"Shh, ne keltsd fel a démont! Akkor kezdődött a női ügye, amikor tegnap este visszaértünk."

"Nem aludhat délig."

"És nem is fog. Közel négy perc és harminc másodperce van délig, szóval fogd be."

Idegesen morogtam a két hangra, akik felkeltettek, a szemeimet kinyitva Harryt és Liamet láttam az ágyam végénél állni. Rájöttem, hogy Harry volt, aki azt mondta hagyjanak aludni, de majdnem hálás voltam, hogy nem hagytak. A hónapnak ezen időszakában az egyetlen dolog, amit tenni szeretnék, hogy ágyban vagyok egész nap, de nincs rá szükségem. Őrület, ahogy a dolgok mennek, de legalább tegnap tudtam egyet úszni, mielőtt ezzel sújtott a természet.

Hirtelen rám tört a felismerés, hogy mi történt előző este. Nem akartam teljesen irracionális lenni azzal, hogy leugrottam a szikláról, azt hittem jó buli lesz. Amellett, pedig Harry mindig túl óvatos minden kis dologgal, amit teszek, szóval nem hittem, hogy tényleg olyan veszélyes lehet, mint ő állította. De megmentett és aztán teljesen kibukott rám. Azt gondolná mindenki, hogy megpróbál megnyugtatni, miután majdnem meghaltam, de nem, kiabált. Kiabált, mintha mindig ezt tenné a hangulat változásainál és minden jóra fordulna tőle, és ezt utálom.

"Látod? Boldog vagy, Liam? Neked hála felkelt." Harry morogta.

'Shh.' Susogtam, ahogy a szemeimet összeszorítottam. "Rose nincs abban a hangulatban, hogy ilyen hamar felkészüljön erre."

"Rose abban a hangulatban van, hogy harmadik személyben beszéljen magáról?" Kuncogott Liam.

Küzdöttem egy felszínre törő mosoly ellen, a kezeim a hasamra tettem. Nem mindig ilyen rossz a menstruációm, de a stressz miatt rosszabb az émelygésem.

"Gyerünk, Rosalie. Mind mennénk egy újabb felderítésre." Harry mondta kerülve a szemkontaktust és rájöttem, hogy az előző este miatt.

"Muszáj?" Morogtam, felnéztem mindkettőjükre. "Tényleg nem vagyok olyan kedvemben, és hacsak nem akartok szórványosan drasztikus hangulat változásokat, nem hiszem hogy az a legjobb lehetőség, ha veletek megyek."

Harry arcát dörzsölte kezeivel, de Liam enyhén rám mosolygott és azt mondta. "Igen, itt maradhatsz. Harry csak túlságosan védelmez, és nem akar itt hagyni egyedül."

Liam nevetett és Harry dühösen nézett rá. "Nem maradhat itt egyedül, Liam."

A szemeimet forgattam. "Mindig alábecsülsz engem, Styles."

Harry felhúzta egyik szemöldökét. "Igazán? Leugrottál egy szikláról és majdnem megölted magad."

Állkapcsom összeszorítottam, ajkaimat összepréseltem és fújtattam, elnéztem róla. Liam kuncogott, amíg egy halk kopogás hallatszott az ajtón, Jessie dugta be a fejét, ahogy rám mosolygott. Belépett és Harry észrevehetően megfeszült, miközben kerülte a szemkontaktust a bátyjával.

"Jessie maradhat veled, Rose. Igaz, Jessie?" Kérdezte Liam.

Jessie vállat rántott. "Maradhatok, ha szüksége van rám."

"Nincs szüksége rád." Csattant rá Harry.

Élesen néztem rá, aztán kis mosollyal Jessie felé fordultam. "Köszönöm, Jessie. Ha nem bánod, hogy egy túl érzelmes tinivel lenned, akkor rendben van."

Jessie kuncogott. "Nem bánom."

Harry állkapcsa megfeszült, de Liam már kész volt, hogy kihúzza az ajtón. Harry dühösen nézett Jessiere, még Liam informált, hogy nem lesznek sokáig. Aztán, olyan gyorsan elmentek, mint jöttek.

Jessie őszintén rám mosolygott. "Szóval, van valami szokás, amit lányok csinálnak ilyenkor?"

"Hmm..." Tűnődtem, ajkaimat összepréseltem. "Általában az ágyon fekszem egész nap, mint egy lusta disznó és romantikus vígjáték filmeket nézek egy rakat gyorskajával és doboz zsebivel, de tudod... Nem kell ezt csinálnunk."

Jessie, kuncogott. "Nem vagyok biztos a romantikus vígjátékokban, de van egy hatalmas csokis jégkrém a konyhában."

Szemeim kimeredtek. "Ooohh, azt hiszem akarom."

***

"Rose van egy kérdésem." Mondta Jessie, ahogy közelebb hajolt és leállítva a filmet szembe fordult velem.

Egy kanál jégkrémet vettem a számba. "Talán van válaszom." Mondtam a hideg jégkrémmel a számban, megborzongtam egy kicsit, amikor lenyeltem.

Jessie elmosolyodott, de ajkai megrándultak, amikor elhalt mosolya. "Kedveled a testvérem?"

A szemeim kitágultak, szemöldökeim felszaladtak a homlokomra és majdnem megfulladtam a kanalamba. "H-hogy érted?" Dadogtam idiótán, nem tudtam elhinni, hogy ilyenről beszélek Harry testvérével. Ironikus, igaz?

"Tudod....mint....mint ő." Jessie mondta nemtörődöm hangsúllyal, ahogy kicsit megrántotta vállát. "Mint egy kapcsolatban."

Ajkamba haraptam és arcom elvörösödött, miközben próbáltam nem nevetni. "Ez nevetséges, Jessie. Miért gondolod, hogy kedvelem Harryt?"

Jessie még egyszer vállat rántott. "Nem tudom. Sosem láttam figyelni senkire, de elfogad tőled dolgokat. Mint a minap a boltban. Fogadni mertem volna, hogy megöli azt a nőt, de hallgatott rád, Rose. Azelőtt sosem láttam volna, hogy hallgatott volna valakire. Még a szüleinkre se."

Kifújtam a levegőt az arcomból, újabb falat jégkrémet kaptam be. "Talán a macska reflexeim megfélemlítik, mert tudja, hogy nem hezitálok és tökön rúgom."

Jessie nevetésben tört ki. "Megnézném."

Kuncogtam, rájöttem, hogy már majdnem két órája elmentek a többiek. Vártam, hogy Jessie elindítsa a filmet, nem történt meg, így ismét felé fordultam. Lélegzetem elakadt, amikor arcaink nagyon közel voltak, lélegzetét arcomon éreztem, de nem volt olyan mentolos, mint Harryé. (Ez furcsa?) A kanál kiesett a kezemből közel hozzánk, szemei ajkamra néztek.

"Tudod." Vett gyorsan levegőt, barna szemei enyémbe mélyedtek. "Örülök, hogy nem érdekel Harry. Főleg, hogy azóta erre várok, hogy megláttalak."

Mielőtt reagálhattam volna, Jessie ajkait éreztem enyéimen.

Érzelmileg összezavarodtam, nem tudtam ellökni, mintha magamnál lettem volna. De a havid néha összezavarja az érzéseid, szóval ott ültem, mint egy mozdulatlan szobor. Szemeim még mindig tágra nyíltak, lecsukott szemeit bámultam, míg ajkait enyém ellen nyomta. De nem telt el öt másodpercnél több, amikor az ajtó kivágódott.

"Mi a fasz?" Robbant Harry hangja és mielőtt észrevettem volna, Jessie elhúzódott.

Harry a falhoz nyomta Jessiet, öklei Jessie pulcsiját szorították, annyira szorosan, hogy bütykei elfehéredtek. Tiszta harag látszott smaragd szemeiben, állkapcsa megfeszült, ahogy szívtelenül mérte végig testvérét, undorodva, elkínzottan és szomorúan.

"Nyugi, Harry." Mondta szenvedve Jessie, ahogy Harry ökle szorosan szorította torkát.

"Nyugi? Elment a kurva eszed? Most azonnal meg kéne ölnöm téged!" Kiabált, nyakán az ér kiduzzadt. "Kurvára figyelmeztettelek, hogy ne nyúlj hozzá, Jessie, és hogy a kurva életbe merted megcsókolni?"

"Harry, nyugodj meg." Szólaltam meg halkan a kanapéról, szemeim a két testvér között kapkodtam.

Harry nem fordult meg, hogy rám nézzen, orrlyukai kitágultak, ahogy jobban a falnak nyomta Jessiet. Szemeim tágra nyíltak, amikor a fa ropogni kezdett, recsegő hang töltötte meg a fülemet és rájöttem, hogy összetöri a házat, ha nem hagyja abba.

"Harry, ki fogod törni a falat, állj!" Kiabáltam és felálltam és azonnal megbántam, mert a görcsölés erősebbé vált.

