Lágy csók volt ez. Szöges ellentéte Dylan alkoholtól fűtött csókjainak. Matt pedig fel sem fogta először, mi történik.

James elhúzódott tőle. Egy pillanatra zavartnak tűnt, arcán két piros folt jelent meg. Alig észrevehetően megrázta a fejét, majd egy mély lélegzetvétel után ismét visszatért a régi James. Látszólag legalább is. 

- Szögezzük le egyszer és mindenkorra, nem vagyok beléd szerelmes - mondta. - Annyi nyaggatás után végre megcsókolhattalak - elmosolyodott. - Annyira kíváncsi voltam, hogy milyen lehet fiúval csókolózni.

- Te meg vagy húzatva - mondta Matt. Kicsit csalódott volt. De miért is? James nem meleg. James a lányokat szereti. Ő maga viszont Dylant szereti. Kettejüknek semmi köze egymáshoz. Ilyen téren legalább is. 

- Hogy érzed magad a csók után? Másabb, mint Dylan-nel? - kíváncsian nézett a még mindig döbbenten pislogó barátjára. 

- Más - Matt ennyit tudott csak mondani.

- Jó. Nem kell félned, nem fogok beléd szeretni. - Felállt az ágyról, kezében a tanszereivel. Bepakolt a táskájába, majd vállára vette azt, és elindult ki. Az ajtóban egy pillanatra megállt, és visszanézett Matt-re. - Majd holnap vetkőzünk! 

- Vetkőzz egymagad! - szólt utána Matt, de már csak James nevetését hallotta, majd egy ajtócsapódást.

Matt megrökönyödve ült az ágyon, miközben próbálta rendezni magában a dolgokat. Ami hát igen nehezen ment, tekintve, hogy ennél meglepőbb fordulatra nem igazán számított a délutáni tanulás folyamán. Úgyhogy első dolga az volt, hogy megnyugodjon egy kicsit. Miután ez sikerült, visszapörgette magában az eseményeket.

James szórakozott vele, de ez már megszokott a másik sráctól. Komolytalanul mond neki perverz dolgokat. Eddig oké. Tanulás előtt olyanokról kérdezgette, hogy milyen is az, ha az ember szerelmes. Ez így nagyon nem oké.

Matt felállt az ágyról, és fel-alá járkált a szobában. Ez csak egyet jelenthet. James talán beleszeretett. De az is lehet, hogy téved. James-nek még sose volt egy komoly kapcsolata se. Biztos kíváncsi. Törődésre vágyik, vagy valami ilyen. Más magyarázat nem létezhet.

Aztán egyszer csak, teljesen váratlanul, megcsókolta. Matt a szájára tette a kezét. Egész kellemes csók volt. Gyengéd. Hirtelen eszébe jutott Dylan. Vele is így csókolózott a folyóparton. Annyira új volt számukra ez az egész akkor. James számára is új volt. Ugyanaz a felfedezésre vágyakozó érzés jött át neki, mint annak idején Dylan-nel. Ha így nézzük, James számára ez a csók tényleg nem lehet több, mint kíváncsiságának eredménye. De olyan sebezhetőnek tűnt a csók után. Ez zavarta Matt-et a legjobban.

- Beszélnem kell valakivel! - mondta hangosan, és a telefonjáért nyúlt, majd hívta is a megfelelőnek tűnő személyt.

- Szia! Éppen hívni akartalak - mondta Dylan. A hangja arról tanúskodott, hogy igazán jó napja volt. 

- Tényleg? - Matt meglepődött. Igazából azt sem tudta, miért pont Dylant hívta. Talán a megszokás. Régen mindig egymást hívták vészhelyzet esetén. Vagy talán azért, mert az egyetlen ember, akit hívhatna, okozta ezt a vészhelyzetet.

- Aha. A nővéremnek vasárnap lesz a szülinapja. Úgyhogy illendő lenne valami ajándékot venni neki. De nem muszáj jönnöd, ha nem akarsz!

- De, szívesen elkísérlek! - mondta egyből Matt.

- És öhm... Te miért hívtál? Gondolom, valami fontosat akartál mondani. - Dylan hangjában kíváncsiság csendült. Valóban érdekelte.

- Semmi, már nem fontos - mondta gyorsan Matt. - Hol találkozzunk?

- Mondjuk nálam egy olyan fél óra múlva.

- Oké. Akkor nálad!

***

- Na, hogy ment a tanulás? - kérdezte Dylan, amint Matt odaért hozzájuk. - Cameron mesélte, hogy James és te együtt tanultok. Figyelj, ha tudtam volna...

- James már elment addigra. - Matt megrázta a fejét. Hirtelen késztetést érzett, hogy odahajoljon, és megcsókolja Dylant. Érezni akarta a csókját még egyszer.

- Összevesztetek? - kíváncsiskodott a másik fiú, és elindultak az egyik közeli áruház felé. - Mostanában igen összemelegedtetek.

Miattad, te marha!, gondolta Matt, de nem mondta ki hangosan. Csak csendesen sétált, a megfelelő alkalomra várva, mikor végre felhozhatja a csókot. 

- Nicole? Hogyhogy nem vele vásárolsz? - kérdezte inkább Matt, kikerülve a válaszadást. 

- Nem igazán bírják egymást a tesómmal - vallotta be Dylan. Matt nem lepődött meg ezen a válaszon. Valahogy azt tapasztalta, Nicole-t nem sokan bírják. Teljes mértékben megértette ezeknek az embereknek az ellenszenvét.

- Értem. Én elég jól kijövök Cornelia-val, meg már évek óta ismerjük egymást, úgyhogy azt hiszem, én segíthetek a legjobb ajándék kiválasztásában. 

Mondta ezt akkor, ám még két óra elteltével sem sikerült megtalálni a tökéletes ajándékot. Dylan kétségbeesetten kutatott valami után, bár azt ő maga sem tudta, hogy mi az a valami. Matt még elveszettebbnek tűnt. Rá kellett jönnie, hogy Cornelia nem az a kislány már, aki megismerkedésükkor volt. Azóta felnőtt.

- Ha nem találok semmit, veszek neki csokit meg valami virágot - mondta elkeseredetten Dylan.

Matt úgy érezte, itt az idő. Csak óvatosan, de végre szóba hozza. Kíváncsi volt, Dylan-nek mi a véleménye erről a csókról meg James feltételezett szerelméről.

- Ismerek egy srácot - kezdte Matt, és tudta, itt mindennek vége. Ez a legidétlenebb kezdés, ami csak létezhet. Dylan így egyből rájön, hogy róla van szó. 

- Ismerem? - Dylan éppen a parfümök között válogatott serényen.

- Igen, de most nem ez a lényeg. - Matt megpróbálta végiggondolni, mégis hogyan sülhet ki ebből valami értelmes, amiben nem leplezi le magát. - Szóval ez a srác megkért engem, hogy segítsek. Csakhogy én sem tudok. 

- Mi történt? - Dylan továbbra se nézett fel a parfümökből.

- Az egyik ismerőse váratlanul megcsókolta. - Kész káosz. Matt átkozta magát, amiért csak össze-vissza magyaráz.

- És ez rossz? - Dylan nem igazán értette, mi azzal a baj, ha két ember csókolózik. Aztán eszébe jutottak a csókok Matt-tel. Na jó, talán van, amikor ez rossz.

- Az. Ennek a srácnak ugyanis tetszik valaki. Ezt az ismerőse is nagyon jól tudja. És valami olyanról hablatyolt neki a csók előtt, hogy milyen érzés szerelmesnek lenni, meg hogy a srác ki tudna-e szeretni abból, aki tetszik neki.

- Akkor talán csak így próbálta letesztelni, nem? - Dylan eltökélten a kosarába tette az egyik parfümöt. - Megvan az ajándék! - mondta büszkén, és elindult a pénztárhoz.

Matt megkönnyebbült valamelyest. Abba bele sem gondolt, hogy James ezt tesztelésképp csinálhatta. Egyből olyanokra gondolt, hogy James beleszeretett. De nem. Csak így tesztelte le az érzéseit Dylan iránt. Ez pedig logikus magyarázatnak tűnt, hiszen nem ez lenne az első eset, hogy James így tett. 

- Kivel csókolóztál? - Dylan pillantásában volt valami fura. Valami, amiről tudta Matt, hogy mi az, ott volt a nyelve hegyén, de olyan hihetetlennek tűnt, hogy egyszerűen nem volt képes kimondani.

- Senkivel - Matt védekezőn maga elé kapta a kezét. 

- Nem jól kezdted - mosolyodott el a másik fiú. - Szóval mi a baj?

- Most már minden rendben van, hála neked! - Matt visszamosolygott barátjára. Nagyon szerette volna megcsókolni.

- Louise az, igaz? - A sor alig haladt, az előttük álló férfi idegesen toporzékolt. - Mostanában sokat lógtok együtt. Még moziba is elmentél vele. 

Matt meglepődött. Dylan olyan furán viselkedett. De még mindig nem tudta kimondani a nyilvánvalót, Dylan viselkedésének okát.

- Ja, meghívott. - Matt nem mert többet mondani. - De nem ő volt az.

Dylan felvonta a szemöldökét. - Akkor ki? 

Matt hallgatott.

- Figyelj, a legjobb barátod vagyok, nem? - kedvesen elmosolyodott. - Te is tudod, hogy rám számíthatsz. Ha nem így lenne, nem engem hívtál volna.

- Igazad van - bólintott Matt. Azonban nem akarta elmondani, hogy James-ről van szó. Valamit ki kellett találnia sürgősen. - Helen. Helen Strike.

Dylan elnevette magát. Jól ismerte a barátját, így rögtön rájött, hogy hazudik. De valamelyest megértette az okát annak, hogy nem avatja be. A köztük történtek után Matt minden bizonnyal még nem tud benne bízni rendesen. Hiszen ha úgy vesszük, ő volt az, aki elárulta.

- Nem kell elmondanod, ha nem akarod. - A sor végre megindult, és néhány lépést előrébb mehettek.

- Köszönöm.

Matt-nek bűntudata volt, amiért nem mondta el neki. De ugyanakkor féltette James-t is, magát is, meg a tervüket is. Aztán eszébe jutott valami. Dylan azt meg sem kérdezte, ki az, aki neki tetszik. Valószínűleg anélkül is rájött, hogy ő az. És ő is marad.

- Múltkor veszekedtem Nicole-lal - szólalt meg Dylan. Matt kíváncsian ránézett. - Azt mondta, jobb volt, mikor még nem békültünk ki.

- Mi...? - Matt-tel forogni kezdett a világ. Nicole amúgy is elég jól befolyásolta Dylant, így azon sem lepődne meg, ha rá tudta volna venni, hogy ismét ne szóljon hozzá. Hívni akarta James-t. Sürgősen beszélni akart vele.

- Mondtam neki, hogy ezt azonnal fejezze be. Én sem mondom meg neki, hogy kikkel barátkozhat. - Elmosolyodott. - És mindezt azért, mert a legutóbbi bulin többet foglalkoztam veled, mint vele.

- Jaj, ne is emlegesd azt a bulit! - Matt vigyorogva a fejéhez kapott. - Mikor mentem piáért, tiszta erőből lefejeltem a konyhaszekrény ajtaját.

- Az mekkora volt! Emlékszem, rögtön elterültél a földön, az ajtó meg majdnem kitört. Cameron és én alig tudtunk téged felállítani.

Ők következtek. Míg Dylan fizetett, Matt mosolyogva figyelte őt. Azért Dylan mégsem változott meg teljesen. Tény, hogy megkomolyodott, de vele még tudott újra a régi lenni.

- Nem fog Nicole elválasztani minket egymástól - mondta Dylan, és elindultak a kijárat felé.

Kilépve megcsapta őket a hűvös őszi levegő és megborzongtak. Már kezdett sötétedni.

- Mondd, Matt! James tud róla, hogy mi...? - kérdezte Dylan útközben.

- Nem - hazudta. Remélte, ezúttal nem bukik le.

- Jó. Én se mondtam el senkinek.

Matt eltűnődve nézett maga elé. - Mondd, Dylan! Mégis milyen érzés szerelmesnek lenni? De olyan igazán, viszonzottan szerelmesnek?

Dylant elöntötte a pír. - Te-Tessék?

- Jaj, ne játszd itt a macsót! Értem én, hogy férfi vagy, de attól még nem szégyen, ha néha elgyengülsz. - Matt James-re gondolt. James kipirult arcára, a szájára az övén.

- Nagyon jó érzés - mondta őszintén, majd barátjára nézett. - Ne aggódj, egy nap majd te is megtapasztalod!

Matt magában elmosolyodott. Elképzelte, ahogy az egyik James-szel szőtt terve működik, és Dylan végre beleszeret. Biztos volt benne, hogy csodálatos érzés lenne. Akkor ölelhetné és csókolhatná, amikor csak akarja, és Dylan nem küldené el utána üvöltözve. Sőt, Dylan viszonozná ezeket. James meg megtalálná a számára tökéletes lányt. Lehetőleg valaki olyat, aki azért nem ijed meg a perverz beszólásaitól, sőt, inkább még rákontráz azokra. Gyilkos egy páros lennének, az egyszer biztos. De legalább mindenki megkapná a boldog befejezését. 

Az út további részén aztán mindenféle semmiségről beszélgettek. Szinte felfrissítő volt mindkettejük számára ez az együtt töltött idő. Dylan háza előtt elköszöntek egymástól, és Matt már sietett is haza. A szobájába érve első dolga volt felhívni James-t, hogy beavassa a történtekbe.

- Szia, Matty! Csak nem hiányoztam? - hallotta meg James vidám hangját. - Pont jókor hívtál! Éppen a kádban ülök, és...

- Tudom, tudom. A vízcseppek csillognak kidolgozott felsőtesteden. - Matt elfeküdt az ágyon. - Mondd, te mindig fürdesz?

- Tehetek én róla, hogy itt jön meg az ihlet? Ha valami jó tervet akarunk kidolgozni, mindent meg kell tennünk. 

- Micsoda erőfeszítéseket teszel az ügy érdekében! - Matt elmosolyodott. - Aztán meg ne erőltesd ám magad túlságosan!

- Neked sem kéne megerőltetni magad. Úgyhogy most hunyd le a szemed! Segítek elűzni a stresszt.

- Mi? Miért? 

- Csak csináld! - Matt lehunyta a szemét, bár ő maga sem tudta, miért. Azt azért előre sejtette, hogy ennek nem lesz jó vége. - Most pedig képzeld el, amint ott ülök a fürdőkádban meztelenül, csak az illatos gyertyák adnak némi fényt. És aztán...

Matt kinyitotta a szemeit. - És aztán a hab mindjárt eltűnik, és láthatóvá válik meseszép tested - fejezte be a mondatot. - Ez még rémálomnak is szörnyű lenne!

- Izgató látvány, mi?

- Ja, mint egy szelet kenyér. Na de most fordítsuk komolyra a szót!

- James Cartwright, szerelemdoktor. Miben segíthetek?

- Leteszem. Jó pancsizást!

- Ne, ne, ne! - kiáltott a telefonba James. - Hallgatlak!

Matt, remélve, hogy James most már tényleg megkomolyodott, belekezdett mondandójába.  - Szóval... öhm... Az elejéről kellene kezdeni, mi? - Ez az, amit nem akart. Így kénytelen szóba hozni a csókot, amiről egyáltalán nem akart beszélni.

- Gondolom valahonnan onnan indul, hogy megcsókoltalak.

- Igen, onnan. Igazából nagyon megleptél vele. És miután elmentél, teljesen összezavarodtam - kezdte a mesélést Matt, és mindenről részletesen beszámolt. Még Dylan különös viselkedését is említette. James türelmesen végighallgatta, néhol hümmögött egyet-kettőt.

- Szóval Dylan féltékeny - állapította meg a történet végére.

- Nem, az nem lehet! - Matt még most sem akarta elhinni, bár az ő agyában is ott motoszkált ez a gondolat a vásárlás óta. - Talán kicsit ideges a múltkori veszekedésük miatt. Vagy jó baráthoz híven nem akarja, hogy olyannal jöjjek össze, aki szerinte nem hozzám való.

- Ő sem kérte ki a te véleményed Nicole-ról.

- Az a helyzet más volt.

- Ugyan, Matt! Figyeld meg, most indulnak csak be igazán a dolgok!