A napok ezek után egyhanguan teltek.
Már 2 napja fekszem itt és próbálom ,,szellemi szinten gyógyítani a fejem" ahogy Tutee mondaná.
Mondjuk nem bánom. Jó egésznap csak aludni és pihenni. Azt hiszem,hogy a városi rohanásokat is,most heverem ki!

Tuteeval nem sokat beszélgetünk mert mindig azt mondja,hogy pihenjek,de azért néha sikerül egy-két szót kihúznom belőle. Például,hogy nem tudja hol vagyunk. Nekik ez nem fontos,csak az a lényeg,hogy étel legyen itt bőven.

Azt már megtudtam,hogy a fia ütött le,de a nevét nem hajlandó megmondani.

-Majd megismered ha eljön az ideje!-mondja mindig ilyenkor.

Hihetetlen bölcs asszony. Nagyon csodálom. Nagyon szépeket és jókat szokott mondani.

Mással nem nagyon szoktam találkozni igaz jönnének sokan főleg a kiváncsiak,de Tutee(szerencsére)nem engedi be őket.
Szoktam hallani,hogy a fiú(aki leütött) is beszeretne jönni,de Tutee őt még eréjesebben tartja távol.

Nem is bánom,hogy nem jön be senki.
Úgy tűnki Tuteenak megint igaza van:,,Majd ha itt az ideje!"

Csak azt akarom mondani h olvassátok a Love Storyt
♥