- Noémi? – hallottam meg Loki hangját. „A legjobbkor!" Nagyokat lélegezve próbáltam megnyugodni.

- Noémi? – jött be az asgardi a szobába.

- A frászt hoztad rám Loki! – mondtam sóhajtva.

- Miért? – nevetve nézett rám – Mit nézel?

- Bíborhegy. Horror film és pont akkor jöttél mikor ijesztő rész volt. – mondtam, még mindig mosolygott. „Mi lelte? Nagyon jó kedve van." – Jé! Fel tudtál öltözni?! – néztem végig rajta, mire ismét felnevetett. - A konyhában van sütemény, ha kérsz. Hol voltál?

- Csak sétáltam. – de már rohant is ki. Én pedig tovább néztem a filmet. Edith épp Thomasnak magyarázott egy karakterről a könyvében, mikor Loki visszatért.

- Noémi – súgta, ilyezgetésnek szánva.

- Hahaha. Nagyon vicces! – mondtam mosolyogva.

- Ó! Már nem olyan rész van! – mosolyodott el perverzen. Megforgattam a szemem és visszanéztem a tv-re.

- Nem akarsz valamit mondani? – utaltam ezzel arra, hogy megsértette a magánszférámat. Elgondolkodva meredt rám, majd, mint villámcsapás felismerést tükrözött az arca. Elém állt eltakarva a tv-t.

- De igen. – komolyodott el. - A helyemen ülsz! – a tekintetemmel ölni tudtam volna, ő viszont csak elnevette magát. „Nem igaz, hogy még bocsánatkérésre sem képes!" Én csak vállat vontam, de továbbra is kinyújtott lábbal ültem. – Nekem így is jó! – feltérdelt a kanapéra, kezével pedig megtámasztotta magát a combom mellett, és mosolyogva közelhajolt az arcomhoz. Felemelve a lábam, sikerült pont tökön rúgnom, mire egy nyögés kíséretében legurult a kanapéról. Elkezdett nyöszörögni.

- Megérdemelted és nem rúgtam olyan nagyot! – szóltam rá, mert kezdett idegesíteni az önsajnáltatása és a filmet se hallottam.

- Attól még fájt és gonosz húzás volt! – nézett rám morcosan, majd feltápászkodott a földről. Leraktam a lábam, hogy le tudjon ülni.

A film végére már kezdtem elálmosodni. Mikor elindult a stáblista ásítva felkeltem, ekkor Loki eldőlt, mint egy zsák. „Elaludt." Mosolyogva néztem, majd óvatosan betakartam. Nem akartam felébreszteni.

Kikapcsoltam a tv-t és elindultam fürödni, majd én is mentem aludni.

/ Loki szemszöge/

Egy koppanás ébresztett. Kinyitottam a szemem, ásítottam egyet, majd felkeltem. A szememet dörzsölve mentem ki. Noémi épp akkor vette fel a kabátját.

- Jó reggelt! – mosolygott rám, mikor meglátott.

- Neked is! – mormoltam alig hallhatóan. – Mikor jössz haza?

- Fél négykor. Most viszont sietek! Szia! – lépett ki az ajtón, még intettem neki, majd az ajtó becsukódott.

Reggelizés után kicsit rendbe szedtem magam, és fogva egy könyvet beültem a nappaliba. „Északi mitológia" Olvastam le a címét.

/Noémi szemszöge/

- Tegnap találkoztam egy elképesztő pasassal. – újságolta Petra a negyedik szünetben. Nem igazán foglalkoztam a mondandójával, a többiek viszont figyelmesen hallgatták. Én inkább elővettem a flakonomat és ittam. – Luis-nak hívják, nem ide valósi. De elbűvölő. Gyönyörű zöld szemei és fekete haja van. Az ágyban pedig... ah... fantasztikus. – olvadozott tovább. Abban a percbe félrenyeltem. „ Jól hallottam?!" Lassan sikerült abbahagynom a fuldoklást, mire barátaim értetlen arccal figyeltek.

- Csak... csak félrenyeltem. – mentegetőztem. Szerencsémre sikeresen. Deakkor sem akartam elhinni a hallottakat.