Malfoy kedves volt velem, vagy csak én képzelődök?

- Ezt most bóknak veszem, mert nincs kedvem veszekedni - mondtam könnyedén.

- De én nem annak szántam - vitatkozott.

- Én annak vettem - mosolyogtam, majd McGalagony professzor leállította a zenét.

- Amint látom, mindenkinek jól megy már az alaplépések, ezért most párban fogjuk ugyanezt gyakorolni! - McGalagony bemutatta a helyes tartást, majd a társaság minden tagja felvette ugyanezt a pozíciót. Amikor Viktor Krummal táncoltam még negyedikben, akkor megtanultam a helyes tartást. De ez a helyzet teljesen más, nem a bolgár volt  a párom, hanem az ellenségem, Draco Malfoy.

 - Nos, akkor táncra fel! - kiáltotta McGalagony, majd Malfoyjal közelebb léptünk egymáshoz. Minden porcikám tiltakozott az érintése ellen, és a partnerem gesztusaiból kiindulva ő is így érzett.

- Gyerünk már Malfoy tegye félre a büszkeségét, és fogja meg a partnere derekát! - szólt rá a tanárnő egy szigorú pillantás kíséretében. Malfoy óvatosan közelebb lépett hozzám, majd gyengéden átkarolta a derekamat. Én automatikusan felemeltem a bal kezemet és megérintettem az izmos vállát, aztán a jobb tenyeremet az ő bal kezében tartotta. Az egész olyan szürreálisan hatott, hogy szinte még levegőt is elfelejtettem venni. 

*

Amikor  felvettük a pozíciót, éreztem, hogy enyhén megremeg.

- Talán izgulsz? – kérdeztem.

- Nem, csak furcsa ez a helyzet, ugyanis te meg én nem szoktunk együtt táncolni – mondta határozottan, de én láttam rajta, hogy zavarban van. Mielőtt még elkezdtem volna azon gondolkozni, hogy Granger mitől jött zavarba, elindult a zene. Olyan egyszerre mozogtunk, mintha évek óta a partnerem lenne.

- Milyen jók vagyunk – mondta vidáman, miközben szemével a többieket kémlelte.

- Csak azért, mert én vagyok a párod.

- Hogy lehetsz ennyire beképzelt? – kérdezte egy kicsit indulatosan.

- Granger, nem lehetne...

- Nem, nem lehetne... Addig semmit nem lehet, amíg nem változtatsz a hozzáállásodon.

- Szerintem neked lenne mit változtatni, sárvérű – éreztem, hogy ki fogom hozni a sodrából.

 *

Hirtelen felindulásból arcon csaptam. Annyira dühös voltam, hogy nem bírtam tovább uralkodni magamon, aztán természetesen az ajtó felé siettem, miközben kérdő tekintetek sokasága vett körül. Most perpillanat egy cél lebegett a szemem előtt, hogy minél messzebb kerüljek Malfoytól. 

*

- Mr. Malfoy, mégis mi volt ez az egész? – kérdezte McGalagony számon kérő hangon, ám mielőtt bármit mondhattam volna, leintett, és folytatta: – A történet nem érdekel, csak azt szeretném kérni, hogy beszéljen Granger kisasszonnyal, hogy jöjjön vissza.

Miközben magamban átkoztam a napot, amikor Granger betette ide a lábát, kiléptem a teremből. A folyosókon olyan csend volt, hogy egy légyzümmögés is óriási hangzavart csapott. Tétlenül róttam a folyosókat, amikor szipogó hang ütötte meg a fülem, majd megláttam, ahogy Granger a hátát a falnak vetve, térdeit felhúzva sír.

- Granger, figyelj, vissza kell mennünk, mert McGalagony...

- Hagyj békén!

- McGalagony azt mondta, hogy vissza kell mennünk.

- Én nem megyek sehova, pláne veled nem – Granger rám nézett és a mogyoróbarna szemekből gyűlölet áradt.

- Ha nem megyünk, vissza nem táncolhatunk.

- Akkor nem táncolunk. Nekem végül is teljesen mindegy, úgy sem vagyok oda ezekért a bálokért. Te pedig, ha táncolni akarsz, keress magadnak egy olyan partnert, aki el tud viselni téged.

- Te kaptad fel a vizet – emlékeztettem.

- Malfoy, miért csak másokban keresed a hibát? Ha egy kicsit magadba néznél... – itt keserűen nevetett egyet – de miket feltételezek én rólad?

Úgy döntöttem, inkább nem szólok semmit, sarkon fordultam és elindultam a Nagyterem irányába. Nem fogok én senkinek sem könyörögni, főleg nem egy sárvérűnek. Megtettem, ami tőlem telt, a többit majd McGalagony megoldja. 

 *

Amikor felértem a Griffendél klubhelyiségébe leültem az egyik fotelbe. A könnyeimtől még mindig homályosan láttam. Nem az zavart, hogy Malfoy mivel sértegetett, mert azt már elfelejtettem. Attól éreztem magam rosszul, hogy megpróbált velem kedves lenni, de én észre sem vettem, hanem tovább kiabáltam vele. Miért bánkódom ezen? Ő mindig csak sértegetett engem lelkiismeret furdalás nélkül, én meg azon emésztem magam, hogy megbántottam-e őt vagy sem! Közben megérkezett a tánccsoport többi tagja is.-

 Hermione, mivel bántott meg Malfoy? - kérdezte Harry.

- Csak a szokásos sértegetéseit mondta.-

 Meg fogom átkozni, mert már nagyon elegem van a kis görényből - szólalt meg Ron dühösen. Ekkor betoppant McGalagony professzor.

- Granger kisasszony, volna egy szabad perce?

- Persze - megtöröltem könnyáztatta arcomat és követtem a tanárnőt. A lépcső alján Malfoy állt, hátát hanyagul a falhoz támasztva.

- Ő mit keres itt? - kérdeztem értetlenül.

- Azért jött, hogy beszéljen magával a tánccal kapcsolatban - Amikor ránéztem a szőke fiúra, a tekintetéből azt olvastam ki, hogy megbánta azt, amit velem tett.-

 Értem - szóltam hűvösen.

- Hajlandó vele szóba állni és kibírni a társaságát? - kérdezte mosolyogva McGalagony, majd rábólintottam.

 - Akkor én elmegyek, de el ne felejtsék, hogy nyolc órakor vacsora! - a tanárnő elsétált mellettünk. Úgy tűnt, mintha Malfoyra kacsintott volna. 

*

Ott álltunk kínos csöndben. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék neki. Zavart, hogy ilyen állapotban látom őt és a tudat, hogy én bántottam meg így.

- Figyelj, én ... - mikor kimondtam ezeket a szavakat rám nézett. A tekintete égetett és fura érzés töltötte ki a szívemet. Talán sajnálom? Nem, biztosan nem. Nagy levegőt vettem. - ... én szeretnék részt venni a táncban, de ez csak úgy működik, ha beleegyezel.

- Én is szeretnék veled táncolni. Ami a délutánt illeti, csak én reagáltam túl. 

*

Ezt lehet, hogy nem kellett volna. Megalázkodtam Malfoy előtt, de csak azért, mert táncolni szeretnék. Ő soha nem kérne tőlem bocsánatot, ahhoz túl büszke. Amikor belenéztem a szemébe furcsa érzések törtek elő belőlem.

- Nos, akkor... - itt köhintett egyet -, bemegyünk oda próbálni? - ujjával egy terem felé bökött.

- Gyerünk! - mondtam, majd beléptünk. Szétnéztem, pont a bűbájtanteremben voltunk, ahol rengeteg pad sorakozott egymás mögött. Itt képtelenség lenne táncot gyakorolni. Malfoy előkapta a varázspálcáját, majd motyogott valamit az orra alatt, a padok pedig a falhoz tolódtak. Ezután lebegő gyertyákat varázsolt elő.

- Hűha - motyogtam halkan. Sosem gondoltam volna, hogy Draco Malfoy ilyen romantikus lélek. Lehet, hogy félreismertem? Malfoy, a rideg, a beképzelt, a másokat lenéző fiúban még is lakik egy érzékeny, romantikus lény. A szőkeség egy pálcalegyintéssel elindította a zenét.

- Felkérhetem egy táncra? - kérdezte mosolyogva és kinyújtotta a kezét. Mi történt vele? Illedelmes volt velem! Lehet, hogy McGalagony rászórta az Imperius-átkot? Belenéztem a szürkéskék szemébe, ami abban a pillanatban megigézett. A szívem hevesen dobogott a torkomban, a gyomromban több száz pillangó repdesett ide-oda.