"Harry, jogosan kértem, hogy jöjjünk ide." Motyogtam, ahogy az állványok között járkáltam, felmértem mit kéne felpróbálnom.

Harry a szemét forgatta, karjait keresztbe fűzte mellkasán. "Rose, őszintén nem érdekel, oké? Biztos vagyok benne, hogy bármi jól néz ki rajtad, amíg nem túl feltűnő, nem érdekel. Srác vagyok, igaz? A ruhák nem a legnagyobb gondjaim."

Arcom elpirult a kis hozzászólására, de horkantottam egyet és sóhajtottam, mielőtt elvettem egy pár csinos pólót. Tudtam, hogy Harry extra óvatos, mert folyamatosan körül nézett a helységben, de hihetetlen, hogy egy széles körben ismert bűnöző. Habár, nem sok ember volt az áruházban a délután során. Sosem voltam még abban a városban, de nekem elég üresnek tűnt.

Ryan és Liam a kaja részhez mentek, míg Jessie közel maradt hozzánk, segíteni Harrynek kiszúrni a lehetséges kémeket. Jessie talán jó boszorkány volt, de egy ördögnek született társa, szóval bajba kerül, ha elkapnak minket, mert velünk van. De remélem ez nem fog megtörténni.

Harry és Jessie kiskutyaként követtek a próbafülkéhez. Zuhanyoztam előző este, de visszavenni ugyanazt a ruhát, amit az utóbbi pár napban viseltél nem túl kielégítő. Nem volt sok választásom, de a testem azt mondta szükségem van friss ruhákra.

De a legkínosabb, az volt hogy hangosan kellett beszélnem a havi barátomról. Hogy a francba mondhatnám el egy fiúval teli házban, hogy tamponra van szükségem? Hogy kiállhatatlan leszek, ha nem vesznek nekem hamarosan csokit? Hogy ki fogok akadni a legkisebb dolgon, amit mondanak nekem? Istenem, ez annyira megalázó.

Miután felpróbáltam pár ruhát, kiválasztottam egyet,  mielőtt találkoztam velük a próbafülkék előterében.  Harry felemelte az egyik szemöldökét várakozóan, szóval bólintottam és felemeltem, amit választottam. Próbáltam lenyelni az idegességem, tudva, hogyha nem mondok semmit egy ideig, akkor elhagyjuk az üzletet és eláztatom az egész ruhámat. Zavarba ejtő és undorító.

"Mi a baj?" Kérdezte Harry, ahogy észrevette szótlanságom.

Óvatosan simítottam végig egyik karomon. "Nos, én..."

Mindkét fiú megállt, megfordultak, hogy rám nézzenek enyhe aggodalommal hangom izgatottsága miatt, Tudtam, hogy szembe kell ezzel néznem, de nem tudtam magam rávenni, hogy ilyen nyílt legyek.

"Nos, srácok..... nő vagyok, és mint minden nőnek, nekem is van egy  bizonyos szakaszom a hónapban--"

Harry felemelte egyik kezét, hogy megállítson, egy kis önelégült mosoly volt ajkain. "Rosalie, nincs szükségem háttér sztorira a nőkről. Habár szórakoztató, de csak mondd mire van szükséged."

Jessie kuncogott é egyetértően bólintott. "Igen, nem mintha elfeledkeznénk a női szükségletekről."

Arcom elpirult, ahogy a két srác kuncogott, de a szememet forgattam. "Mindketten rohadékok vagytok. Ez komolyan megalázó nekem, és ti csak még rosszabbá teszitek."

"Nos, mire van szükséged?" Kérdezte Harry, tisztán látszott, hogy élvezi e helyzetet.

"Dolgokra.." Motyogtam.

"Mint például...?" Célzott Harry, próbált rávenni, hogy kibukjak és ő nevethessen. Bassza meg, túl jól ismerem.

"Tamponra van szükségem, jó?" Fújtattam idegesen az orrom alatt, félre néztem, ahogy arcom elvörösödött.

"A lányok ilyenkor nem sok csokit esznek, meg ilyen szarságok?" Kérdezte Harry, szemöldökei összeszaladtak.

Jessie vállat rántott. "Ezt hallottam. És nagyon érzelmesek is."

"Srácok, itt vagyok!" Csattantam és morogtam, mielőtt megfordultam, hogy a szükséges dolgokhoz menjek. 

A srácok tovább kuncogtak mögöttem, mint a tini lányok, ahogy elviharoztam és a polcokhoz mentem, miközben követtek. Ahogy kiválasztottam a megfelelő márkát, követtem őket a megbeszélt helyig, ahol Liammel és Ryannel találkoztunk. Egy bevásárló kocsinyi áru volt náluk, a szemem megakadt egy zacskó M&M-en.

Tudtam, hogy a következő négy napban enni fogok.

Harry észrevette, hogy bámulom, de csak kuncogott, miközben a fejét rázta. A pénztáros már lehúzta az árukat és fürgén pakolta őket szatyorba. A pénztár előtt álltam, de mielőtt elővettem volna a pénzem, megmentett Harry, aki már elővette a pénztárcáját. Homlokomat ráncoltam, nem értve miért fizet ki ennyi mindent nekem. Képes vagyok megvenni őket és a ruhákat is ki tudom fizetni.

"Ezt miért?" Kérdeztem összeszorított fogakkal, és a pénztáros szemöldök felhúzva, kíváncsian nézett ránk.

Harry vállat rántott, gödröcskéi előbújtak, ahogy mosolygott. "Mindig azt mondod legyek kedves, szóval most ezt teszem."

Sóhajtottam és a hajamba túrtam. "Ezt ki tudom fizetni."

Harry a szemeit forgatta, nem válaszolt. Szemeim  a pénztárosra rebbentek, ahogy óvatosan mérte végig Harry arcát. Először csak azt hittem, megnézi (Úgy értem, helyes miért ne?), de aztán szemöldökét ráncolta. Néztem, ahogy a mögötte lévő hirdető táblára nézett, a közepén egy kép volt Harryről, hogy keresik.

A nő a telefonért nyúlt, de úgy tűnt Harry is őt nézte, mert mély hangján dörmögte. "Ne is gondolj rá."

Félelemmel teli szemmel nézett fel rá, ahogy én körbe néztem szemtanuk után, de senki nem volt a közelben. A bolt kicsi volt, így nem volt meglepő, hogy üres volt. Jessie túl elfoglalt volt, ahogy segített Liamnek és Ryannek a futószalagra pakolni, így nem vette észre a nő felismerését. De aztán a nő zihálni kezdett és a torkához kapott.

Fejemet Harryre kaptam, ahogy zöld szemeit összeszűkítette, a feszültség egyértelmű volt a levegőben, ahogy a nő a pénztár mögötti falnak csapódott. Rájöttem, hogy Harry nem csak kínozta, mint engem, hanem meg fogja ölni.

"Harry, elég!" Kiabáltam, ahogy próbáltam magamra vonni na figyelmét, de még mindig a lányt nézte. Egy gyors mozdulattal mutató ujjamat használtam, hogy magam felé fordítsam az állát, de elvettem a kezem, mielőtt égési nyomok maradhattak volna. Úgy látszott kijött a transzból, ahogy szidni kezdtem. "Megőrültél? Nem ölheted meg, Harry!"

Harry álla megfeszült. "Felismert, Rosalie. Elmehet a hatóságokhoz és gond nélkül lenyomoznak."

"Akkor sem ölöd meg." Mondtam szilárdan és felhívtam magunkra a mögöttünk lévő három fiú figyelmét.

Jessie a homlokát ráncolta. "Mi folyik itt?"

