Izgatottan ültem le Loki mellé a kanapéra.

- Ki az a Moriarti? – kérdezte pár perc után.

- Egy pszichopata bűnöző, aki fejbe lőtte magát. – adtam tudtára. – Sherlock nagy ellensége.

Bólintott egyet majd csendben nézte tovább. Látszott rajta, hogy megtetszett neki a film, de csend nem sokáig tartott, szinte tíz percenként közbeszólt. A végére már nagyon untam, így két rész után kikapcsoltam. Dühtől vörös arccal néztem a mellettem ülő istenre.

- Miért kapcsoltad ki? – adott hangot elégedetlenségének.

- Sherlock sokban hasonlít rád. – mondtam morcosan.

- Miben is? – fordult felém – Igaz, agyilag talán van ott ahol én, de én akkor is egy isten vagyok.

- Én mondjuk az idegesítő, arrogáns, érzéketlen oldalára gondoltam. Neked van másmilyen? – szemtelenkedtem.

- Ha egyszerűen tökéletes vagyok, akkor minek szerénykedjek? – erre csak megcsóváltam a fejem – És van „jó oldalam", de csak azok ismerik, akik közel állnak hozzám.

- Van olyan? – kérdeztem meglepetten.

- Nincs. – vonta meg a vállát.

- Nos ezt nem is csodálom. Meglep, hogy senki sem szeret, mikor senkit nem engedsz közel magadhoz? – vágtam a fejéhez. „Lehet, hogy ez túlzás volt."

- Hallgass, vagy kapsz egy VIP jegyet Hélbe! –mondta közömbösen.

/Loki szemszöge/

- Nem tennéd! – feszítette tovább a húrt. Kedvem lett volna kitekerni a nyakát. „Hogy mer így beszélni velem? Mintha én tehetnék arról, hogy az egész életem hazugság volt, hogy Odin szemében inkább voltam egy ellopott ereklye, mint sem a fia, hogy szörnyetegnek születtem!" Próbáltam fékezni az indulataimat és érzelemmentesnek tűnni.

- Fogalmad sincs, mire vagyok képes! – sziszegtem idegesen. Próbálta bátornak mutatni magát, de láttam a félelmet a szemeiben. „ Fél tőlem, mint mindenki." Nyelt egyet és felkelve a kanapéról elindult kifelé.

- Mentem fürödni. – közölte és eltűnt az ajtó mögött. A gyomrom összeszorult és késztetést éreztem, hogy utána menjek. Magam sem tudom miért. Az iménti haragom elpárolgott és csak fájdalmat éreztem, bűntudatot, mert igaza volt. Ő befogadott, törődött velem, én meg még egy köszönömöt sem tudtam kinyögni.

Pár perc múlva a víz csobogása elhalt. Felálltam a kanapéról és odasétáltam a fürdőajtóhoz. Már nyúltam a kilincsért, mikor rájöttem, hogy ez nem jó ötlet, így a kopogás mellett döntöttem.

- Mit akarsz? –szólt ki haragosan és mintha szomorúságot is hallottam volna a hangjában.

- Bejöhetek? –kérdeztem halkan.

- Ha azt mondom, hogy nem, akkor békén hagysz? – „Azt már nem. Nem adom fel ilyen könnyen." Vettem egy mély levegőt és benyitottam.

Nem voltam felkészülve a látványra. Noémi fehérneműben épp fésülte a haját. Sokszor fantáziáltam arról, hogy milyen lehet, de ez mindet felülmúlta. Vékony kecses lábak, formás idomok, hófehér bőr. Egyszerűen gyönyörű volt. Sok szép nőt láttam már, de ő teljesen elbűvölt. Nyeltem egyet és végre sikerült az arcára néznem. Felhúzott szemöldökkel figyelt.

- Amm... én...- dadogtam. Teljesen lefagytam. – Csak... bocsánatot szerettem volna kérni. – nyögtem ki miután összeszedtem magam. Mereven tartotta a szemkontaktust, majd bólintott egyet.

- Elfogadom a bocsánatkérést. – sétált elém, automatikusan közelebb húztam a csípőjénél fogva. Kellemes illata azonnal elbódított, a bőre puha és selymes volt.– Loki. – kezeit mellkasomra téve eltolt magától. Elvörösödve elengedtem és hátrébb léptem. „Mi történik velem?"

- Fürödj le te is! Én megyek aludni. – vett fel egy pólót – Jó éjt! – mosolygott még vissza az ajtóból, majd kiment.

- Jó éjt! – mondtam halkan. Egyszerűen nem értettem, hogy mi volt ez az egész. Úgy döntöttem megfogadom a tanácsát. Lezuhanyoztam és én is mentem az ágyba. Egy darabig csak forgolódtam. Már késő lehetett mire sikerült elaludnom.