A zene hangosan dübörgött. Matt hezitálva tette kezét a kilincsre. James még aznap délelőtt is azt mondta neki, hogy ne aggódjon miatta, ő meglesz. Matt-nek azonban bűntudata volt, most hogy megtudta, James hogyan érez iránta. De James könyörgő tekintetét nem tudta figyelmen kívül hagyni, így kénytelen volt eljönni. Másrészt el is akart jönni, hiszen itt volt a nagy esély. És nem tudhatta, mikor adódik még egy ilyen. Dylant akarta, senki mást. Még akkor is, ha ezzel James-nek okoz fájdalmat.

Mielőtt azonban kinyithatta volna az ajtót, megrezdült zsebében a telefon. Gyorsan elővette, és megnézte, ki írt neki.

"Addig meg ne látogass, míg le nem szoptad. Mindent bele, Matty! ♡" - James

Matt halványan elmosolyodott. James szurkolt neki, hogy összejöjjön ez az egész. És most is, akárcsak az elején, támogatta őt. James nem volt önző egyáltalán. Talán néha beképzelten viselkedett, de ez inkább csak egy álarc volt, amely mögé az igazi énjét bújtatta.

Matt kinyitotta az ajtót. Jó néhányan voltak már, de jól tudta, még a társaság nagy része meg se érkezett. A sok ismerős arc között csak egyet keresett, azonban úgy tűnt, nincs sehol. Mikor már másodszorra járta körbe a zsúfolt, alkohol- és cigiszagtól bűzlő nappalit, kezdett kétségbeesni. Arra nem is gondoltak, hogy mi lesz, ha Dylan esetleg el se jön. Biztosak voltak abban, hogy minden a terv szerint halad majd.

Idegesen elővette a telefonját, és felhívta James-t.

- Matty! Nem erről volt szó! - kiáltott bele dühösen James. A hangja rekedt volt, hallatszott, hogy nincs jól. - Vagy talán már végeztetek? Ez aztán gyors menet volt.

- Nincs itt. Egyszerűen nem találom! - kiabálta túl a harsogó zenét a fiú.

- Mi? Dy-Dylan nincs ott? - James meglepettnek tűnt. - De ez... Hiszen tegnap beszéltem vele. Azt mondta, hogy megy. - Egy pillanatra szünetet tartott. - Körülnéztél te rendesen?

- Persze. Kétszer is körbejártam a nappalit - mondat Matt, és ismét Dylan keresésére indult.

- Te hülye! Hiszen Theo hazajött. Nézd meg a konyhában! Nézd meg! Ha ott lesz, cserébe jössz nekem valamivel!

- Rendben - mondta Matt, és elindult a konyha felé.

Az ajtó nyitva volt, bentről hangok szűrődtek ki. Matt besétált, és akkor meglátta Dylant. Theoval és Anne-nel beszélgetett, miközben valami színes löttyöt kortyolgatott.

- Köszönöm, James! - mondta Matt, és letette a telefont. - Sziasztok! - köszönt a bent lévőknek.

- Matt! - Dylan vigyorogva odament hozzá, és kezet fogott vele.

Matt-nek rögtön feltűnt, hogy Dylan már rég nincs józan állapotban. Még csak fél 11 múlt, Matt kicsit elhúzta az időt, így későn ért ide, de úgy tűnt, Dylan már jó ideje itt lehet.

- James-t hol hagytad? - kiáltott oda neki Theo.

- Beteg - felelte Matt.

- Pedig csináltam neki koktélt - azzal felemelt egy pohár kék színű italt. Matt elmosolyodott. Eszébe jutott, mikor ittak olyat. Azon az estén, mikor beavatta a titkába. Olyan távolinak érezte már azt az éjszakát.

- Majd én megiszom helyette! - ajánlotta fel Dylan. Theohoz sétált, majd elvette tőle a poharat, meg egy másik poharat is elemelt az asztalról. - Menjünk Matt! - mondta barátjának, és kisétált a konyhából.

Matt egyre idegesebb lett, de azért követte legjobb barátját. Dylan elszántan tört utat maguknak, egészen a bejárati ajtóig. Útközben odaköszöntek Cameronnak meg Lucasnak, akik éppen önfeledten táncoltak. Aztán beengedték az akkor érkező Lilyéket, ők ketten pedig kimentek. Néhányan voltak kint, ki hangosan kiabált, ki csendben valami gyanús fehér port mutogatott a haverjainak.

Dylan elővette a cigijét, majd megkínálta Matt-et, aki megrázta a fejét, jelezvén, hogy ő most nem kér. Dylan meggyújtotta sajátját, és mélyen beleszívott. A korlátra támaszkodott könyökével, és mereven bámult maga elé a sötétbe. Matt némán fürkészte őt. Volt valami furcsa ebben az egész helyzetben. Valami feszélyező, ugyanakkor mámorító. Akárcsak a kettejükre telepedő csendben. A kiszűrődő zene és a kiabálás mind távolinak tűnt. Csak ők voltak, és a kettejük közti csend, amely kicsit olyan volt, mint a vihar előtti csend. Már csak az volt a kérdés, hogy ez a vihar veszekedést, vagy éppen szeretkezést takar-e.

- Kicsit a fejembe szállt a pia, azt hiszem - mondta Dylan, és kifújta a füstöt.

- Akkor ne igyál többet - vetette fel Matt.

- Nem. Ma leiszom magam. - Elnyomta a cigit, és szembefordult vele. - Nicole nem nagyon szokta hagyni, hogy sokat igyak.

Matt-nek eszébe jutott a fiúvécében történt veszekedés. Látszott Nicole-on, hogy őszintén aggódik Dylan egészségéért. Meg tudta érteni a lány aggodalmát, hiszen Dylan nem tudott mértékkel inni.

- Azért csak óvatosan. - Matt megtámaszkodott Dylan mellett.

- Óvatos leszek - nevette el magát, és barátja kezére tette a sajátját.

Elkezdődött.

- Dylan - kezdte Matt, de Dylan félbeszakította.

- Igyál! - adta a kezébe a James nevű koktélt, ő maga pedig a másikat kezdte el kortyolgatni. - Gyere, beszélgetni szeretnék veled! - mondta, és elindult a ház egyik oldalához. Matt kissé félve nézett utána, majd letette poharát, és követte.

Nem volt nagy hely a ház fala és a kerítés között, csak annyi, hogy egy kisebb gyümölcsfa elférjen. Matt és Dylan elég közel álltak egymáshoz. Matt a falnak döntötte hátát, Dylan előtte állt. A fejük feletti nyitott ablakon el volt húzva a függöny, a villogó fények így kiszűrődtek, akárcsak a tomboló zene.

Matt úgy sejtette, ennek nem lesz jó vége. Kettesben maradni Dylan-nel egy ilyen szűk helyen, kész öngyilkosság volt. Nem tudta, mennyire tudja türtőztetni magát, ha egyszer Dylan beindul. Azt viszont sejtette, hogy megint Dylan lesz kiakadva reggel. És kezdődhet az egész elölről.

- Dylan, talán nem ke- - kezdte Matt, de a másik fiú megállította.

Vadul csókolta a meglepett Matt-et, akinek folyamatosan csak James óvatosságra intő szavai visszhangoztak a fejében. A pohár kicsúszott Dylan kezéből, és hangos csattanással szilánkokra tört. Ez elegendő volt ahhoz, hogy Matt észhez térjen, úgyhogy gyorsan elhúzódott Dylan-től.

- Figyelj, ezt nem kéne! - mondta barátjának, aki mintha meg sem hallotta volna, és a nyakát kezdte csókolgatni és szívogatni.

Matt nem tudott tisztán gondolkozni, agyát elöntötte a vágy. Annyival másabb volt ez, mint a nyára éjszaka. Annyi minden változott azóta.

- Dylan - nyöszörögte a fiú nevét, mire az kuncogva elhúzódott tőle.

- Mi lenne, ha átmennénk hozzád, és ott folytatnánk? - vonogatta a szemöldökét.

- Dylan, ez nem te vagy - rázta meg a fejét Matt. Legszívesebben már rég felrángatta volna magához, de jobbnak látta, ha James tanácsát követi. - Nem akarom, hogy ugyanaz történjen, mint nyáron.

- Úgy érted, hogy nem akarsz lefeküdni velem? - csalódottan hátrébb lépett. - James miatt, mi? Mindig csak James, James, James. Velem miért nem foglalkozol annyit? Én csak... - Hátat fordított Matt-nek. Zavarban volt, és nem akarta, hogy legjobb barátja így lássa. - Azt hittem, ha véget vetek a már amúgy is működésképtelen kapcsolatomnak Nicole-lal, minden megoldódik.

Matt barátja mellé sétált, és átkarolta. - Hiszen már minden megoldódott.

- Dehogy oldódott! - Dylan elhúzódott. - Inkább csak összezavarodott minden. Én szeretem Nicole-t. Mondd, akkor mégis miért rád gondolok még akkor is, ha vele vagyok?! Miért nem tudok olyan felszabadult lenni mellette, mint az elején? Miért kellett rájönnöm, hogy nem csak iránta érzek többet? Miért vagyok olyan kibaszott féltékeny James-re? Mondd meg, miért?! Egyszerűen minden pillanatban arra vágyom, hogy veled legyek. Hogy olyanok legyünk, mint régen, de valahogy mégse. - A hangja kétségbeesettnek tűnt. - Nem akartam fájdalmat okozni Nicole-nak, de úgy voltam vele, hogy ha vele vagyok, akkor neked okozok fájdalmat. Kész káosz ez az egész.  - A szája elé kapta a kezét, arca eltorzult.

- Dylan, minden rendben? - kérdezte aggódva Matt.

Dylan megrázta a fejét. Matt rájött, mi a gond. Az a sok pia, amit megivott, most kikívánkozott. A fa tövéhez guggolt, és elhányta magát. Matt mellé sétált, kezével a fiú hátát simogatta.

-  Ha így simogatsz, nem megnyugszom, hanem inkább felizgulok - nézett fel Dylan, majd rögtön visszahajolt.

- Akkor talán tovább kellene simogatnom - felelte Matt. Sok volt neki az, amit Dylan mondott. Nem gondolta volna, hogy legjobb barátja így érez.

Dylan elnevette magát. - Én is vagyok olyan jó, mint a te James-ed - mondta kihívóan, és inogva felállt.

- James? Hagyjuk most őt! Foglalkozzunk inkább valami mással! Valami sokkal izgalmasabbal. - Végigsimított Dylan arcán. - Kettőnkkel.

- Ezt akartam hallani - bólintott elégedetten Dylan, és elindultak Matt-hez.

***

A két fiú alig tudta türtőztetni magát. A lépcsőre érve szenvedélyes csókolózásba kezdtek, és megpróbáltak a lehető leghalkabban bejutni Matt szobájába, nehogy felkeltsék a fiú szüleit. A szobába érve aztán becsukták kulccsal az ajtót, hogy senki se zavarhassa őket.

- Sajnálom, ami a nyáron történt - mondta Dylan, és megcsókolta Matt-et.

Matt a fiú felett feküdt. Most legalább biztos volt abban, hogy ő lesz felül, és nem kell megküzdenie a helyért. James sosem akarta hagyni magát. Talán ezért is nem jutott el soha addig, hogy valóban történjen valami. Dylan-nel ezzel szemben tökéletesen kiegészítették egymást.

Dylan elkezdett Matt pólójának aljával babrálni, majd lehúzta róla. Matt attól félt, hogy nem tud majd leállni. Minden erejét összeszedte, és már elhúzódott volna Dylan-től, mikor eszébe jutott James üzenete, melyet a buli előtt küldött neki. Végül is, nincs abban semmi. Utána talán sikerül Dylant is leállítani.

Matt hasonlóan cselekedett, mint Dylan, így a másik fiúról is lekerült a póló. Végigcsókolta a mellkasát, majd a nadrágjánál megállt. Dylan beleegyezésére várt, mielőtt kikapcsolta az övet. A másik fiú vágytól fűtött hangon mormogott valamit. Kattant a fémcsat. Matt szívverése egyre csak gyorsult. Mikor legutóbb tették ezt, mindketten részegek voltak. Most azonban ő józan volt, azt a néhány korty koktélt leszámítva nem ivott semmi alkoholt. Kigombolta a farmert, és lehúzta a cipzárt. A domborulat a boxerén keményedet.

Dylan beletúrt Matt hajába. Halk nyöszörgés hagyta el a száját, mire Matt az ajkába harapott. Annyira szerette ezt a fiút. Kész lett volna bármit megtenni érte. Ő volt az, akit mindig is szeretett, és ezen semmi nem tudott változtatni. Végül mind a nadrág, mind a boxer a földön landolt. A szobában félhomály uralkodott, csak az ablakon szűrődött be az utcai kivilágítás fénye.

Matt a kezébe vette Dylan férfiasságát, aki erre halkan felnyögött, és lassan elkezdte mozgatni a csuklóját. A hangokból, amiket Dylan hallatott, úgy tűnt, élvezi. Szemeit lehunyta, miközben Matt bal kezével a combját simogatta, ajkaival pedig lány csókokat lehelt férfiasságára. Nyelvével végignyalta lüktető makkját, majd bevette a szájába.

Szapora légzésük megtöltötte a felforrósodott szobát. Mindketten tudták, hogy ez most másabb, mint a nyáron történtek. Sokkal meghittebb, sokkal romantikusabb. Még akkor is, ha nem mentek el addig, mint nyáron. Dylan kielégítése után ugyanis Matt-nek sikerült lebeszélnie Dylant a folytatásról. Hosszú szócsata volt ugyan, de a sok érv felsorakoztatásának köszönhetően, Dylan engedett, és leállt. Így Matt nagyon remélte, hogy ez a reggel másabb lesz, mint anno.