Vacsora közben is csak Granger járt a fejemben, miközben visszaemlékeztem rá elöntött a forróság. Mi van velem, beteg vagyok? Ehhez hasonlót még nem tapasztaltam.

- Draco, minden rendben? - nézett rám Blaise. 

- Tánc óta meg sem szólaltál. Talán beteg vagy?

- Lehet. Biztos Grangertől kaptam el valamit.

- Mégis mid fáj?

- Semmim, csak olyan fura érzésem van itt - a mellkasomra tettem a kezem. Amikor belépett Granger a szívem egyre gyorsabban kezdett el verni. Végigmértem őt. Még ezzel a bozontos hajjal is csinosnak találtam.

- Draco, Draco - csóválta a fejét Zambini. - Csak nem belezúgtál Grangerbe? - röhögött.-

 Egy s... sá... sár... egy mugli születésűbe? - Ez az érzés a mellkasomban, nem engedte, hogy kimondjam a sárvérű szót.

- Már nem sárvérűzöd? Komolyabb a dolog, mint hittem.

- Blaise, én akkor sem szeretnék bele egy sárvérűbe, ha ő lenne a legszebb a világon!

- Soha ne mond, hogy soha. Látom, ahogy ránézel. Amit meg táncon műveltetek... még jó, hogy nem kezdtetek el lángolni, mert olyan szikrák pattogtak körülöttetek.

- Még akkor sem járnék Grangerrel, ha szerelmi bájitallal mérgeznének meg! - mondtam ingerülten. Mi Grangerrel soha nem leszünk egy pár. Visszaemlékeztem a múltkori táncpróbára, ahol majdnem megcsókoltam. Vajon hogy csókolhat? Ettől a gondolattól megint elöntött a forróság. Milyen gyönyörű volt ma. Felpattantam az asztaltól, mert láttam, hogy kiment a teremből. Zambini értetlenül pislogott rám, de nem kérdezett semmit.

- Granger várj! - kiáltottam utána. Megállt és kíváncsian nézett rám. – Beszélni szeretnék veled.

- Hová tűnt a követelőző hangnemed? - kérdezte nevetve. Milyen szép a mosolya!

- Pimaszkodsz velem? - kérdeztem lágyan és közelebb léptem hozzá. Alig volt pár milliméter az ajkaink között.

- Miért, talán csak neked szabad? 

 A levegőt zihálva vettem, elbódított hajának illata. Nem bírtam tovább, megcsókoltam. Olyan érzés volt, mintha a mellkasomban felrobbant volna egy óriási tűzijáték. Az ereimben a vér egyre gyorsabban keringett. Végigsimítottam a haján, ami puha és selymes volt. Megragadtam a derekát, magamhoz húztam és elmélyítettem a csókot. 

*

Amikor megcsókolt, a mennyországban éreztem magam, annyira jól csinálta. Mikor magához húzott, átöltem, majd cirógatni kezdtem a nyakát és óvatosan játszadoztam szőke tincseivel. Tudtam, hogy tetszik neki, mert egy hatalmasat sóhajtott és még szenvedélyesebben kezdett el csókolni.

-Draco, te mit művelsz? - egy női hang zengett mellettünk. Ijedten ugrottunk szét, majd láttuk, hogy Pansy Parkinsonnal állunk szemben, akinek a tekintete villámokat szórt. Közben előkapta a varázspálcáját is.

- Granger, Granger - fejét csóválva közelebb lépett és fenyegetően nézett rám - , még nem mondtam neked, hogy Draco csak az enyém? Ezek szerint még nem említettem, de most már tudod - Pálcáját az arcomhoz szegezte.

- Pansy, állj már le! Mi soha nem is jártunk! - szólt közbe Malfoy, aki nagyon ijedtnek tűnt. Ezek szerint Pansy most borzalmas dolgokat fog művelni.

- Attól még elintézhetem, hogy a sárvérű békén hagyjon téged!

- Majd, ha én úgy döntöttem, hogy nem akarok vele foglalkozni, lerázom magamról! Semmi szükség a te intézkedéseidre.

- Szóval, szerelmes vagy belé? - Pansy egyre dühösebb lett.

- Ne forgasd ki a szavaimat - válaszolt hanyagul.

- Akkor meg miért csókoltad meg? - kiabálta hisztérikusan Pansy. - Én úgy tudom, hogy csak azt csókolja meg az ember, akit szeret.

- Azért csókoltam meg, mert... - hirtelen elhallgatott. Kíváncsi lettem volna, hogy mit akart mondani.

- Különben, semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok!

- Stupor - kiáltott Pansy, miután a szőke fiúra szegezte a pálcáját. Malfoy az átok hatására ájultan csuklott össze a fal tövében. Kétségbeesetten szaladtam oda, de az őrült mardekáros lány megragadta a karom és a padlóra taszított.

- Ide figyelj Granger, ha még egyszer meglátlak Draco közelében, megöllek! - pálcáját a mellkasomba fúrta.

- Malfoy nem kedvel téged - kiabáltam dühösen. Ettől azért határozottabban is mondhattam volna, de annyira féltem. Láttam a tekintetében a féltékenységből táplálkozó gyűlölet tüzét.

- De igen! Ha te nem lennél, akkor jobban szeretne. Tartsd magad távol Dracotól, különben meghalsz! - sziszegte.

- Te nem vagy normális! Fogd már fel, hogy én semmit nem akarok tőle!

- Azt mondod? Ha mégis, akkor megfizetsz érte!

- Mégis mit akarnál velem csinálni? - kérdeztem magabiztosan.

- Mondjuk ezt! Crucio! - amikor kimondta az átkot iszonyatos kín járta át minden egyes porcikámat. Egyszerre fájt a testem és a lelkem. A gondolataimban borzalmas képek jelentek meg, minden szívverésem égetett.

- Capitulatus! - kiáltott egy hang a távolban és ezzel megszűnt a kín. az érzékeim lelassultak és nagyon szédültem.

- Hermione, Hermione, jól vagy? - valaki az ölébe húzta a fejem. Homályosan láttam, hogy az a valaki szürkéskék szemeivel kétségbeesetten hajol fölém, aki nem volt más, mint Draco Malfoy. Aztán hirtelen minden elsötétült.

 *

Amikor Granger elájult nagyon megijedtem. A gyengélkedőbe nem vihettem fel, mert el kellene mondanom, hogy mi történt. Hazudni meg felesleges, mert úgy is kiderülne. Hová mehetnék? Gyorsan felpattantam és sietős léptekkel elindultam a Szükség Szobája felé. Amikor beléptem egy ágy jelent meg, amire óvatosan lefektettem, majd helyet foglaltam az ájult test mellett és megfogtam a kezét.-

 Hermione - szólaltam meg bizonytalanul, hátha felébred. Nagyon aggódtam érte. Nem halhatott meg! De ezért még Pansy Parkinson nagyon meg fog fizetni! A kézfejét cirógattam és apró puszikat adtam rá, amikor hirtelen az arcomon éreztem a tenyere melegét. Halványan elmosolyodtam, az érintése nagyon megnyugtatott, végül kinyitotta a szemét.

- Jól vagy? - kérdeztem halkan. Ahogy ott feküdt erőtlenül és sápadtan erős érzelmek törtek rám. - Nagyon aggódtam érted. 

- Azt hiszem, jobban vagyok – fel akart ülni.

-  Ne ülj még fel! Feküdj nyugodtan ameddig csak akarsz, én itt leszek melletted! - megsimogattam a sápadt arcát, amitől elpirult.- Mit csinált veled Parkinson, mert én nem emlékszem semmire?

- A Cruciatos-átkot alkalmazta rajtam - válaszolt csendesen. Nagyon mérges lettem. Ma még el fogom őt kapni! Ezt nem fogja megúszni szárazon. - Megfenyegetett, hogy megöl, ha nem tartom magam távol tőled.

 - Akkor én fogom őt megölni. Pansy  úgy sem tenne ilyet, túl gyáva ahhoz! Nem kell tőle megijedni - legyintett Draco.

- Nekem túlságosan is elszántnak tűnt. Ha már alkalmazta a Cruciatos átkot rajtam, akkor arra is képes, hogy az életemre törjön! 

Sajnos igazat kellett adnom neki. De engem miért érdekel, hogy megölik-e Grangert vagy sem? Tényleg igaza lenne Zambininek?