Mindig is vártam hogy egyszer vissza gyere hozzám, mondván csak vicceltem...

Sosem gondoltam volna hogy szó nélkül itt hagysz. 

Mindig el hittem hogy vissza fogsz jönni, de te nem jöttél...

Kardoddal át szúrtál mellkasomon s hagytál meghalni. 

Éltem. Meg mentett Sakura! 

Kár...Hiszen nem tudom el viselni hogy nem vagy mellettem.

 Ki hitte volna hogy a nagy Uchiha Sasuke okozz majd nekem ekkora fájdalmat..

.A sebek begyógyulnak, de amit te a szívemen hagytál az nem akar...

Napról napra egyre jobban fáj. 

Te tényleg nem értetted? Fel néztem rád! Olyan akartam lenni mint Te. Melletted akartam sétálni! Te viszont le hagytál...

Nem csak azért küzdöttem hogy Hokage lehessek, hanem azért is hogy végre el ismerj..Hogy melletted sétálhassak! Te viszont mindig lehagytál.

 Bár akoriban legalább nem futottál el, most pedig folyton csak futsz előlem. Ha véletlen megtalállak megpróbálsz megölni majd ott hagysz.

Folyton Itachi így, Itachi úgy...

Melletted voltam mint legjobb barát. 

Téged pedig folyton csak az az ember érdekelt aki meg ölte a klánod, kivéve persze téged. 

 Sosem tudtam mit kéne tennem hogy észre vegyél?! 

Viszont mikor először veszekedtünk, rá jöttem.

 Utáltalak és te észrevettél. Próbáltam jobb lenni mint Te, ezért fel figyeltél rám..Összevesztünk, jobban mint szoktunk. Itt hagytál mindenkit, bele értve engem is.

Sosem hittem volna hogy egy nap erre kerül majd a sor...

  -Mindketten meg fogunk halni...-Sugtottam, hiszen Sasuke kardja őt is és engem is át döfött...A saját kardja által hal meg, azzal az emberrel akit utál... 

Küzdöttem hogy vissza gyere!
Melletted akartam lenni...

-Naruto...Miért? Miért tetted ezeket értem?-Ahogy a szemébe néztem, menten el vesztem...

Naruto mellett akartam lenni. 

Olyan jó érzés volt, csak egy kicsit is de jobbnak lenni nála!

 Aznap a tetőn, rá kellett jöjjek mellette egy senki vagyok.

 Az egyetlen akit magam mellett akartam tartani az ő volt...

A tudat hogy bármit teszek rosszabb lesz, egyszerűen megölt. 

Uzumaki Naruto, pont a kilencfarkú jinchuurikije vált ki belőlem ilyen érzéseket, ki hitte volna?

-Mert szeretlek..- Naruto vért köhögve nyögte ki e szavakat, majd ajkaimra hajolt...Egymás levegőjét szívtuk...Az utolsó kép amit magam előtt láttam hogy végleg le hunyja gyönyörű kék szemeit.

Vártam a halált, utána akartam menni!

 Sakura viszont rám talált, sírva kezdett engem gyógyítani. Nem volt erőm beszélni, sem pedig ellenkezni...

Utána akarok menni! Hiszen még csak most mentem vissza hozzá... 

-Engedj el Sakura...Utána kell menjek..-Nehezen ejtettem ki a szavakat, a látásom pedig egyre jobban homályosult...

-Kakashi-sensei....Mindketten....Mindketten meghaltak!- Sakura sírós hangja, a halott Naruto és én...Fel néztem. Naruto nyújtotta felém a kezét. El fogadtam, de még utoljára vissza néztem....

Haláluk után jöttek rá mit is éreztek egymás iránt...