- Iris Marva Baum

Noah.

Csak figyeltem a fiút, akinek barna, göndör fürtjei a homlokába nyúltak eltakarva a dús pillák alá rejtett szénfekete szemeket. Valószínűleg itt állt ellőttem az a fiú, akinek íriszei már 10 éves korom óta zaklatták fel az álmaimat. De mégis ki ő?

Caleb kényelmetlenül fészkelődött mellettem és szemeivel nem eresztette el Noah hátát. A fiú lassan beleveszett az őt körülvevő sötétségbe és az sem érdekelte, hogy a velem szemben álló lány elsírja magát.

Hűvös szellő kerekedett táncra, először nem éreztem semmit, csak akkor fogtam fel, mikor vizes ruháimat, melyek az izzadságtól már a testemhez tapadtak, hirtelen fellebbentek a szellőben és hűvösen csiklandozni kezdték a bőrömet. Ujjaimmal megigazítottam a szoknyámat, majd a hajamba túrva Calebre néztem.

Eredetileg az volt tervben, hogy igazi chicagoi fiatalokhoz mérten elmegyünk nyáron bulizni. Kaori, Adam, Caleb és én. Nem lett volna egyetlen fölösleges személy, csak egy szűk baráti kör, akik fiatalságukkal hencegve szórakozni indulnak. Ám egy valaki képes volt mindezt tönkre vágni. Ki gondolta volna, hogy az a fiú, aki annyi éve kísértette az álmaimban hirtelen feltűnik majd a Scooterben?

Még mindig bennem égtek azok az íriszek, és emellett perzselt a kíváncsiság, hogy kicsoda ő és miért zaklatott annyi éven keresztül. Egyáltalán létezik ilyen?

Biztos találkoztatok kiskorodban, csak nem emlékszel rá!

Értelmes válasznak tűnt.

- Hali! – intett barátnőm és magassarkújában tipegve elém állt, majd jó szorosan megölelgetett. Az esti szél az ő hajába is belekapott, megízlelgette a sötét tincseket. – Minden oké? Mintha szellemet láttál volna – kacagott fel, majd letörölt egy nem létező könnycseppet a szemzugából és azonnal nézelődni kezdett a kint cigiző pasik között.

Kaori Kong egy szeszélyes ember volt.

Szögegyenes haját sosem sikerült hosszú távon begöndörítenie, mikor élete egyik vágya a hullámos fürtök voltak, de az éves kísérletek rávilágították arra, hogy ez számára lehetetlen.

Mint minden koreai lánynak, neki is nádszálvékony csontjai voltak és gyönyörű vágású mandula szemei, édes bőréért bomlottak a fiúk és Kaori ki is használta. Szerette az ujjai köré fonni a fiúkat, tehát a suliban elég sokan bélyegezték meg a ribanc jelzővel. Talán az átlagnál több barátja volt az elmúlt időben, de nála őszintébb és hűségesebb barátot sehol sem bírtam volna összeszedni. Nem is akartam.

Már kiskorunk óta ismertük egymást, hisz szüleink jó viszonyt ápoltak. Apa édesanyja koreai volt, míg apja valami német gyökereket hordozott, a nagyszüleim még mindig Angliában éltek. Apa csakis anya miatt költözött Chicagoba, messze a szüleitől és az egész családjától.

Sokszor kaptam el azt, ahogyan üres tekintettel figyeli az egyik családi képet.

- Nos nem megyünk be? – nézett mélyen a szemeimbe a lány, majd mosolyogva intett az egyik srácnak.

Csak figyeltem őket. Calebet, aki még mindig szótlanul ácsorgott és üresen bámulta a Scooter előtt húzódó utat. Milliónyi kocsi száguldozott, arany csíkokat hagyva maguk mögött. Még mindig pezsgett a város.

- Iris? – Pislantottam egyet és Caleb kék szemeit figyelve elfogott a bűntudat. – Bemegyünk vagy itt szeretnél ácsorogni egész éjszaka?

Kaori összehúzta a szemét, ő csupán annyit érzékelt a helyzetből, hogy Caleb kissé durvábban szólt hozzám.

- Hátrébb az agarakkal – paskolta meg a vállát, majd karon ragadva elkezdett a bejárat felé ráncigálni. Még figyeltem egy ideig az utat, ahol nem rég még Noah merült el a szurkos éjszakában.

Megráztam a fejemet és követtem barátnőmet a neonfényekbe áztatott helységbe.

...

