyorodtam. "Nem fogom elmondani, Rosalie."

Rose horkantott. "Kérlek, Harry! Ha el akartál cserélni engem bármiért is, legalább elmondanád, mire? Úgy értem, logikus, hogy tudnom kell."

"Az?" Kuncogtam, ajkaimat megnyaltam, mielőtt összepréseltem őket. Egy sóhaj szakadt fel belőlem, amit követően Rose az arcomat nézte. "Rendben." Motyogtam. "De nem mondhatod senkinek, áll az alku?"

"Harry, nem vagyunk öt évesek, hogy titkos információkat osszunk meg egymásról."

"Úgy veszekszünk, mint az öt évesek, így végülis viselkedhetünk úgy, mint ők, Rosalie. Kisujjeskü?"

Vicceltem természetesen. Először is, Rose nem érinthet meg. Másodszor, a kisujj eskü a legnagyobb hülyeség, amiről valaha hallottam. Nem tartják be az ígéreteket, a titkokat sem. Egy kisujj eskü megbukása elég volt, hogy meg tanuljam csukva tartani a szám, a titkaimat rejtve tartva vele. A legkevesebb ember tudja, hogy egyik előnyöm, hogy manipulálni tudom őket. Nem mintha Roset irányítottam volna. Bassza meg, túl független és egy igazi kihívás. De, ha az emberek figyelnek rá akkor rájönnek, hogy nincs gyengeséged. Szóval egy titkot elmondani, sebezhető leszek mindenki számára körülöttem és ez az utolsó dolog, amit akarok.

"Nem mondhatom el, Harry." Mondta Rose, kicsit komolyabban ezúttal. "A szavamat adom."

Kicsit hálásan mosolyogtam rá, mielőtt a fának dőltem, kinyitottam ajkaimat, hogy beszéljek, ügyetlenül kerestem a szavakat, szokatlan volt a helyzet, hogy titkot mondok el magamról vagy bármi információt. Sosem volt olyan személy, akiben megbíztam volna, de valami furcsa kapcsolat, ami köztünk volt hangosan és tisztán mondta nekem, hogy teljesen megbízhatok benne és hihetek neki.

De szükség van a háttér sztorira is, hogy megértse.

"Anya fehér boszorkány volt..... világos, hogy Jessie a szerencsés, aki örökölte tőle." Kezdtem csendesen, Rose szemei arcomat fürkészték, miközben teljesen figyelt. Furcsa volt, hogy valaki figyelt rám, amikor beszéltem, de jó érzés is. Benedvesítettem ajkaimat, mielőtt az égre néztem. "Mindig olyan jó volt hozzám, még akkor is, ha nyilvánvaló volt, hogy ördögi vagyok. A Tanács megpróbált elvinni engem,de..... nem engedte nekik. Úgy szeretett, mint Jessiet és azt hittem, hogy ez valami csodálatos dolog.....szeretve lenni, azért aki vagy. De apa egy seggfej volt, mindig bántotta. Utáltam látni, ahogy összetört és azt mondta nekem legyek erős, hogy szembe fordulhassak vele egyszer." Nyeltem, éreztem, hogy a torkom kiszáradt. "Ő....megölte egy nap, amikor iskolában voltam. Hazaérkezve a véres nappaliba, nem a legszebb emlékkép róla vagy Marcusról. Jessie utánam ért haza, úgy ledöbbent, mint én. De ő.... engem hibáztatott, hogy benne voltam. Azt mondta, én tudtam mit tervezett Marcus és én voltam az, aki hagyta, hogy megtörténjen. Jobban szerettem anyát, mint bárkit a világon, Rose. Esküszöm az életemre, hogy sosem  emeltem rá kezet."

Bassza meg, ne sírj Harry. Sírsz, vesztettél.

Élesen szívtam be a levegőt, gyorsan pislogtam, hogy visszatartsam az érzelmeket, amiket  annyi ideje magamban tartottam.. Hála istennek működött és képes voltam befejezni. "Jessie még mindig azt hiszi az én hibám. Ezért utáljuk ennyire egymást, de Marcus.... megígérte, hogy nekem adja anya nyakláncát, nos, cserébe, tudod..."

Rose sajnálattal nézett rám, úgy ahogy eddig sosem nézett, de utáltam. Nem érdemeltem sajnálatot és szimpátiát. Az életem egy részében elhittem, hogy az én hibám. Nem tudom hogyan, de elismertem, hogy anya halálban volt egy kis részem. Ördög voltam. A vérem is elárulja. A cselekedeteimet ezek a kijelentések irányították. Sosem voltam jó semmiben, de az agresszióban, talán.... csak talán... volt egy kis részem anya halálban.

Hogyan? Fogalmam sincs, de magamat hibáztattam, amiért nem voltam ott, hogy megvédjem.

"Ne nézz rám így." Motyogtam, ahogy elszakítottam szemeimet övétől.

Homlokát ráncolta. "Hogy?"

"Mintha sajnálnál. Nem szeretem."

"S-sajnálom, de nem tehetek róla Harry. Ez.... ez szörnyű, amin keresztül mentél. Azt akarod, hogy nevessek?" Motyogta szarkasztikusan.

Vállat rántottam. "Jobb, mint sajnálva lenni, Rose. Ha az arcomba akarsz nevetni, menj és csináld, mert őszintén nem érdekel többé."

Rose a szemeit szűkítette. "Hagyd abba, hogy ilyen negatív vagy Harry. Ezért vagy ilyen seggfej, mert pesszimista vagy. Hol marad az optimizmus?"

"Sosem volt." Morogtam, ahogy továbbra is kerültem a szemkontaktust.

Rose megadóan sóhajtott, próbálkozott, hogy jobban érezzem magam, de a seggfej énem előjött. Hosszú másodpercekig csendben maradtam, mialatt  feldolgoztam, hogy tényleg megnyíltam valakinek. Természetesen, nem volt sok, de Rose most már tudja az egyik gyengeségem. És amíg azon aggódom, hogy valaha ellenem fogja használni, megrémiszt. Nem akarok sebezhető lenni.

"Harry, kérdezhetek még valamit?" Kérdezte végül csendesen Rose, megtörve a csendet.

"Ne kímélj."

Testem azonnal megfagyott annak a hét szónak a hallatára, ami elhagyta ajkait. "Mi olyan nagyon fontos abban a nyakláncban?"

 Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: