Kicsit kellemetlenül éreztem magam a Weasley csaj és a többi griffendéles társaságában, de nem adtam ennek hangot. A mardekárosok utálatosan néztek rám egész vacsora alatt, de nem érdekelt, mert itt volt mellettem életem szerelme és ez minden nyomasztó gondolatot kitörölt a fejemből. Kit érdekelnek? Nem fogok magyarázkodni senkinek! Azt gondolnak rólam, amit akarnak. Nekem csak egy ember véleménye fontos. A vacsora után elbúcsúztunk egymástól, ekkor a fél iskola kíváncsiskodva összegyűlt. A klubhelyiségben különböző hangfoszlányokat kaptam el: Véráruló! ; A nagy Draco Malfoy egy sárvérűvel jár! Nem akartam tovább hallgatni, úgyhogy inkább felmentem a szobába. Ott csak Zambini tartózkodott, aki éppen az ágyon fekve böngészett valami könyvet.
- Jó nagy port kavartál, haver! - szólt vidáman.
- Ezért nem akartam, hogy tudjanak róla - mondtam gondterhelten.
- Minden csoda három napig tart. Holnapra már el is felejtik az egészet.
- Úgy legyen! - ledőltem az ágyra és egyből el is aludtam.

*

A bál napja:

Másnap nagyon korán keltem, mert izgatott voltam a bál miatt. A ruhákat McGalagony professzortól kellett elkérni, így amiatt nem kellett aggódnom. Amikor leértem a nagyteremhez, gyönyörű látvány fogadott. A mennyezetet különféle díszek ékesítették, mint például színváltós szerpentinek és mindenféle izgő-mozgó, csillogó lámpások. A teremben alig lézengett egy-két diák, így szerencsére észrevétlen maradtam, mert egyikük sem volt mardekáros vagy griffendéles. Remélem ma már nem velünk fognak foglalkozni.
-  Csak így egyedül? Hol hagytad a herceged? Jaj, el is felejtettem, hogy éppen a fehér lovat üldözi a parkban - csendült egy gúnyos hang a hátam mögött.
- Fogd be Ron!
Úgy látom, hogy soha nem fognak megbékélni.
- És mondd csak, melyik átkot szórta rád? Az Imperiust? - folytatta vidáman.
- Hagyj békén! - mondtam mérgesen. Úgy döntöttem, hogy inkább nem eszek, minthogy ezt kelljen hallgatnom. Leszegett fejjel, a könnyeimmel küszködve indultam ki a teremből. Balszerencsémre pont Harrybe botlottam.
- Hermione...
- Ne mondj semmit! És mielőtt megkérdeznéd, nincs rajtam Imperius-átok, nem itatott velem semmiféle szerelmi bájitalt és nem játszik velem! Őszintén szeretjük egymást! - kiabáltam, amire egy pár tanuló felfigyelt és érdeklődve pislogtak felénk.
- Én csak bocsánatot szerettem volna kérni - mondta élesen Harry.
- Jaj, ne haragudj, csak Ron felidegesített!
- Értem. Figyelj, Hermione mérges voltam, amiért hazudtál, de a te helyedben szerintem én is ezt tettem volna.
Megöleltem. Annyira örültem, hogy végre Harry mellém állt.
- Ne várd tőlem, hogy jó pofizzak annak a görénynek! Elfogadom a döntésedet, de nem értek vele egyet.
- Ron viszont nem fog ilyen könnyen megbékélni - mondtam bánatosan. Ahogy ma beszélt velem, abból kikövetkeztettem, hogy nagyon nehéz idők köszöntöttek be a barátságunkba.
  Fél órával a bál előtt már mindenki a fehér ruhájában lézengett.
- Jaj, ez így nem jó. Parvati, csinálj már valamit! - szólt hisztérikusan Lavender, remegő kezeivel igazgatta magát. Nem nagyon foglalkoztam a többiekkel, mert a Varázslatos szépség című könyvet bújtam, idegesen kerestem az alkalomhoz illő, de mégis egyszerű frizurát. Nem tetszik. Ez sem jó. Á, ez túl  bonyolult most. Jaj, még a végén el fogok késni! Most már pánikszerűen lapozgattam az oldalakat.
- Szia Hermione! Nahát, milyen szép vagy - nézett végig rajtam Ginny.
- Szép, szép, csak a hajammal nem tudok mit kezdeni.
A kezem már remegett az idegességtől, ami következtében a könyv tompa puffanással a földre pottyant. Szerencsémre kinyitódva landolt a padlón. Lehajoltam érte és alaposan megvizsgáltam a képet.
- Mit szólsz ehhez Ginny? - böktem rá a mintára.
- Csodálatos.
Az első varázsige kimondása után göndör fürtök hullottak a vállamra. Gyorsan elmotyogtam a másikat is, hatására kétoldalt egy-egy keskeny hajtincs feltűződött két ezüstösen ragyogó pillangós hajcsat segítségével. Belenéztem a tükörbe és nagyon tetszett.
- Mindenki kész van? - kérdezte feszülten McGalagony professzor, miközben nagy nehezen bebotorkált a klubhelyiségbe.
- Igen - válaszoltuk kórusban.
- Akik nem táncolnak, menjenek le a Nagyteremben. Ginny Weasley, kérem figyeljen az alsósokra! - adta ki az utasítást. Megvártuk, amíg az alsóbb évfolyamba járók kivándoroltak a klubhelyiségből. Elég lassan ment dolog, mert az elsősök közül néhányan megálltak, hogy megcsodálják a ruháinkat. McGalagony körülnézett, majd egy intéssel jelezte, hogy indulhatunk. A portré lyukon való kijutás is okozott némi problémát.
- Nagyon szép vagy Hermione - mondta lenyűgözve Harry, amikor mellém keveredett. A fiúk egyszerű frakkot viseltek. De jó nekik, ők nem szenvednek ezzel az átkozott ruhával. Az abroncsos szoknyában nem volt egyszerű elférni. Lépten-nyomon figyelnem kellett arra, hogy hová lépek. Végre valahára leértünk a Nagyteremhez. A zárt ajtón keresztül is kiszűrődött a diákok zsivaja, amitől egy kicsit elkezdtem izgulni. Nem sokkal később megérkeztek a hollóhátasok, a hugrabugosok és a mardekárosok. Gyorsan párba rendeződtünk. Dracóval mi álltunk legelöl.
- Szia Draco! - köszöntem vidáman.