Kaori mint általában elemében volt. Adam Snow – Caleb legjobb haverja -, aki alig súrolta a 170 centit, csak bambán bámulta barátnőmet, akinek nádszálkarcsú derekát egy ismeretlen hapsi markolászta. Megforgattam a szemeimet és belekortyoltam a kezemben szorongatott üdítőbe. Semmi kedvem nem volt lerészegedni, de még csak az alkoholt sem kívántam. Könyökömmel a sötét tölgyből faragott bútorra támaszkodva bekaptam a szívószálat és unottan szürcsölgettem, míg a zene hangos basszusa a szívemben lüktetett.

Szandálba bújtatott lábaimat a bárszék alá rejtve lestem a tömeget. Adam Snow pedig végre-valahára lehámozta a tekintetét Kaoriról. Sóhajtva felhörpintette a martiniét, amiből három átszúrt olívabogyó kandikált ki. Fogaival apránként leszedegette és hatalmasat nyelve kért egy újabb kört. Eléggé furcsa látványt nyújtott a kigyúrt srác, aki szerelmibánatában koktélt szürcsölgetett a pultnál, oda sem engedve a mellette turakodó tömeget.

- Miért ücsörögsz itt? – mordultam fel, mikor már kezdtem unni, hogy bárgyú képpel szedegeti le a bogyókat a fogpiszkálóról. – Menj oda és járj szerencsét!

- És mit érnék el vele, azon kívül, hogy jó hangosan kiröhög a fess barátaival, akik körül állják? – motyogta gúnyosan meredve rám. Rövidre nyílt tincsein végigsimított, majd a pultra csapta az italát. – Te miért nem szórakozol?

A nyelvemen volt az, hogy kitálaljak neki mindenről, de végül lenyeltem a szavaimat és egyszerűen vállat vontam.

Újabb kortyot tüntettem el a Cappy-mből.

A forróság lassan leterített, még a jéghideg italom sem segített. Egyszerűen minden porcikám izzott a büdös és párás levegőben. Hajam begöndörödve tapadt a tarkómhoz, a töredezett végek súrolták a vállamat. Figyeltem a csókolózó párokat az árnyékokban, a hevesen ringó csípőket, a tiltott helyekre vándorló ujjakat és az izzadt de mégis szemet gyönyörködtető ringó tömeget. Talán egyeseket elrettentett volna a kép, engem viszont feltüzelt. Tapintani lehetett a szenvedélyt. Olyan távoli volt ez szó.

Néha megfoghatatlan, körülírhatatlan fogalom.

Ám most a neonfényekben lubickoló embereket figyelve felpezsdítette a szívemet. A fülledt levegő csak még feszültebbé tette a szó keringését. Mindenhol ott volt, a szivartól elnehezülő, repedezett asztalokon, a hangosan kacarászó bokszokig egészen a tölgyfapadlón vonagló párokig. Befolyt a sörrel együtt a padló réseibe, beleivódott a falba, az italokba. Magával ragadta a helyet.

Kaori nevetve bukdácsolt mellém. Combján egészen felkúszott az ezüst, flitteres ruha, megmutatva a kíváncsi szemeknek az izmos, selymes bőrt. Adam hatalmasat nyelt.

- Úristen Iris! – zihálva dőlt a térdemre. Hangosan kacagott. – Látod azt a pasit? – mutatott az egyik boksz mellett ácsorgó fiúra, akinek jégkék szemei szó szerint felnyársalták Kaorit. – Nagyon helyes, nem? – visongta, majd kikapta a kezemből az üdítőmet, hatalmas kortyolt belőle és vigyorogva rákacsintott a fiúra.

Megforgattam a szemeimet, majd alig láthatóan Adamre sandítottam, aki világ fájdalmas képpel meredt maga elé. Vöröslött a képe.

- Én tök jól elvoltam itt Adammel! – Kikaptam az üdítőmet a kezei közül. Kaori a szemeimbe bámult, pontosan tudta, hogy mit próbáltam elérni az elmúlt percekben, tehát egy gyilkos pillantás mellett el is hallgattatott.

- Csodás lehetett – mosolyodott el kényszeredetten. Tökéletesen láttam, ahogy bőre repedezni kezdett az erőltetett vigyortól. Felnevettem, Adam mormogott valamit, majd tovább szürcsölgette az italát. – Láttam valahol Calebet, bár már nem emlékszem pontosan – viháncolt Kaori. -, nem jössz be? Kurva jó a buli!

Ahogy gyönyörű szemeibe pillantottam egy másodpercre elfogott a kísértés, de azonnal el is szállt belőlem a pillanatnyi megingás. Elhatároztam, hogy végig ülöm a bulit, így még egy jó szám se segíthetett a helyzetemen. Barátnőm tudomásul vette, hogy most nem vagyok abban a kedvemben ezért mosolyogva cuppantott egyet, majd csípőjét ringatva elindult a kiszemelt srác felé.