A nő újra a telefonhoz ment, de Harry felé kapta a fejét. "Ne vedd fel azt a kurva telefont." Sziszegte, ahogy kis mozdulatot tett e csuklójával és a nő újra a falnál volt. Felemelte a kezeit, úgy nézett rá, mintha érintés nélkül megégethette volna. 

"Ne bántsd őt, Harry! Ártatlan!" Kértem, miközben a törékeny nő kezdett kettészakadni.

"Harry, csak nyugodj le. Menjünk innen." Ajánlotta Ryan.

"Igen, haver. Jelenetet rendezel." Mutatott két bámészkodóra Liam.

Harry a két férfira nézett felmérve a helyzetet. Felhúzta egyik szemöldökét. "Jobb, ha tovább mennek, mielőtt nem lesz lábuk, amivel mozoghatnak." Mondta szigorúan, a két férfi sietve elment.

"Hagyd abba, Harry." Mondtam határozottan ismét, próbáltam hatni a fejére, hogy nem ölhet meg valakit, mert felismeri. Az egész világ meghalhatna, ha ez lenne a helyzet.

Harry szemei meginogtak és enyémbe néztek, egy érzés futott át rajtuk, ami úgy tűnt.... Szomorúság töltötte meg smaragd szemeit. Még egy másodpercig hezitált, mielőtt legyőzötten sóhajtott, leengedte a kezét és a nő a földre rogyott remegve próbált levegőt venni. Ahelyett, hogy Harry engedékenységével foglalkoztam volna, a nőhöz mentem és letérdeltem mellé, rá mosolyogtam, miközben segítettem neki talpra állni. Harry zavartan nézett rám.

"Francba! Baj három óránál." Mondta Lian és mi mind odafordultunk, hogy lássuk a tanács hat emberét közeledni kezükben fegyverrel és készek voltak lőni.

Felismertem, hogy a hat férfi vadász, mellény takarta mellkasukat és ruháik katonai egyenruhának tűntek. Valószínűleg a Fehér boszorkányok seregébe tartoztak, amennyire tudtam. Ha egy Fehér boszorkányt elkapnak, a vadászok azok a hősök, akik lekapják a gonoszt az embereik biztonsága érdekben. 

És most úgy látszott velünk is ez a tervük.

Harry megcsavarta a csuklóját és egy polc csapódott a férfiakra. Jessie megragadta a karom, az ajtó felé húzott kezeinkben a félig kifizetett termékekkel futottunk. Nem fizettünk és egy tolvajnak éreztem magam, aki lopott árukkal fut.

Egy lövés majdnem eltalálta Harryt, de félre ugrott gyors sebességgel. Liam és Ryan lépést tartottak velünk, de én a fizikai állóképességem és kitartásom hiánya miatt kifulladtam, mielőtt az erdőhöz érünk volna. Jessie észrevette, miközben tovább húzott, és egy váratlan pillanatban a karjaiba kapott menyasszony pózba. Ekkor kezdett lüktetni a korábbi sebem. Habár a Gyógyító gyakorlatilag meggyógyította, a természetes gyógyulás még nem ment végbe. És a futás sem segítette ezt elő.

Amikor a fák elnyelték testünket, mind megálltunk levegőt venni, nos, a fiúk megálltak, míg én Jessie karjaiban voltam. Harry jelentőségteljesen nézett Jessire, gondolom azért, mert a karjaiban tartott. De ez nem vette rá, hogy letegyen. Valójában végig a karjában vitt a faház felé. Őszintén hálás voltam neki, mert a lábam egyre jobban fájt. Valószínűleg hamarabb túl lehetnék rajta, de nem az én hibám, hogy a vadászok előbukkantak a semmiből.

Harry dühösen nézett hátra a válla felett Jessire, aki még mindig vitt, állkapcsa megfeszült, ahogy fogai között sziszegte. "Rosenak van két lába, Jessie. Biztos vagyok benne, hogy tud menni a segítséged nélkül."

Féltékenységet hallok?

