- Szia - motyogtam döbbenten. Annyira lenyűgözött a szépsége, hogy levegőt is majdnem elfelejtettem venni. Először a frizuráját vizsgáltam meg, ami még jobban kihangsúlyozta a kerek, de mégis hosszúkás arcát. Csokoládébarna szemeit kiemelte az aranyszínű, halvány smink. Puha ajkait csillogó szájfénnyel kente be. Ruhája kiemelte karcsú alakját, a színe pedig még törékenyebbé varázsolta őt. Tetszett az ízlése, mert nem volt túl habos-babos és giccses, de mégis különleges volt. Néhány apró ezüst flitter és fehér gyöngy díszítette a derekát, az alsó részén csak elvétve voltak fodrok.
- Föld hívja Dracót! - összerezzentem.
- Ne haragudj, csak lenyűgözött a szépséged.
Elpirult és mosolyogni kezdett. A Nagyterem ajtaja kitárult, büszkén kihúztam magam, és bevonultam rajta. A helyiség most teljesen máshogy nézett ki, mint ahogy azt már az évek során megszoktam. A padok félkörbe voltak helyezve, ott a tanárok ültek, az emelvényeken pedig a diákok. Az elsősorban állva láttam, hogy rengeteg szempár szegeződik ránk. Ettől a gyomrom bukfencezni kezdett az izgalomtól. Miután mindenki bevonult megszólalt a már jól ismert dallam. Így élesben teljesen más érzelmek szabadultak fel bennem. Óvatosan a tenyeréhez értem, éreztem, hogy nyirkos az izgalomtól. Biztatóan rámosolyogtam, ő zavartan viszonozta. A külvilág teljesen megszűnt létezni számomra. Tánc közben végig a szemembe nézett. Szeretem! Eddig is szerettem, de most még jobban éreztem azt, hogy ha ő velem van az maga a mennyország. A zene elhalkult, a közönség tapsolt, meghajoltunk, majd kivonultunk.

*

Amikor vége lett a táncnak megkönnyebbültem. Nem voltam izgulós típus, de ez azért mégsem egy vizsga volt. Itt oda kellett figyelni minden egyes mozdulatra, különösen azoknak, akik az első sorban álltak. Dracon egyáltalán nem láttam azt, hogy feszült lenne. Hogy lehet valaki ennyire higgadt?
- Szerintem nagyon jók voltunk - mondta vidáman. Megálltunk az ajtóban és vártuk Dumbledore beszédét. 
- Szép estét!Remélem mindenkinek tetszett a hetedik évfolyamba járó tanulók tánca.Tapsoljuk meg őket még egyszer! - Az előzőnél még hangosabb tapssal örvendeztettek meg minket .
- A lakoma előállt!  - Dimbledore a semmiből elővarázsolta az asztalokat, rajtuk sok-sok ínycsiklandó finomsággal. Az ültetés annyiban változott, hogy a hetedik évfolyamosok külön asztalnál foglaltak helyet a táncpartnerük mellett, amit nem bántam.
- Szia Hermione! - köszönt Harry, aki Pansyvel együtt helyet foglaltak mellettünk.
- Szia Harry! - Így, hogy a lány is vele volt, már annyira nem örültem a társaságának. Gyors pillantást vetettem Pansyre, arcán határozottságot láttam. Vajon mire készülhet?
- A lakoma előtt még szeretnék egy jó hírt közölni veletek! Miután mindannyian teleettük magunkat a hetedik és a hatodik évfolyamba járóknak egy bált szerveztünk - az érintettek hangos örömtapssal és füttyszóval jutalmazták, a többi diák azonban csak lehangoltan ó-zott. - Jó étvágyat! - mosolygott Dumbledore, majd az asztalokon lévő különböző sült és rántott húsokat, mártásokat, köreteket tartalmazó tálcákat megtámadták a diákok. Mindenből vettem egy keveset, mert nagyon éhes voltam már. Amikor végeztünk a desszertekkel Dumbledore professzor megint átrendezte a termet, addig Dracoval beszélgettünk a folyosón.
- Annyira gyönyörű vagy, szerelmem - szólt lágyan és a hajamat csavargatta. Belenéztem a szürke szempárba, majd átöleltem. Az illata bódítóan hatott az agysejtjeimre, a gondolkodásom teljesen lelassult.
- Azt hiszem, hogy a múltkor Harryék megzavartak abban, hogy azt mondjam neked, szeretlek - suttogtam. Elmosolyodott és gyengéden megcsókolt.
- Muszáj pont itt nyalakodnotok? Most vacsoráztam! - A gőgös hang tulajdonosa nem más volt, mint Pansy Parkinson.
- Kopj le! - mondta Draco hűvösen.
- Ó, Draco, hogy te milyen dicső lovag lettél! Csak az a baj, hogy nem sokáig tudod megvédeni Granger barátnődet - elengedett egy gonosz nevetést, amitől kirázott a hideg. Ez tényleg megőrült. - De, hogy ne csak üres fenyegetésnek vegyétek - hirtelen előkapta a pálcáját.
- Capitulatus! - szerencsére Draco gyorsabb volt nála.
- Látom, így állunk. Akkor majd később találkozunk és biztos vagyok benne, hogy nem lesz ekkora szerencsétek! - mondta vidáman és kecsesen ellibegett. Sápadtan álltam Draco mellett, aki még mindig szorosan ölelte a derekamat.
- Ne is figyelj oda rá! Menjünk inkább szórakozni! - mondta Draco vidáman. Igaza van, azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat.

*

Beléptünk a nagyterembe, amit különböző fényű lámpások világítottak ki. Valahogy nem tudtam olyan jól érezni magam, mint ahogy szerettem volna. Egész végig Pansy szavai jártak a fejembe. Elhatároztam, hogy egész este Hermione mellett leszek és vigyázok rá. Az este folyamán egyszer láttam a mardekáros lányt, akkor éppen vajsörért állt sorban a büfénél. Pár korsó vajsör után végre fel tudtam oldódni és Hermionével rengeteget táncoltunk.
- Pihenjünk már egy kicsit - szólt fáradtan, miközben ruhájával bíbelődött. Leültünk, Hermione jó nagyokat kortyolt a vajsöréből. Én is ugyanígy tettem, mert nagyon ki voltam melegedve.
- Jól érzem magam veled! - megfogtam a kezét, ami hatására mélyen a szemembe nézett és mosolygott. Imádtam a mosolyát, egyszerűen megbabonázott.
- Én is veled! Ki megyek egy percre a mosdóba, megvársz itt?
Az igazat megvallva nem nagyon akartam elengedni őt egyedül.
- Elkísérlek! - szóltam hirtelen.
- Ugyan, mi bajom esne? - kérdezte vidáman.
- Légy szíves, hagy menjek veled - erősködtem. Rémes gondolatok kavarogtak a fejemben és nagyon rossz előérzetem támadt.