- Komolyan itt akarsz ülni, míg az a szarházi meg nem dugja őt a lány wc-ben? – pillantottam a fiúra, akinek a neonfényektől kékes árnyalatú lett a haja színe. – Adam rázd magad gatyába, mit akarsz, hogy Kaori csak úgy az öledbe pottyan? Egy olyan lány mint ő nem adja könnyen magát, márha értesz.

Adam Snow nem foglalkozott velem, nekem pedig elegem lett a hallgatásból így megvontam a vállamat és próbáltam elszeparálni a fiút a gondolataimtól. Nem ment nehezen.

Tekintetemmel végigpásztáztam a tömeget és kiszúrtam Calebet egy lánnyal. A csaj vörös haja már izzadtan ragadt a tarkójához, míg sokat sejtető ruhácskája alól kibuggyant a segge, mikor véletlenül előre dőlt, hogy méretes körmeit barátom húsába mélyessze. Kíváncsian fürkésztem a jelenetet.

Nem láttam őket tökéletesen, hisz a fények megtompították a képeket. A cikk-cakkban hancúrozó neonsugarak belevágtak Caleb szőke tincseibe. A srác mosolyogva kortyolta a sörét és lejjebb hajolt, hogy hallja a lány hangját. Innen messziről nem tudtam pontosan, hogy ki is a lány. Túlságosan átlagosan tűnt.

Adam is figyelmes lett a jelenetre, kék szemeivel engem pásztázott. Nem akartam magamat felhúzni ezért tovább szürcsölgettem. A zene váltott, a csaj felvisított, majd barátom karját megragadva behúzta a tömegbe.

Még inkább belevesztek az emberek közé, de még innen is láttam, hogy a csaj azonnal hátat fordított és seggét Caleb ágyékához dörgölte. A fiú zavartan ragadta meg a derekát. Egy aprócska fájdalom szikra született a szívembe. Tudom, hogy nem csináltak semmi rosszat, hisz egy tánc az csak egy tánc marad, de mégis fájt azt látnom, hogy Caleb rossz érzés nélkül tapizik le egy idegent.

Lehajolt és arcát a nyakhajlatába fúrta.

- Most megkérdezzem, hogy ezek után miért szürcsölöd az üdítődet még mindig? – Adam a táncoló páros felé intett. – Caleb szó szerint leteperi a csajt, te pedig halálnyugodtan, de közben omladozó belsővel fürkészed őket. Normális ez?

- Nem.

Adam bólintott, majd tovább iszogatott, valahonnan előkerült egy lány, aki kíváncsian csüccsent le a fiú mellé. Egyedül maradtam.

- Jane az isten verjen meg! – ordította egy barnahajú fiú, amikor a lány vékony derek után kapott.

- Daniel utoljára mondom, hogy eressz el! Azt hiszed nem ábrándultam ki belőled ez alatt a néhány óra alatt? Konkrétan két lánnyal is megcsaltál, mindkettőt a szemem láttára. Ezek után még azt akarod, hogy a szemeidbe bámuljak? – Hangosan kiabált, majd füstölögve a fiú elé állt, ajkai reszkettek. Szerethette őt, de a srác csak kihasználta, láttam a szemein. Hamis érzelmek egy hamis életben. – Elegem van belőled!

- Jane! – kapta el hirtelen a lány csuklóját, aki ijedten felszisszent.

- Ó, te utolsó seggfej! – Valaki hangosan kiabált, majd feltűnt az a ducibb lány, akit még az este elején láttam Noah-val. – Most ereszted el vagy konkrétan idehívom...

- Na kit? Csak nem Cambernt, aki szart a nővére fejére és itt hagyta egy buliban? Hajrá Lisa, szívesen szemtanúja leszek annak, hogyan töri össze a szívedet újból és újból!

Lisa szemei összeszűkültek, vékonyka ujjai összeszorultak. Alig volt pár méterre tőlem éreztem a haragját, a szenvedélyes levegőbe hágott az új fajta érzelem.

- Daniel utoljára mondom, hogy eressz el! – motyogta a könnyivel küszködve Jane.

Az üdítőmet szorongatva figyeltem a jelenetet. Daniel tekintete rám siklott, azonnal végigmért, majd az ajkaiba harapott.

Perverz.

Jane szemei rám ugrottak és idegesen mértek fel.

- Nyugodtan a tiéd, nekem már nem kell! – kiáltotta elcsukló hangon és végre Daniel ujjai lehámlottak a lány vékony csuklójáról, ahol a fehér bőrben ott virított egy hatalmas vörös folt.

Lisa undorodva pásztázott végig, majd a barátnője után eredt. Daniel megindult felém. Kezemben az üdítő megremegett és a gyorsan távozó párost figyeltem. Konkrétan itt hagytak engem ezzel a seggfejjel? A szívószálat az ajkaim közé kaptam és eltekintettem róla, szívem vágtatott a mellkasomba, míg térdeim lassan reszketni kezdtek. Nem értettem, hogy miért van rám ilyen hatással a srác, mikor semmi különleges nem volt benne.

Talán azok a jégkék szemek töltöttek el csupa félelemmel? Rövidre nyírt barnatincsek, rémisztő pillák, vastag nyak, amely egy éles hegygerincként olvadt széles vállaiba. Az egész fiúban lüktetett a feszültség az agresszió. Nem volt túlságosan magas, első ránézésre egészen bolhányinak tűnt, elveszett a tömegbe, viszont ha az ember jobban végignézett rajta a ruháján keresztül tökéletesen átütöttek az izmai. Ferde orrát felhúzta, a szemöldökei között egy mély barázda ütött otthont. Elfordultam és a pult felé pillantottam, ahol a lány serényen mosogatott és tekintetével a bulit követte.

A Scooterben csupán hétvégente szerveztek ifjúsági diszkókat, ahol bárki tombolhatott. Ilyenkor elpakoltak minden robosztus asztalt, az elegáns bútorzatot és maradt egy retro küllemű szórakozóhely, ahova özönlöttek a részeg fiatalok.

- Hello – villantotta meg macsós mosolyát a srác. Sokaknál talán bevált volt ez, de nálam nem ért el semmit. A fülem mögé tűrtem egy barna, hullámos hajtincset, ami azonnal fürge játékba kezdett és kiszökött eredeti helyéről. Mormogva nyúltam oda, de a srác beelőzött. Hitetlenül meredtem a srác szemeibe, hisz az ujjai lassan leszánkáztak az arcomon egészen az államig. Elütöttem az ujjait.

- Mégis mit képzelsz te magadról? – kiáltottam fel hangosan, de senki sem figyelt fel ránk.

Daniel vigyorogva dőlt a pultnak és a pincérlányra kacsintva kikért magának egy whisky kólát. Felpattantam a helyemről és nem foglalkoztam azzal, hogy vörösszoknyám talán túl sokat mutatott a combomból. Daniel a csuklóm után kapott, sziszegve pillantottam oda, mert ujjai túlságosan erősen fonták körbe a csuklómat.

A fiú nem volt józan. Homályos tekintettel pásztázott, erősen rángatott, de az ujjaim nem bírtak kicsusszani a markából. Senki sem figyelt fel a testemre, ami elveszett a sok rángatózó test között. Idegesen ráncigáltam, majd Daniel hirtelen megfordult és a szemeimbe pillantott.

- Figyelj miért nem szórakozhatnánk csak egy kicsit? – hajolt az arcomba. Éreztem leheletén az alkoholt. Összehúztam magamat és gyorsan kicsusszantam az ujjai közül. – Hé!

De a hangját már elnyelte a zene és engem is magával ragadtak az emberek míg nem ott kötöttem ki, hogy Caleb zöld szemei pont az enyémekbe olvadtak. Már sehol sem volt az a csaj, aki különösen nagy figyelmet szentelt barátomra. Egyedül ácsorgott az ajtó mellett és figyelte a tömeget. Talán engem kereshetett?

Megráztam a fejemet és elindultam felé, Caleb elvigyorodott és végre a karjaiba kapott. Kölnijétől terhes nyakába fúrtam az arcomat és hagytam, hogy kezei a combomra csusszanjanak.

- Hol voltál? – Nem válaszoltam. Csak megvontam a vállamat és végre Caleb vállába dughattam az arcomat. 

Kedveseim!

Sok-sok idő elteltével itt is lennék az új fejezettel! Nos remélem elnyeri a tetszéseteket! Eddig nagyon szépen köszönöm a rengeteg bátorítást és támogatást, amit tőletek kapok! Mindannyian szörnyen sokat jelentetek nekem! 

Amúgy valaki szereti itt Lana Del Reyt? Mert én az utóbbi időben teljesen rákattantam! :D

Élvezzétek ki a nyár utolsó sugarait! 

Puszilok mindenkit!:)

és ígérem megéri olvasni ezt a történetet :D