Jessie a szemeit forgatta és lenézett rám, ahogy megrezzentem. "A lába sérült, Harry. Emlékszel a lyukra rajta?" Mondta szarkasztikusan.

Harry nem válaszolt.

A házban maradtak kérdésekkel bombáztak minket, ahogy beléptünk. Jessie leültetett a kanapéra, ahol a kávézó asztalra tettem a lábam. Harry csendes volt - még mindig dühös - és a szobába viharzott, amin osztoztunk. A többiek majd meghaltak, hogy tudják mi történt a városban, így Liam mindent elmesélt nekik. 

"Nézhetnénk egy filmet." Mondta Zayn, ahogy a dvd polchoz sétáltunk és a lehetőségeket néztük.

Mielőtt Jessie leült hozzám szólt. "Szükséged van valamire?"

Mosolyogtam embersége miatt. "Az  M&Mes zacskó jó lenne," Mondtam, ahogy  szempilláimat rebegtettem játékosan.

Jessie kuncogott. "Mindjárt jövök, hercegnő."

A szívem kicsit megugrott és a szemeim enyhén elnyíltak a becenév miatt, de mielőtt bármit kérdezhettem volna, Jessie a konyhába ment. Talán túlreagálom, de  furcsa volt Jessie ajkai közül hallani. Rossz dolog, ha tetszett?

"Valakinek meg kéne kérdezni Harryt, van-e kedve csatlakozni." Ajánlotta Niall.

"Majd én." Mondtam és gyengén felálltam, sántítva mentem a szobánk ajtajához. Kopogtam és gyengéden szólítottam. "Harry?"

Nem kaptam választ, szóval kinyitottam az ajtót és az ágyon ülve találtam. Nem kiabált, nem beszélt, csak ott ült állát kezeiben tartotta és a semmibe meredt. Kíváncsi voltam miért lett hirtelen ilyen, de ahelyett megkérdeztem volna, megköszörültem a torkom.

"Egy filmet nézünk." Mondtam csendesen.

"És?" Morogta Harry a fogai között, még mindig nem nézve rám.

"És reméltük - reméltem, hogy csatlakozol hozzánk, ahelyett, hogy itt ülsz."

"Nem kösz." Motyogta.

Homlokomat ráncoltam és leültem mellé az ágyra. "Mi a baj veled? Mi ez a hirtelen hangulatváltozás?"

Harry állkapcsa megfeszült. "Hagyjuk, Rosalie."

"Nem, Harry. Mi zavar téged?"

"Azt mondtam hagyjuk." Mondta keményen, szigorú tekintete találkozott enyémmel. Annyi ellent mondó érzelem volt a máskor csillogó szemeiben, annyi rejtély volt mögéjük rejtve, amiket magába fojtott. Tudni akartam azokat a rejtélyeket; fájdalmakat; érzelmeket. Segíteni akartam neki.

"Miért vagy mindenkivel egy rohadék?" Morogtam elkeseredetten felállva az ágyról és kezeimet csípőre tettem. "Próbállak megérteni és te csak egy seggfej tudsz lenni."

Harry éles tekintetét rám kapta. "Ne feszegesd a határaimat, Rose. Azt mondtam, hagyjuk, szóval menj és élvezd a filmet nélkülem."

"És mi van, ha azt akarom, hogy velünk nézd?"

"Bassza meg, nem fogod abba hagyni." Morogta Harry, ahogy erősen hajába túrt. "Miért vagy ilyen makacs?"

"Miért vagy olyan durva?" Vágtam vissza és felhúztam egyik szemöldököm.

"Elég igaz." Motyogta Harry, mielőtt megadóan sóhajtott. "Ha megnézem a filmet, félre dobod ezt az egész beszélgetést?"

Vállat rántottam. "Valószínűleg nem, de meglátjuk, Styles."

Harry kicsit nevetett, ahogy követett a szobából kifelé. És csak alig hallottam, hogy azt suttogta. "Valami van benned, Rosalie." 

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: