Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

3.

- Mi a ..? – kezdtem bele, de az idegen félbeszakított.

- Egyedül vagy itt? – kérdezte. Smaragdzöldjeit mélyen kékjeimbe fúrta. Kissé megijesztett, hiszen fogalmam sem volt ki ő és mit keres itt. Az igazat megvallva ismerősek voltak a vonásai, de hirtelen nem tudtam hova tenni. Így inkább nem feleltem. – Loki vagyok, Asgardból. Ha válaszolsz nem bántalak. – mondta és kicsit elemelte a kést a nyakamtól. „Tényleg! Hogy lehetek ilyen hülye! Azokat a szemeket nem lehet elfelejteni." Jobban megnézve, valóban nagyon hasonlított a Tom által alakított Lokihoz. A különbség annyi, hogy sápadtabb bőre volt. „De, nem! Kizárt, hogy ő legyen! Mégis hogy?"

- Na, nem! Ezt nem veszem be! Még hogy Loki?! – erre furcsa fény csillant a szemébe, de nem tudtam semmit leolvasni az arcáról.

- Nem hiszel nekem? – vizslatott összeszűkült szemekkel. Megráztam a fejem jelezve, hogy nem. Kezdtem bátorodni. – Válaszolj és bebizonyítom! Hogy hívnak? – erre a javaslatára a kíváncsiság majd lyukat fúrt az oldalamba, így válaszoltam.

- Noémi vagyok. De most te jössz! Ki vagy te? – lassan elmosolyodott. Hirtelen ötlettől vezérelve kezemmel megfogtam az övét. „ Milyen hideg!" A szokatlan hideg érintés miatt bizsergés futott végig rajtam. Hagyta, hogy eltoljam a kést a torkomtól. Hátrébb lépett, csak most jöttem rá, milyen közel állt hozzám. Szinte éreztem a szakadozott légzését.

- Mint mondtam, Loki vagyok. A csínytevés istene. – végigmértem. Valami furcsa zöld ruhát viselt. Tényleg úgy nézett ki, mint egy asgardi. Hirtelen zöld fény jelent meg körülötte és saját magammal találtam szemben magam. Tátott szájjal bámultam, majd visszaváltozott. – Már hiszel nekem? – bólintottam egyet."Hogy? Ez lehetetlen! Létezik?! És itt áll előttem! Biztos, hogy ébren vagyok? Milyen helyes." Élesen beszívtam a levegőt, hogy gondolkozni tudjak.

- De, hogy kerülsz ide? – kérdeztem, miután visszatértem döbbenetemből. Lesütött szemmel, sóhajtott egyet.

- Mennyit tudsz rólam? – látszott rajta, hogy nem szívesen beszél a történtekről.

- Amennyi a filmekben van. De nem tudom, mennyi igaz belőle. - rám emelte tekintetét. Értetlen arccal nézett.

- Filmek? – kérdezte, mire leesett, hogy ő nem tudja, miről beszélek.

- Gyere! – mondtam és elindultam vissza a szobába. – Itt a földön vannak történetek, rólad, Thorról, és a többi asgardi istenről. A film egy olyan ... - kezdtem bele, de félbeszakított.

- Tudom mi az a film. – megtorpantam az ajtóban. „Ha valóban tudja, akkor minek kérdezte? És honnan tudja?" Meglepett arcomat látva, elmosolyodott. – Nem olyan régen jártam itt, Midgardon. Azóta nagyjából tisztában vagyok az ilyen földi dolgokkal. Az viszont nem tudtam, hogy rólam is van ilyen film. – magyarázatát hallgatva, nekem is mosoly kúszott az arcomra. Bevezettem a szobába és leültettem a kanapéra. Miután én is leültem, elindítottam a Thor első részét.

– Mit csinálsz? – kérdezte Loki kissé feszülten, miután eltelt pár perc.

- Megmutatom, hogy mennyit tudok rólad. – mondtam mosolyogva. Ezután csendben végignéztük a filmet, bár láttam, hogy a mellettem ülő egyszer- kétszer ökölbe szorítja a kezét.

A filmnek lassan vége lett, éreztem, hogy lecsordul egy könnycsepp az arcomon. Sosem tudtam végignézni, úgy, hogy Loki "halálakor" ne sírtam volna. Tudtam, hogy nem tényleges, de nagyon szomorú volt.

- Mi az? – kérdezte a csínyek istene. Ekkor jöttem rá, hogy már egy ideje figyelt. – Ennyire meghatott a halálom? – pimasz mosoly terült szét arcán. Gyorsan letöröltem a könnyeket.

- Ne... Igen. – feleltem, elpirulva. „Minek hazudjak neki? Hisz a hazugság istene." Csak mosolyogva fürkészte az arcomat. Egyre jobban pirultam, leköröztem a Vörös Koponyát, mire felnevetett. – Loki a kedvenc karakterem a filmből. – mondtam, félénken. Még mindig csak figyelt. Kezdett zavarni ezért, inkább folytattam. – És? Mennyi igaz a filmből? – erre azonnal lehervadt a mosolya.

- Lényegében minden. Miután lezuhantam a bifrösztről, ide kerültem. – elkapta a tekintetét és inkább a tv-t kezdte el nézni.

- Mihez fogsz most kezdeni? – kérdeztem tőle.

- Nem tudom. – rázta meg a fejét.

- Élhetsz itt, amíg kitalálod. – ajánlottam fel, erre meglepetten rám nézett. Kezdtem megsajnálni. Annyi mindenen kellet keresztülmennie.

- Befogadnál? Nem is ismersz, és tudod, hogy miket tettem. Nem félsz tőlem? – gonosz mosolyra húzta száját." Most, hogy így mondja, talán tényleg rossz ötlet. De nem, segítségre van szüksége!"

- Nem. - elmosolyodva megráztam a fejem - Ha bántani akarnál már megtetted volna.

- Biztos vagy benne? – kérdezte sejtelmes mosollyal. Ez már kezdett valóban megrémiszteni.

- Elfogadod, vagy sem? – kérdeztem és felkeltem a kanapéról.

- Legyen. Megtisztellek hercegi jelenlétemmel. – vigyorgott büszkén és mellém állt.

- Azta, felséged sem szenved önbizalomhiányba!- nevettem fel. – Itt fogsz aludni. –mutattam a bútorra amiről az imént álltunk fel.

- Mi? A kanapén? – nézett rám kikerekedett szemmel, mire én csak bólintottam. – Nem, nem és nem! Kizárt, hogy én kanapén aludjak!- tiltakozott.

- Pedig akár tetszik, akár nem itt alszol! – parancsoltam rá, de csak megrázta a fejét. – Miért? Mit gondoltál, hol fogsz aludni? – tártam szét karjaimat.

- Hmm... Nem is tudom. – lépett elém, de olyan közel, hogy már szinte benne volt a személyes terembe. Megcsapott kellemes, édeskés illata. Kezeit csípőmre csúsztatta és még közelebb húzott magához. – Mondjuk veled. – villantott egy perverz mosolyt.

- Még mit nem! – nevettem fel és arrébb löktem. Bár meg kell mondjam, csábított a gondolat, de akkor is egy idegen. – Kapsz egy takarót meg egy párnát és itt alszol! – megadóan sóhajtott egy nagyot, én pedig bementem a szobámba megkeresni az említett tárgyakat.

Mikor visszaértem Loki a kanapén elnyúlva ásított egyet.

- Na, kelj fel! Menj el fürödni addig én megágyazok neked. A bátyámnak van még itt néhány cucca szerintem jók rád. Abban a szekrényben találod. – mutattam egy kisebb fiókos szekrényre. Loki tette amit, mondtam. Leraktam a párnát és a takarót, majd megmutattam, hogy hol a fürdő.

- Csatlakozhatsz, ha szeretnél. – mondta mikor bement a fürdőbe. Én csak szem forgatva sétáltam vissza a szobába, de még utánam szólt – Nem zárom be az ajtót!

Leültem az egyik fotelba és elkezdtem kapcsolgatni a tv-t, de egy idő után a gondolataimba merültem. „Rég láttam a bátyám. Vajon mikor jön haza?" Felrémlett bennem pár régi emlék. „Mikor kicsiként sírtam, mert féltem a sötétbe és ő megvigasztalt. Mikor szomorú voltam, mindig csinált valami baromságot, hogy felvidítson. Aztán mikor már együtt csináltunk marhaságokat. Ahogy tanított, ahogy mellettem volt. Mennyire hiányzik!" Rá mindig számíthattam.

Elmélkedésemből egy hang rántott vissza a jelenbe.

- Jó érzés összevissza nyomogatni azt az izét? – mutatott Loki a kezemben lévő távirányítóra. Mikor megláttam majdnem megállt a szívem. Csak egy alsónadrág volt rajta, így tisztán látszottak kidolgozott izmai. Nem volt agyongyúrva, de véznának sem mondható.

- A ruhák jók, bár az alsónadrág kissé szorít. – mondta, mire tekintetem az ágyékára terelődött. Igaza volt. – Ugye, hogy érdekesebb, mint a tv?! –nevetett fel mikor már egy ideje bámultam. Megráztam a fejem és elkaptam a tekintetem. „Ne, most tényleg ott bámultam?! Észhez kell térnem!" Éreztem, hogy megint pirulok. Kikapcsoltam a tv-t és felálltam a fotelből.

- Megyek fürödni. Jó éjt! – hadartam el, majd beviharzottam a fürdőbe. Bezártam az ajtót és lezuhanyoztam.

/Loki szemszöge/

A kis midgardi már iszkolt is a fürdőbe. Nem gondoltam, hogy ennyire zavarba tudom hozni. „Érdekes. ezt többször fogom csinálni! Azt viszont sajnálom, hogy nem csatlakozott a fürdéshez. Nem baj, Nem hagyom ennyiben!" Körülnéztem a szobában, majd befeküdtem a takaró alá. „Úgy emlékszem volt más film is Thorral kapcsolatban, vajon abban is benne vagyok? Majd megkérdezem Noémit." Éreztem, hogy lassan elnehezülnek a szemhéjaim. Pár perc múlva elnyelt az álmok birodalma.

/Noémi szemszöge/

Zuhanyzás után még benéztem a nappaliba. Loki békésen szuszogott a kanapén. Elmosolyodtam. „Egy isten alszik a házamban. Hogy történhet ez velem? " Még egy kicsit leültem olvasni, majd elmentem aludni.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro