- Egész hétvégén kerültél. – James dühösen lecsapta könyveit Matt asztalára. – Nem tudom, hogy én tettem-e valami rosszat a buliban, amire nem emlékszek, mondjuk nem sok mindenre emlékszek, vagy esetleg te tettél valamit, és inkább nem mersz a szemem elé kerülni, de szeretném tudni, mielőtt köztünk is úgy elfajulnak a dolgok, mint közted meg Dy- - A mellettük lévő asztalra bökött, ahol Dylan szokta tölteni a szüneteit Audrey társaságában, most azonban csak Lara és Naomi beszélgetett teljesen hétköznapi témákról. – Hát ezek meg hol vannak?

- Dylan ott – Matt a legelső padba mutatott. – Audrey-ról nem tudok semmit.

- Ez fura. Talán beteg. – James legyintett, és visszafordult Matt-hez. – A lényeg, hogy érdekelne, miért kerülsz.

- Nem kerüllek.

- Ó, még szép, hogy kerülsz. Ha nem így lenne, válaszoltál volna arra a... - Elővette telefonját, hogy pontos adatokat mondhasson. – Arra a 23 hívásra és 19 SMS-re.

- Bocs, elromlott a telefonom – Matt maga elé emelte a telefonját, és megrázogatta.

- Tudod, a filmekben ilyenkor szokott megcsörrenni. – James kikapta a fiú kezéből a készüléket. – De, mivel a tied elromlott, gondolom, ez most nem fog megtörténni.

- Sajnálom, amiért úgy érezted, kerüllek. – Matt bűnbánó arccal nézett barátjára. – Azt visszakaphatom? – biccentett telefonja felé.

- Hogyne. – James visszatette a telefont az asztalra. – Nincs kedved randizni?

- Mikor?

- Ma délután? – vigyorodott el, és közelebb húzódott Matt-hez. Egy pillanatra elfeledkezett arról, hol is vannak, és már készült volna, hogy megcsókolja Matt-et, mikor hirtelen tudatosult benne. – Elmehetnénk valahova. Mondjuk, rohadt hideg van kint, de tök mindegy. Majd melegen tartjuk egymást.

- Benne vagyok. Úgysincs semmi dolgom délután. – Nekidőlt a falnak.

- És a matektesztre ki fog tanulni? – vonogatta a szemöldökét James.

- Mi ketten biztos nem.

James-nek tetszett a gondolat, de nem tudta elnyomni azt a különös és nyomasztó érzést. Tudta, hogy valami történt akkor. Rémlett neki, hogy Matt és Dylan együtt jöttek le az emeletről, de nem volt bátorsága megkérdezni, hogy ez igaz-e. Nem akart túlságosan ráakaszkodónak tűnni. Ugyanakkor Dylan nem adta semmi jelét annak, hogy valami említésre méltó történt.

- Hova menjünk? – James az asztalra könyökölt.

- Hova szeretnél? – Matt Dylan felé lesett. Remélte, hogy elfeledkezik a beszélgetésükről, de nem sikerült. Még mindig tisztán éltek benne Dylan szavai. Utálta magát, amiért elhamarkodott következtetéseket vont le. A Tristant bámuló James-re nézett. Őt sajnálta a legjobban, hiszen ő volt az, aki a legtöbbet szenvedett miattuk. - Lizzy&Kiss? Meghívlak egy Randi menüre. – A Randi menü nem tartalmazott egyebet, csak egy halom szívecske alakú sütit meg két forrócsokit szívecskével a habon.

- Ra-Randi menüt? – hevesen pislogott. – Furán néznek majd ránk, ha meglátják, hogy mit kértünk.

- És ez zavar téged? – kérdezte, holott őt is ugyanúgy zavarta. – Majd megrendelem, aztán azt mondom, hogy nem jött el a barátnőm, te meg úgy csinálsz, mintha véletlenül futottunk volna össze, és odaülsz hozzám, hogy megvigasztalj, amiért elhagytak.

James akkor jót nevetett ezen, és a bolond szóval illette Matt-et az akkor még eszementnek gondolt ötlet miatt. Nem is gondolta volna, hogy alig 7 óra múlva tényleg ezt fogják eljátszani.

Matt korábban érkezett a Lizzy&Kiss-be, mint James. Rendelt egy Randi menüt, majd leült az egyik asztalhoz. Pillanatok alatt kivitték a rendelését, és amint megérkezett, írt egy üzenetet James-nek, hogy készüljön. A telefonját nyomkodva üldögélt negyed órán keresztül, néha az ajtó felé lesett, mintha tényleg várna valakit. Hamarosan aztán megcsörrent a telefonja.

- Szia, Kicsim! – köszöntötte barátnőjét.

- Szia, Matty! – hallotta meg James kuncogását. – Már a buszon ülök.

- Hogy érted, hogy mégse tudsz eljönni? – színészkedett Matt, de alig tudta visszatartani nevetését. – De... Hiszen annyira vártuk már.

- 10 perc és ott vagyok.

- Oké, akkor tegyük át – sóhajtott drámaian. – Mi legyen azzal, amit már rendeltem kettőnknek? – Mást sem hallott, csak James hangos nevetését, ami eléggé megnehezítette a dolgát. – Mi? Hogy én egyem meg? Nem, nem haragszom. Akkor majd holnap találkozunk. Szia! – Kinyomta.

A lehető legszomorúbb nézést magára öltve, végignézett a Randi menün. Az ujjaival dobolva várta James-t. Közben jól szórakozott színészi alakításán, és remélte, nincs egy ismerőse a közelben, mert a barátnős története miatt magyarázkodhatna.

10 perc múlva aztán nyílt az ajtó, és James lépett be rajta. Matt-en izgatottság lett úrrá. Most először érezte igazán, hogy együtt vannak. Ez az érzés pedig megfogadtatta vele, hogy megbecsüli a fiút. El kellett fogadnia, hogy így alakultak a dolgok, és a legjobbat akarta kihozni mindabból, ami van.

- Szia! – James megállt az asztala előtt. – Hát te? – Felemelt egy sütit, és egy falásra bekapta.

- Randim lett volna, de áttettük. – Nézte, ahogy James leveszi magáról a kabátot, és leül vele szembe. – Persze, nyugodtan helyet foglalhatsz.

- Bocs, csak gondoltam, ha már úgyis áttettétek, nem akarod, hogy kárba menjen ez a sok finomság. – Belekortyolt a forrócsokiba, mely már csak langyos volt. – Szóval, miért is tettétek át? – James bekapott egy újabb sütit.

Matt elmosolyodott. – Tanulnia kell.

- A matektesztre? – vigyorodott el James. – Igen, nekünk sem ártana.

- Valóban. De azért mégsem hagyhatjuk kárba veszni ezt a sok finomságot, nem? – Matt is elvett egy sütit.

- Valóban – bólintott James. – Köszönöm a meghívást. – Matt megrázta a fejét, jelezve, hogy semmiség. – Legközelebb én fizetek.

- Rendben. – Matt mindenféle hezitálás nélkül beleegyezett, de nem azért, mert akkor legalább nem neki kell fizetni, hanem mert ez azt jelentette, hogy lesz még következő randi is.

James boldog volt. Még sosem érezte magához olyan közel Matt-et, mint most. Végre képes volt elhinni, hogy minden rendben lesz kettejük között. Pedig a randi előtt már azt fontolgatta, hogy rákérdez, mi történt a buliban, és arra kéri, hogy válasszon kettejük között. Most viszont esze ágában sem volt ilyenekkel foglalkozni, csak ki akarta élvezni az együtt töltött időt.

- A következő alkalommal is színészkedünk majd? – kérdezte vigyorogva.

- Ha szeretnéd, színészkedhetünk. – Matt belekortyolt a forró csokijába. – De arra gondoltam, hogy elmehetnénk korcsolyázni. Úgyis ott van az iskolától nem messze egy korcsolyapálya.

James lelkesen tapsolni kezdett, mit sem törődve a többi vendéggel. – Ez egy remek ötlet.

- Szombaton ráérsz? – Matt minden alkalmat ki akart használni. Részben, hogy elnyomja Dylan iránti érzéseit, részben, mert jól érezte magát James-szel.

- Igen. Mit szólnál hozzá, ha délelőtt mennénk? 10-kor találkozhatnánk.

- Oké, a 10 tökéletes. – Ezzel le is beszélték. – Ugye tudod, hogy nemcsak az elején kellett volna színészkednünk, hanem végig? – Körülnézett, hányan jöhettek rá, hogy ők ketten randiznak, nem Matt randizott volna a nem létező barátnőjével.

- Igaz is. – Megköszörülte a torkát. – Szóval, mit szeretsz annyira a barátnődben?

Matt-et váratlanul érte a kérdés. Zavarában félrenyelte a sütit, és heves köhögésben tört ki. James nevetve felpattant székéről, és elkezdte ütögetni barátja hátát. A pincérnő pillanatok alatt ott termett egy pohár vízzel, amelyet Matt elvett, és meg is ivott egy húzásra.

- Jól vagy? – kérdezte James, és visszaült a helyére.

- Persze. – Köhögött még kettőt.

- Ezek szerint nem igazán akarsz beszélni a barátnődről. – James az asztalra könyökölt.

- Elég friss még a dolog, nem sokan tudnak róla – mondta Matt. – De annyit elmondhatok, hogy elragadó. Kicsit bolond is, de hozzá lehet szokni.

- Az elmondottak alapján igazi főnyereménynek tűnik. Hol találtál ilyen tökéletes embert?

- Nem kellett megtalálni, jött ő mindenféle keresés nélkül – utalt arra a bulira, mikor James rákérdezett, hogy Tristan elmélete igaz-e róla és Dylan-ről. – De örülök neki.

James halványan elpirult. – Szereted? – Mindenféle gondolkodás nélkül kifutott a száján a kérdés.

- Tudod, elég bonyolultak a dolgok, de... - Matt nem akart hazudni. – Szeretek vele lenni. Mindig ott volt mellettem, és én is ott akarok lenni mellette.

James elmosolyodott. Erre a válaszra számított. Tudta, hogy Matt nem fog a szemébe hazudni, úgyhogy nem is várhatta, hogy majd azt mondja, szereti. Ezt becsülte benne.

- Hát, remélem, hogy hamar beleszeretsz. Biztos vagyok benne, hogy ő nagyon szeret téged – biztosította saját érzéseiről. Felmerült benne, hogy valamilyen módon Dylant is beleszövi beszélgetésükbe, de ezt a gondolatot hamar elhessegette.

- Tudom – bólintott Matt. – Alig várom, hogy végre én is elmondhassam neki, hogy szeretem. De remélem, megérted, hogy nem akarok neki hazudni.

- Megértem. Még szép, hogy megértem. És nem is kérem, hogy most rögtön ezt mondd neki, de te is beláthatod, hogy ha mégsem tudod megszeretni, jobb lenne véget vetni a kapcsolatotoknak. – Összekulcsolta ujjait a bögre körül. – Az ő érdekében.

- Tudom, de... - Nem tudott James szemébe nézni. – Azzal már elkéstem, azt hiszem.

- Miért?

- Mert annál már többet érzek iránta, hogy csak úgy elengedjem.

James szeme felcsillant. Közelebb hajolt, és szinte suttogva ejtette ki a szavakat. – Komolyan? – Annyira örült, hogy legszívesebben felugrott volna az asztalra és örömtáncot járt volna.

Matt bólintott. – Még szép, te marha. – Gyengéden ránézett. – Ki ne tudna iránta többet érezni egy idő után? Van valami elbűvölő a sziporkázásában.

- Legszívesebben itt helyben letepernélek – suttogta.

Matt felnevetett. – Ha így tennél, felesleges lenne a színészkedésünk – súgta vissza.

- Igazad van. Akkor majd nálad.

- Nálam nem, otthon van mindenki.

- Akkor nálam.

- Otthon van anyukád, nem?

- Igen. Akkor az épület melletti sikátorban?

- Nincs az épület mellett sikátor.

- Akkor miért nem építünk egyet?

- Ez egy remek ötlet. – Matt beletömött egy sütit James szájába, aki válaszul megharapta a fiú ujját. – Sokkal másabb a hangulata ennek a randinak, mint mikor csak úgy átjössz hozzám és ott vagy valamennyi időt. Sokkal romantikusabb.

James oldalra döntötte fejét. Matt nem tudta levenni róla a szemét. James kifogástalanul nézett ki, és ez aggodalmat ébresztett benne. Barátja népszerű volta lányok körében, elsősorban a külseje miatt, ez pedig féltékennyé tette, mert James ugyanúgy vonzódott a lányok iránt, mint eddig. Sosem gondolta volna, hogy így fog majd érezni. Azonban úgy érezte, hogy ez jó jel. Ha féltékeny, az azt jelenti, hogy valamit érez James iránt.

Viszont jobbnak látta, ha ezt még nem mondja el barátjának. Várni akart, hogy lássa, valóban így van. Várni akart a korcsolyás randijukig azzal, hogy elmondhassa végre, szereti.