Könnyes szemmel futottam fel a klubhelyiségbe.

 Hermione, jól vagy? - kérdezte Ginny,, aki azon nyomban felpattant, ahogy beviharzottam a portrén. 

A fejemet ráztam, mert nem bírtam megszólalni. 

- Ki bántott?

- Malfoy - szólaltam meg hüppögve.

- Ennyire nem szoktál padlón lenni, ha valamivel megbánt. Most biztosan túllőtt a célon!

Elmeséltem neki a történteket, amitől megnyugodtam.

- Tudod, hogy nem vagy csúnya! Nagyon is szép lány vagy! Malfoy csak azért mondta, mert tudta, hogy ezzel megsérthet - vigasztalt Ginny, miközben a hátamat simogatta.

- De az én hibám, hogy magamra vettem.

- Azonban a próbán nem lesz mibe belekötnie - mosolyodott el Ginny. Értetlenül néztem rá.

- Mire gondolsz? 

- Hol van a Varázslatos szépség könyv? 

A táskámhoz kaptam és előkotortam. Egy gyors mozdulattal kikapta a kezemből és hosszasan lapozgatta. 

- Ez kell nekünk! - bökött rá az ujjával az egyik oldalra és elém tolta.

- Nem leszek szőke! - tiltakoztam.

- Még szép, hogy az leszel! - komótosan hozzákezdtem a varázslathoz, pár másodpercen belül átalakultam. Minden porcikám tiltakozott ellene, de megbíztam Ginnyben, mert a fiúk terén neki volt több tapasztalata.

- Egyenesítsd ki! - utasított Ginny.

 - Pompás! - Belenéztem a tükörbe és alig ismertem magamra. Gyönyörű, szőke hajam kiemelte a szemem színét, és pirospozsgás arcomat.  A klubhelyiségbe megérkezett Harry és Ron, akik bizalmatlanul néztek az idegenre.

- Te ki vagy? - kérdezte a vörös hajú fiú.

- Hermione vagyok - mondtam bátortalanul.

- Alig ismerek rád -szólt elképedve. Harry  egy helyben állt és nagyokat pislogott a döbbenettől.

 - Mégis, mi ez a nagy változás?

- Lányos dolgok - szólalt meg Ginny és rám kacsintott. Az óra  háromnegyed négyet mutatott.

- Harry, Ron, jöttök próbára? - kérdeztem vidáman.

- Persze - válaszolták kórusban. Amikor a nagyteremhez értünk a mardekárosok nem voltak sehol. Türelmetlenül vártam azt a pillanatot, amikor Malfoy bamba képpel mered rám. 

*

Amikor beléptem az ajtón egyből Grangert kerestem. Már megint késik az a sárvérű! Bosszantott, hogy az órákról sosem késik, de táncról igen. Biztos engem akar felidegesíteni. Megláttam Pottert és Weasleyt.

- Hé, Vízlipatkány! Hol hagytad a sárvérű barátnődet? Miért nem őt vigasztalod a toronyban, ahelyett, hogy itt rontanád a levegőt?

- Azért, mert nincs miért bánkódnia - hallottam meg Granger hangját és megkocogtatta a vállamat. Amikor megláttam nem hittem a szememnek. Annyira gyönyörű volt ezzel a hajszínnel, hogy majdnem eltátottam a számat. Olyan érzésem volt, mintha megállt volna az idő, a külvilág pedig teljesen homályba borult volna. Kirázott a hideg a magabiztosságától. A szőke hajával olyan volt, mint egy földre szállt angyal.

- Malfoy, ne legeltesd rajtam a szemed! - szólt gúnyosan, ez azonban visszarángatott a valóságba.

- Eszemben sincs egy sárvérűről álmodozni - válaszoltam vissza nem túl meggyőzően. Ekkor McGalagony belibegett a terembe.

- A mai órán a forgást fogják megtanulni - megmutatta a lépéseket, amit először egyedül gyakoroltunk. - Úgy gondolom, most már mindenki tudja. Rendeződjetek párokba! 

Körülöttünk már mindenki a partnere kezét, derekát fogta, egyedül mi szerencsétlenkedtünk. Közelebb léptem Grangerhez és magamhoz húztam. A zene elindult. A szívem hevesen dobogott a helyén és bizsergő érzés járta át a testem. Végig egymás tekintetét fürkésztük, nem is próbáltam parancsolni az érzéseimnek csak hagytam, hogy az ösztöneim és az érzelmeim szabadon szárnyaljanak. 

*

Elképesztő volt, ahogy táncoltunk. A pillangók már megint fel-alá repkedtek a gyomromban, a levegőt  nagyon szaporán vettem. Érezem puha tenyere melegét az enyémen. Azután bekövetkezett az, amitől a legjobban féltem, a zene elnémult. A többiek már rég szétváltak, mi ennek ellenére is fogtuk egymást.

- A pórba holnap délután ugyanekkor és ugyanitt folytatódik - mondta McGalagony professzor. Malfoyjal mi még mindig egymást bámultuk.

- Hermione, jössz? - kérdezte Ron, aki értetlenül nézett rám. 

- Én most megyek, szia! - mondtam elpirulva és otthagytam Malfoyt, aki még mindig engem nézett. Ginny már izgatottan várt a klubhelyiségben.

- Na, mi történt? - kérdezte türelmetlenül. Elmeséltem neki részletesen a történteket.

 - Szerintem teljesen beléd zúgott - jelentette ki határozottan.

- Az ki van zárva! - háborodtam fel, ám eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha ... Draco és én? Merlin szakállára, én tényleg a nevén szólítottam? Mi történik velem?

- A másik meglátásom pedig az, hogy te is szerelmes vagy belé.

- Ginny, ha szerelmes lennék arról tudnék! És ő sem szeret, mert állandóan kötekedik és sérteget.

- Ezzel a veselkedéssel leplezi, hogy tetszel neki! És neked is tetszik, csak nem vallod be magadnak.

- Nincs is mit bevallanom. Utálom őt és kész! - mondtam egy kicsit ingerülten. Még hogy én szerelmes vagyok Malfoyba? Képtelenség. Ginny és az elvetemült ötletei... Akkor miért érzem magamat kábának a közelében? Megijedtem az érzéseimtől, mert nem akartam bevallani magamnak, hogy Draco Malfoy igenis tetszik nekem. Úgy döntöttem, hogy figyelemelterelésképpen visszaállítom a hajamat az eredeti bozontos állapotára, mert azt gondoltam, hogy a szőke haj a hibás a fura érzéseimért. Mikor megtörtént, elégedetten pillantottam bele a tükörbe és elindultam vacsorázni.