- Matty! – James az iskola bejáratában érte utol a fiút.

- James, a szívbajt hozod rám! – csapta vállon Matt a vidáman mosolygó James-t.

- Hát nem nagyszerű ez a nap? – James legszívesebben megfogta volna Matt kezét, és összekulcsolta volna ujjaikat. Azonban jobbnak látta, ha türtőzteti magát.

- Mégis miért lenne nagyszerű? – Épphogy kiejtette a szavakat, meglátta Nicole-t és Dylan a büfénél beszélgetni. Akaratlanul is ökölbe szorult a keze. Még mindig hihetetlen volt számára, hogy Dylan, akit mindig is a legjobb barátjának hitt, így átverte. Viszont most már nem szabadott ezzel foglalkoznia.

- Hogy miért? – hitetlenkedett James. – Ez az első napunk egy párként.

Matt, látva James őszinte mosolyát, átkarolta barátját. Valóban ez volt az első napjuk egy párként. Tegnap délután a szeretkezési próbálkozás után vetette fel az ötletet Matt, James pedig belement. Noha nem tudott nem arra gondolni, hogy Matt csak azért tette ezt, mert dühös volt Dylan-re, és ha másként alakultak volna a dolgok, most eszébe sem jutott volna James-szel járnia.

De James megfogadta, hogy belemegy, és az időre bízza. Ha szerencséje van, Dylan és Nicole egy-két hetet megint végigszenved együtt, ez idő alatt pedig Matt akár még bele is szerethet. Minden egyes perc elteltével, James egyre nagyobb reményt érzett.

Beértek a terembe, majd mindketten letették Matt helyén a cuccukat, és leültek egymás mellé. Matt a füzeteit meg könyveit pakolászta, miközben James az asztalon pihentetve a fejét, őt nézte.

- Valami baj van? – kérdezte Matt, szinte belebújva a táskájába, hogy tollat találjon. – Annyira bámulsz, majd' kiesik a szemed!

- Még mindig hihetetlen – felelte egyszerűen a fiú.

- Mit tegyek, hogy elhidd végre? – széles vigyor jelent meg Matt arcán.

- Csókolj meg! – suttogta James, mire Matt zavarában Audrey-ra nézett.

Azonban ekkor a szíve is kihagyott egy ütemet. Fel sem tűnt neki, hogy Dylan visszaért a terembe. Az meg még annyira sem, hogy eközben hátra ment, de nem hozzá és James-hez, hanem Audrey-hoz. Ott ült a lány asztalán, és vidáman fecsegett vele valamiről. Elképzelni sem tudta. mikor lettek ezek ketten ilyen jóban, de meg mert volna esküdni, hogy előző nap még nem voltak ilyen közeli kapcsolatban.

Matt-et nem azért dühítette ez, mert Dylan már megint valami lánnyal volt. Az dühítette igazán, hogy ez a lány Audrey volt. Audrey, aki mindent pontosan tudott a dolgokról, ez pedig nagyon nyugtalanító volt Matt számára.

James kíváncsian nézett abba az irányba, ahova Matt. Őt egyáltalán nem nyugtalanította a látvány. Úgy volt vele, hogy Audrey rendes lány, ráadásul Dylan-nel is összeillik. És Dylan rettentően jól bánik az adott barátnőjével, így Audrey már csak ezért is jól járna. Nem úgy, mint esetleg vele... Na, nem mintha lett volna olyan, hogy vele.

- Valami megváltozott. - tűnődött James. - Mióta vannak ezek ketten ilyen jóban?

- Azt én is szeretném tudni - szűrte a fogai között a szavakat Matt, majd rájött, hogy butaságot csinált. Most már James-szel járt, nem szabadott tovább foglalkoznia Dylan-nel. - Megváltoztak a dolgok, de Dylan még mindig a legjobb barátom, és féltem Audrey-tól.

- Miért? - forgatta meg a szemeit James. - Szerintem aranyosak együtt. - Matt felé fordult. - Elmehetnénk dupla randira.

- Az csodás lenne. - James olyan lesújtó pillantást kapott Matt-től, mint még soha. - Még valakit esetleg nem akarsz elhozni?

- De, most, hogy mondod, Lara meg Logan is jöhetnének.

- Lara és Logan? Mégis mi köze annak a két embernek egymáshoz?

- Audrey szerint jó páros lennének. Teljes mértékben támogatja őket - biccentett a lány felé. - És azt kell, hogy mondjam, egyetértek vele.

- Nem tudok rajta kiigazodni - sóhajtott Matt. - Én azt hittem, Nicole-lal van együtt. Akkor most miért Audrey-val beszélget?

James legszívesebben elfordította volna a fejét, hogy Matt ne lássa, mennyire bántják a szavai. Tegnap délután végre összejöttek, de James kezdte úgy érezni, Matt csak a pillanatnyi dühe miatt ment bele. Egyre inkább rá kellett ébrednie, hogy bárhogy próbálkozik, Dylan ellen sosem győzhet.

James visszafordult Matt-hez. – Szerintem akkor is aranyosak lennének – állapította meg. Matt számára olyan volt ez, mint valami késszúrás. – Majdnem, mint mi. – Ez újabb késszúrásként hatott. Ő már James-szel volt együtt, el kell felejtenie Dylant.

- Hozzánk sosem érhetnek fel – bólintott. Ekkor újabb nem várt dologgal találta szembe magát. Ez pedig az őket tanulmányozó Tristan volt.

- Ezek a mai fiatalok – csóválta a fejét, majd jelentőségteljes pillantást vetett James-re. A fiú egyből megértette, mit akart ezzel üzenni Tristan: óvakodjon, mert ő jár rosszul. James azonban figyelmen kívül hagyta.

Harmadik óra után, mikor Matt és Cameron lementek a büfébe, James gondolt egyet. Olyan régóta meg akarta már tenni, eddig azonban esélye sem volt. De most úgy érezte, nem halogathatja tovább. Fogta magát, felállt, és míg Lara és Naomi távol volt, odaült Audrey mellé.

A lány kíváncsian nézett fel könyvéből, magában pedig jót kuncogott azon, hogy az utóbbi napokban Matt háreme egyre szorosabb kapcsolatba kerül vele. Bármennyire is azon a véleményen volt, hogy jobb lenne, ha kimaradna, szórakoztató volt testközelből átélni ezt az egészet. James elgondolkodva tanulmányozta.

- Segíthetek valamiben? – kérdezte Audrey.

- Igen, nos, mit olvasol? – biccentett a könyv felé. Bár az eredeti terv az volt, hogy rákérdezzen, mennyit tud Matt magánéletéről, nem tudta, hogy fogjon bele.

- A kis herceget.

- Á, az az a szőke csávó a rókával meg a pilótával, nem? – csapta össze két tenyerét. – Azt egyszer el akartam olvasni. De aztán mégse olvastam el.

- Mindegy, legalább az akarat megvolt. – Audrey visszafordult a könyvhöz. Nem értette, James miért ment oda hozzá ilyen váratlanul.

- És jó könyv? – érdeklődött tovább.

- Az egyik kedvencem.

- Nem ebben volt az a részeg csávó? – James megtámasztotta fejét.

- De – mondta Audrey, és a fiúra lesett. Mindegy mennyi ideje ismerték már egymást, Audrey még mindig hihetetlenül gyönyörűnek találta a fiút. James volt az egyik leghelyesebb, akivel valaha találkozott. Bár talán azért is gondolta így, mert odavolt a kék szemekért, és James-nek kék szemei voltak. Azonban a külső nem minden. Hiába volt James helyes, az életstílusa inkább meghátrálásra késztette Audrey-t.

- Rólam mintázták – nevetett fel.

Igen, ez taszította Audrey-t. És tudta jól, hogy ebből a szempontból Dylan sem különb. A mások iránt tanúsított viselkedésük mégis Dylan felé húzta. Ő sokkal kedvesebb volt másokkal, és nem csak azokhoz közeledett, akik kitették minden bájukat, hogy meghódítsák őt. James ellenben észre sem vett másokat, csak a barátait meg az őt elcsábítani akaró lányokat. Ezért nem vette észre sohase Audrey-t.

- A hiút is – jegyezte meg szúrósan a lány.

- Ha tapsolsz, leveszem az alsóm – kacsintott James.

Audrey nem tudta visszatartani a nevetését. – Ahhoz képest, hogy nem olvastad, elég sokat tudsz.

- Művelt ember vagyok – felelte büszkén.

- James! – Matt az ajtóból kiabált a fiúnak, és kezével intett, hogy menjen oda.

James felállt, megérintette Audrey vállát, és elmosolyodott. – Jó volt veled beszélni, kis hercegnő! – azzal elsietett.

- Veled is, róka! – suttogta maga elé.

Lara és Naomi pont ekkor ért be a terembe. Lara leült a helyére, ahogy Naomi is, aki most nem fordult hátra barátnőihez, hanem inkább átnézte a következő napra feladott anyagot. Lara kíváncsian fordult Audrey-hoz, és már szólásra nyitotta száját, mikor Dylan jelent meg a padjuknál.

- Tegnap a kis Jamie-t bűvölted el a játszótéren, ma pedig James-t az osztályban. – Nevetve leült Audrey elé.

- Ha ezt így mondom, úgy hangzik, mintha gyűjteném a James-eket.

- Miért, nem ezt teszed? –vonogatta a szemöldökét a fiú, mire Audrey vállba ütötte.

Lara kíváncsian szemlélte őket. Sejtése sem volt, mi történhetett az elmúlt huszonnégy órában, amitől Audrey és Dylan ilyen közel kerültek egymáshoz. Ha Dylan most nem lett volna ott, megkérdezte volna barátnőjét. Dylan azonban nem úgy tűnt, mint aki sietve máshova. Lelkesen piszkálta Audrey-t, aki hol a szemét forgatta, hol a füzetével csapkodta a fiút.

Nem tagadhatta, jó volt őket így látni. Olyanok voltak, mint egy pár. Nem tudott nem arra gondolni, hogy Audrey milyen boldog lehet, hiszen bár már nem tetszett neki Dylan, azért úgy tűnt, most mégis megkapta, amire vágyott.

Ahogy így tűnődött, tekintete Matt-ék felé vándorolt. Nem tudta nem észrevenni azt a mérhetetlen féltékenységet Matt szemében, amivel Audrey-t nézte. James tekintetétől azonban a szíve tört össze. A fiú hol Matt-re, hol Dylan-re nézett, és bár próbált magára erőltetni egy mosolyt, az nagyon hamisnak hatott.

Így ment ez egészen az utolsó óra végéig. Matt féltékenykedett, James próbálta palástolni fájdalmát, Lara nem tudta feltenni a kérdést, Audrey és Dylan pedig minden szünetet együtt töltött. Kettejüket nem igazán foglalkoztatta, hogy mi történik körülöttük, vagy hogy váratlan egymásra találásukra ki hogyan reagál.

Audrey éppen a kabátját vette fel, mikor Matt mellé lépett. Kimért tekintettel végigmérte, majd megköszörülte torkát. – Beszélhetünk?

A lány értetlenül bólintott, majd hátára vette táskáját, és követte a fiút. Egy árva szót sem szóltak egymáshoz, míg az iskola épülete mögé nem értek. Nem sokan jártak arra, így Matt mindenféle gondolkodás nélkül nekilátott mondandójának.

- Te mégis miben mesterkedsz? – támadta le a lányt, aki ijedtében hátrált egy lépést.

- Nem tudom, miről beszélsz. – Élesen szívta be a levegőt. Olyan boldog volt most, nem akarta, hogy Matt elvegye tőle ezt.

- Nem azt mondtad, hogy ki akarsz maradni ebből? Akkor mégis miért másztál rá Dylan-re?! – Matt szemei szikrákat szórtak. – MIÉRT AKARSZ MINDEN TÖNKRETENNI?!

- Hogy én teszek tönkre mindent?! Nem látod, mit teszel?! JAMES SZERET TÉGED! – Az utolsó mondat hangosabbra sikerült, mint tervezte. Ökölbe szorította kezét, és halkabban folytatta. – És te szereted őt? Szereted őt annyira, mint ő téged?

- Nem, de megszerethetem.

- Valóban? Mondd, képes leszel valaha elfeledkezni Dylan-ről? – szűrte a szavakat fogai közt. – Nem, nem leszel képes. Ha képes lennél, most nem féltékenykednél. Együtt vagytok, nem? Akkor, kérlek, James-szel foglalkozz, ne pedig azzal, hogy Dylan mikor kivel beszél. Ennyit megérdemel.

Matt nyelt egyet. Tudta, hogy amit Audrey mond, az igaz. James-szel jár, és James valóban megérdemel annyit, hogy vele foglalkozzon, ne pedig Dylan-nel. És akkor rájött valamire. Valamire, ami még jobban növelte haragját.

- Te mégis honnan tudsz arról, hogy James-szel járok?

- James nagyon boldog volt ma. Ez az első napotok együtt, nem?

- A kérdésemre válaszolj, baszd meg!

- Miért hívtál ide? – Audrey nekidőlt a falnak. Nem félt Matt-től, bár meglett volna rá az oka.

- Hagyd békén Dylant! Nem akarom, hogy a hülyeségeiddel tömd a fejét! Ki akarsz maradni ebből, nem? Akkor csináld vissza ezt az egészet! Legyen olyan a kapcsolatotok megint, mint korábban volt.

Audrey szíve összeszorult. – És mi lesz, ha azt mondom, hogy nem?

Matt közelebb lépett a lányhoz, és a falra csapott, közvetlenül a feje mellett. – Ne akard tudni!

Audrey összeszorította a száját, szemébe könnyek szöktek. – Ne tedd ezt, kérlek! Ne törd össze James szívét!

- Nem fogom. Nem vagyok olyan, mint Dylan!

- Dylan? Te mégis miről beszélsz? – Audrey hangja elcsuklott.

- Te tettél tönkre mindent. Mikor odajöttél hozzám, és azt kérdezted, hogy kit fogok választani, ha arra kerül a sor. – Matt tudta, hogy semmi értelme annak, amit mond. Mégsem tudta abbahagyni. – Dylant akartam választani, igen. De ő szokás szerint most is semmibe veszi az érzéseimet.

- Matt...

- Csend! Nem vagyok rá kíváncsi! Csak... - Elhúzódott a lánytól. – Csak hagyd őt békén, jó? Őt is, engem is, meg mindenkit. Foglalkozz a saját dolgoddal!

- És nézzem, ahogy mások élete tönkremegy emiatt a szarság miatt? A részese lettem azáltal, hogy egyáltalán tudomást szereztem az érzéseidről. Most már nem hátrálhatok ki belőle csak úgy.

- DE MEGTEHETED, AZ ISTEN SZERELMÉRE! ÉS MEG IS FOGOD TENNI! HÁNY EMBERT RÁNTUNK MÉG BELE?! HÁNYAT?! NEKED IS VAN ÉLETED, NEM? HÁT NE LEGYÉL ILYEN KURVA KOTNYELES, ÉS FOGLALKOZZ AZZAL! 

Audrey nem tudta megállítani könnyeit. Nem azért sírt, mert Matt szavai bántották. Tudta, hogy Matt-nek igaza van, és a saját dolgával kellene törődnie. Ha belefolyik, és valaki csalódik, az az ő lelkén is szárad majd. Ezt pedig nem tudta volna elviselni.

- Nagyon feltűnő lenne, ha egyik pillanatról a másikra megszakítanám a kapcsolatot Dylan-nel. - Audrey nem akarta elengedni Dylant. - Megígérem, hogy soha nem hozom szóba, hogy mit tudok róla.

Matt lehunyta szemeit. - Nem akarlak téged is belerántani.

- Tudom. - Gyengéden megérintette a fiú arcát. - Nem fogsz belerántani. Kimaradok belőle, de kérek valamit cserébe.

- Mit?

- Szeresd James-t!