Kurva menstruáció, ember.

Meglepőmódon, Harry a földre dobta Jessiet. Néztem, ahogy fájdalmasan felmordult, a falnak dőlt, ahogy nyakát fogta, amin látszott Harry ujjainak nyoma. Harry megpördült, hogy rám nézzen még mindig nagyon dühösen.

"Visszacsókoltad?" Sziszegte összeszorított fogai között.

"É- nem, és mit számítana, ha megtettem volna?" Kérdeztem kiabálva, mert elegem volt az önkontroll hiányából.

Harry idegesen túrt hajába mindkét kezével, mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, mintha fel akart volna robbanni. De mielőtt Harry válaszolhatott volna, Jessie gyenge hangja kúszott közénk. "Mondd el neki, Harry."

A szemeim kimeredtek, ahogy Harry nyelt egyet, gyilkosan nézett testvérére, de nem bántotta őt. Nem volt időm gondolkozni azon, hogy tudná bántani a testvérét, vagy csak úgy döntött, hogy nem. Helyette a hangom halk suttogásként jött ki. "Mit mondjon el?"

"Semmit." Csattant rideg hangon. "Hagyjuk."

"Nem, mondd el." Kértem.

Harry alsó ajkára harapott, miközben szabálytalanul lélegzett, kezeit maga mellé ejtette. Jessie bicegve felállt, morgott párat, ahogy nyakát simogatta, majd megszólalt. "Harry csak használ téged, Rose."

"Jessie, jobb, ha kurvára befogod." Mordult Harry.

"Az egyetlen oka, hogy hagyta vele tarts, hogy később feladhasson téged." Folytatta Jessie. "Tudja, hogy Marcus téged keres, Rose, mert ő találta ki. Ezért nem akarja, hogy a közeledben legyek, mert próbállak megvédeni. Meg foglak menteni és--"

"Fogd be, Jessie!" Kiabált Harry, kezét felemelte és testvérét újra a falnak nyomta, de Jessiere nem volt hatással.

Könnyekkel telt meg a szemem, a menstruációm még érzelmesebbé tett, mint alapban voltam. Erről beszélhettek pár napja, amikor kihallgattam őket. Tudnom kellett volna, hogy ez jön. Harry mindig nyers volt velem, sosem mutatott egy fikarcnyi érdeklődést sem irántam, kivéve néha. Értelmet nyert, hogy miért nem akart egyedül hagyni Jessievel, tudta, hogy Jessie elmondaná az igazat.

És még ha nem is kellett volna annyira fájnia, mint fájt, hagytam, hogy könnyek csorogjanak le az arcomon, ahogy Harryre néztem, próbáltam feldolgozni a híreket, a már amúgy is zavaros világomban. Látásom elhomályosult a könnyektől, a fejem szédülni kezdett és a hasam görcsölése csak még jobban rátett. Semmi sem tűnt többé igaznak.

Harry engem bámult, szemeit rám vezette. Közelebb lépett, de én hátraléptem. Fájdalom suhant át szemein és azt suttogta. "Rose, kérlek. Csak...engedd, hogy megmagyarázzam."

A fejem automatikusan ráztam, nem engedtem a könnyeknek utat. "Tudnom kellett volna, hogy ez lesz." Motyogtam magamnak, de Harry hallott és bűntudat töltötte meg szemeit. "Csak.... én csak azt gondoltam, hogy csak bemelegítés."

"Rose, én-'

"Tartsd meg." Szakítottam félbe, és kezeimet a levegőbe dobtam, hogy megállítsam a beszédben. "Nincs szükségem kifogásokra."

"Rose, csak hallgass meg, a francba!" Robbant Harry, ahogy hajába túrt. "Igen, igaz, rendben. Át akartalak adni, de megváltozott. Az életemre esküszöm, hogy meggondoltam magam és--"

"Nem látom, miért ne adhatnám át magam én." Suttogtam, ahogy idegesen töröltem meg arcomat, érzelmek kavarogtak bennem.

"Ne merd." Mondta hirtelen Harry, szemei enyhén kitágultak. "Rose, nem mehetsz el."

Ajkamba haraptam, hogy elfojtsam a feltörni készülő zokogást, enyhén bólintottam. "Rendben, de nem beszélek veled. És ne merj a szobába jönni és beszélni velem, mert végeztem veled, Harry. Elértem a határt és végeztem az összes szarságoddal."

Ezzel sarkon fordultam és becsaptam magam mögött az ajtót.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: