- Lara átjön később – ült le Dylan mellé Audrey. A fiú az imént érkezett meg, és rögtön letelepedtek a lány szobájában. – Nem maradsz?

- Nem akarom megzavarni a pizsipartitokat – rázta meg a fejét Dylan.

Audrey mosolyogva a kezébe adta a telefonját, és megmutatta Lara üzenetét, melyben azt kérdezte, hogy Dylan-nek nem lenne-e kedve maradni.

- Ő vetette fel, hogy te is maradhatnál – feküdt el Audrey az ágyon.

- Bocs, de nem igazán vagyok oda a csajos témákért – húzta el a száját, de azért örült, hogy a lányok gondolnak rá.

- Nem kell csajos témákról beszélgetnünk. Nézhetünk filmet vagy valami. – Felkönyökölt. – Lara itt alszik. Ha gondolod, te is maradhatsz éjszakára.

- Ugyan, az már túlzás lenne. – Dylan is elfeküdt.

- Dehogyis! – Audrey nem akarta elengedni Dylant. Larával azt tervezték, hogy felvidítják, Audrey ugyanis beszámolt Dylan aggodalmas kérdésáradatáról James és Matt randiját illetően. – Alhatsz a vendégszobában. Lara úgyis itt alszik.

- Nem gond? – Dylan sem akart hazamenni.

- Dehogy gond! – ült fel lelkesen Audrey. – Ez lesz életed legjobb csajos estéje!

- És remélem, az utolsó is – vigyorodott el Dylan.

Másfél órán keresztül beszélgettek még egymás mellett fekve, mikor Lara kacagva berontott hozzájuk. Mindketten meglepetten néztek fel, mire a szőke lány értetlenül megtorpant.

- Azt hittem, most leleplezhetlek titeket – mondta, és leült hozzájuk. – Áthoztam azokat a magazinokat, amelyeket Naomi vett a múltkor. – Belenyúlt táskájába, és előhúzott egy köteg újságot.

- Pattogatok ki kukoricát – állt fel Audrey, és még mielőtt kiment, összeszedte az üres chipses zacskókat.

A hármas nem csinált semmi különöset, csak lapozgatták az újságokat, kritizálták a ruhákat, kibeszélték a sztárokról szóló híreket. Könnyed hangulatú estének ígérkezett, és Dylan megfeledkezett minden problémájáról.

- Nem gondoltam volna, hogy valaha is megérem, hogy együtt pizsamapartizok két lány osztálytársammal, akiket igazából alig ismerek – markolt bele a pattogatott kukoricába Dylan.

- Valld be, hogy élvezed! – nevetett fel Audrey. – Hát nem sokkal jobb, mint együtt enyelegni a pároddal? – utalt Matt és James randijára.

Audrey nem említette, hogy találkozott James-szel. Még Lara sem tudott róla, hanem megtartotta magának. Valami azt súgta, jobb titokban tartani. James érdekében.

- De igen, mérföldekkel jobb – mondta ironikusan.

Audrey színpadiasan sóhajtott. – Ha ennyire enyelegni akarsz inkább, akkor Lara, enyelegj vele!

- Mi? Miért én? – kapta fel a fejét Lara. – Enyelegj vele te!

Audrey elpirult. Az utóbbi napok történéseire gondolt, azokra a pillanatokra, amelyeknél átléptek egy bizonyos határt Dylan-nel. Kényelmetlenül fészkelődött, és megpróbált észrevétlenül távolabb csúszni Dylan-től.

A fiú azonban észrevette, mire készül a lány, és jobb kezével átkarolta a derekát, és visszahúzta maga mellé. Audrey-t persze váratlanul érte, és ijedtében állon könyökölte Dylant.

Lara hangosan felnevetett. – Előre láttam, hogy ez lesz. – Kezével eltakarta az arcát, úgy nevetett tovább.

- Bocs – vigyorodott el Audrey. – Megint.

- Hányszor is ütötted meg ma? – kérdezte Lara, hevesen legyezgetve magát.

- Ez volt a harmadik? Először a konyhaszekrény ajtajával csaptam fejbe, mikor tálat kerestünk a kukoricának, visszafele jövet pedig nekicsaptam az ajtót.

- Szegény Dylan tiszta folt lesz reggelre. – Lara becsukta a magazint, és átadta Dylan-nek.

Dylan elkezdte lapozgatni, hátát nekidöntve a lány ágyának. Audrey eközben Lara mellé ült, aki bikiniket mutatott neki az egyik újságban. Éppen az egyik kék-fehér darabot tárgyalták ki, mikor megszólalt Dylan telefonja.

- Ki írt? – Audrey indulásra kész volt.

- Matt – felelte Dylan.

Audrey, ahogy meghallotta a nevet, már pattant is fel, és a nagy lendülettől majdnem ráesett Dylan-re.

- Egész este az életemet veszélyezteted – állapította meg jókedvűen Dylan, és megnyitotta az üzenetet. – Holnap átjöhetnél, ha van kedved – olvasta fel hangosan, hogy Lara is hallja.

- Átmész hozzá? – kérdezte a szőke lány.

- Nem tudom – vont vállat Dylan. – Nem sok kedvem van.

Audrey lehajtotta a fejét, és kivette Dylan kezéből a telefont. Rádobta a készüléket az ágyra, majd komoly arccal nézett a fiúra.

- Valami baj van? – értetlenkedett Dylan.

- Beszélj James-szel! – mondta Audrey. Hangjából is, és szemeiből is eltűnt korábbi jókedve. – Azzal nem értek semmit, ha Matt-tel beszéltek csak. Nem akar senkinek se rosszat, teljesen tehetetlenné teszitek. James-szel kellene megbeszélned a dolgokat, hogy akkor hogyan is tovább. – Gyengéden megérintette Dylan vállát. – James meg fogja érteni. Sőt, talán még örülni is fog.

- Minek örülne? – torzult el Dylan arca. – Annak, hogy tönkreteszem a nagy nehezen felépített kapcsolatát?

- Nem látod, mennyire szenved? – fakadt ki Audrey. – Istenem! – temette arcát a tenyerébe. – Mégis hogy lehettek ekkora drámakirálynők?

Dylan nem szólt semmit.

- Már nem azért, de ne csodálkozz, ha nem látsz semmiféle neked tetsző javulást – folytatta. – Matt James-szel jár, James ennek megfelelően viselkedik vele, te pedig olyanokat mondogatsz neki, hogy szeresse James-t meg támogatod őket meg ilyenek. Ez olyan, mintha lemondtál volna róla, így nem adsz neki semmiféle okot arra, hogy szakítson James-szel.

- Audrey-nak igaza van – bólintott Lara. – Teljesen kész lehet szegény. Nem akar rosszat James-nek se, de neked se, úgyhogy kénytelen sodródni az árral. De Audrey jól mondja. Azzal, hogy úgy viselkedsz, mintha nem zavarna, tényleg olyan, mintha lemondtál volna róla. Például ha én lennék Matt helyében, én is azzal lennék együtt, akivel akkor összejöttem, hiszen miért törjem össze feleslegesen a szívét, ha közben, akit szeretek, nem azt akarja, hogy szakítsak vele, hanem éppen ellenkezőleg, támogat minket.

- Őszintének kellene lennetek egymással. Máskülönben sosem rendeződnek a dolgok.

- Tudom. – Dylan összekulcsolta ujjait az ölében. – Mégsem vagyok képes csak úgy azt mondani, hogy szakíts James-szel, és velem jöjj össze helyette.

- Miért nem? – kérdezte Lara.

- Mert nem hagyhatom figyelmen kívül James-t, ahogy az eddig történteket sem. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy libabőrös leszek, ahányszor csak arra gondolok, hogy ilyet mondok neki. És nem a jó értelemben. – Az ágyra döntötte fejét. – Nem én lennék. És ezt te is tudod, Audrey.

- Persze, hogy tudom. És nem is ezt kérem. Én csak azt szeretném, hogy beszélgess el James-szel. – Audrey-nak eszébe jutott James tekintete, melyet még mindig nem tudott hova tenni. – Szerintem James-nek is jót tenne. Össze van zavarodva, ahogy te is. Egyik pillanatról a másikra csöppentetek ebbe a szituációba, és tudom, hogy féltek attól, akik vagytok. Nem ilyennek ismertétek magatokat, se James, se te. Neked is új ez az egész, ezért pánikoltál be. Tagadtad azt, aki valójában vagy. Egy bizonyos ideál szerint éltél egész eddig, mely szerint még csak elképzelni se tudtad, hogy valaha is több legyen közted és Matt között. Vagy közted és akármelyik másik fiú között. James sem ehhez szokott. James mindig is a lányok álma volt. De rajta inkább látszott, hogy kísérletezik ilyen dolgokkal, és nem riad vissza. – Felsóhajtott. – Szerintem össze van zavarodva. Mindketten össze vagytok zavarodva. Ezért kérlek, beszélj vele! – feküdt el az ágyon Audrey, és lelógatta a fejét. – Tudom, hogy nehéz, de nekünk bármikor kipanaszkodhatod magad.

- Kösz – mosolyodott el Dylan.

Ismét megszólalt a telefon. Azonban most nem Dylan telefonja, hanem Laraé. Mindhárman kíváncsian néztek össze, majd a lány megnézte, ki írt.

- Logan – mondta döbbenten.

Audrey abban a pillanatban barátnője mellett termett. – Szia! Nálad maradt a matekkönyvem, és kellene a házihoz. Le tudnád fotózni? – olvasta fel hangosan Audrey. Fülig ért a szája.

- Basszus, el is felejtettem. Audrey, holnap elküldöm öcsémmel, mikor megy edzésre, nem viszed át neki? Úgyis itt lakik öt percre – kérte Lara.

- Határozottan nem – rázta meg a fejét.

- Csak azért nem, mert össze akarod őket hozni – jegyezte meg vigyorogva Dylan.

Lara lesújtóan nézett barátnőjére. – Ugye, nem ez a szándékod?

- Te nem adtad neki vissza a könyvét. – Védekezőn maga elé emelte kezeit. – Én csak kihasználom a felkínálkozó alkalmat.

- Szerintem ne gondolkozz azon, hogy hova menj tovább! – Dylan lapozott egyet a magazinban. – A legjobb lenne, ha elmennél kerítőnőnek.

- Matt lenne a fő kuncsaftom.

- Inkább a fő kritikusod.

- Szinte látom magam előtt, ahogy sorra hozza létre a felhasználói fiókokat, csak hogy mindegyikkel megkritizáljon.

Dylan és Audrey egymásra mosolygott. Lara nem tudta nem észrevenni, milyen meghitt lett hirtelen a légkör. Megpróbálta kihasználni az alkalmat, és eltenni a telefonját, de Audrey még időben kikapta a kezei közül.

- Add vissza! – kapott a telefon után Lara, Audrey azonban talpra ugrott. Lara a lány lábai után kapott, aki még időben hátralépett, így a szőke lány a levegőbe markolt.

Audrey viszont megcsúszott a Dylan előtt lévő magazinon. Másik lábával lépett egy aprót, hátha visszanyeri egyensúlyát. Érezte, ahogy bokája Dylan belső combjának súrolódik, majd pillanatok alatt elterült az ágyon.

Hirtelen csend telepedett rájuk. Érezték, ahogy a nevetés hullámokban tör rájuk, de mindent megtettek, hogy visszatartsák. Audrey tört meg először, és a hasát fogta, miközben jobbra-balra gurult az ágyon.

- Majdnem ráléptél a micsodámba – mondta Dylan, aki a könnyeivel küszködött. – Ennyin múlt – mutatta az ujjaival.

- Basszus, Audrey, te ma közveszélyes vagy. – Lara épphogy kimondta, Audrey fejbe rúgta a fiút, aki még mindig az ágynak dőlve ült.

Dylan-nek sem kellett több, elkapta a lány lábát, és elkezdte lehúzni az ágyról.

- Én inkább nem húznám le – figyelmeztette Lara. – Ki tudja, hova esik.

- Basszus, tényleg. – Elengedte a lány lábát.

Audrey lecsúszott az ágyról, és Dylan mellett térdelve, arcát az ágyába temette. – Elfáradtam.

- Inkább feküdj le aludni, mielőtt még több kárt okozol – simogatta meg Dylan a lány hátát.

- Dehogy fekszem, jól vagyok – mondta a lány.

- Te lehet, hogy jól vagy, én viszont egyáltalán nem.