Fel tettem a szemüveget a szememre. Kicsit furán láttam,de hát mit vártam? Nem valószinű,hogy a környéken bárhol is elő fordul egy Decathlon.
Vártam,hogy mond-e valamit Evan.

-Mehetünk Hercegnő?

-Persze!-válaszoltam.

Biztatóan rám mosolygott majd elindult az öböl kijárata felé.
Követtem. A szemüveget végül inkább visszatoltam a fejemre mert nem láttam benne valami jól és nem úgy tűnt,hogy szükség lenne rá.

Egyre mélyebbre gázoltunk végül a lábunk elhagyta a talajt.
Kijutottunk az öböl kijáratán. Ott egy ideig a nyílt víz felé úsztunk majd Evan balra fordult.

Beljebb mentünk ennek ellenére tisztán látható volt,hogy a kiálló sziklafalakat kerülgetjük.

Kb tíz perc úszás után kint a nyílt tengeren megérkeztünk egy kis sziget közelébe.

Evan megállt.

-Megérkeztünk.-nézett rám.

-Ezt akartad mutatni? Ezt a szigetet?

-Részben! Tedd föl a szemüveget. Lemerülünk!

Csodálkozva néztem rá,de azért felvettem a szemüveget.

-Gyere!-mondta és nyújtotta a kezét,hogy fogjam meg.

Lassan a tenyerébe helyeztem sajátomat.

-Kalimpáljál ha elfogy a levegőd mert akkor feljövünk!

Rámosolyogtam.

-Rendben.

-Mehetünk?

Bólintottam.

-Akkor nagy levegő és egy,kettő,há-rom.

Azzal lemerültünk.

Lent hihetetlen volt a látvány.
Egy egész korall zátony terült el alattunk. Mindenfelé piros,zöld és azúr kék korallok hajlongtak a lágy hullamokkal.

Evannal lassan kézenfogva úsztunk át felettük.
A korallok között kisebb és nagyobb halak úsztak egyedül vagy rajokban.
A rengeteg szín és forma annyira a hatása alá vont,hogy azon kaptam magamat,hogy a tüdöm mindjárt szét pattan.

Elengedtem Evan kezét majd gyors tempóban elkezdtem úszni fölfelé.
Végül kiemelkedtem a vízből és kapkodva kezdtem szívni magamba az éltető oxigént.

Kisvártatva Evan bukkant föl mellettem. Nem tudom ő,hogy birja,de még csak nem is szedte gyorsabban a levegőt. Szépen és szabályosan lélegzet.

-Ezt,hogy csinálod?-kérdeztem.

-Mit?

-Hogy tök szabályosan veszed a levegőt!

-Gyakorlat.-mosolyodott el.-Na,hogy tetszik?

-Elképesztő!-kezdtem el áradozni.-Valami hihetetlen szép!

-Örülök,hogy tetszik! Na mehetünk?

-Igen!-mondtam azzal szinte rögtön le is buktam annyira lent szerettem volna már lenni.

A látvány most is elképesztő volt.
Eddig is gondoltam,hogy biztos nem lehet rossz,de most hirtelen megértettem,hogy miért lehet jó sellőnek lenni.
Leképzeltem,hogy milyen lehet ezt akkor és annyi ideig látni amikor csak akarod. Lassan elkezdtem úszni azzal a tipikus sellős mozgással.

Mikor a levegőm megint elfogyott feljöttem a felszínre.
Evan megint jött velem.

-Ez valami gyönyörű!-nézet rám.

-Micsoda?-kérdetem vissza.

-Ahogy úszol! Hol tanultad ezt?

-Köszönöm!-pirultam el.-Otthon tanultam. Egy sorozat alapján.

-Mi az a sorozat?

-Majd elmagyarázom,de most menjünk vissza!-kértem.

Evan beleegyezően bólintott.

-Jó,de szeretnék valamit mutatni! Gyere!-mondta azzal elindult a sziget felé.

Követtem.
Nem járhattunk messze a szigettől amikor Evan megállt.

-Na gyere.-mosolygott majd nyújtotta a kezét.

Megint egyszerre merültünk le.
És akkor ott volt alattam.
Egy hatalmas szirt tele gyönyörű kagylóval.
Hatalmas szemekkel gyönyörködtem a látványba amikor Evan megszorította a kezemet.
Ránéztem ő pedig elkezdet úszni a szirt felé.
Mikor megérkeztünk elengedte a kezemet majd megfogott egy nagyobb kagylót és gyakorlot mozdulatokkal elkezdte csavargatni.
Pár másodpercel később pedig már a kezében is volt.

Gyorsan fel úsztam levegőért majd visszaúsztam Evanhoz aki most nem jött föl velem.
Mikor mellé értem segítet megmutatni hogyan kell. Fél perc múlva pedig már én is egy szép kagylóval a kezemben tempóztam fölfelé.

-Ez nagyon jó!-lelkendeztem.

-Szeretnél még egy kagylót vagy elég ez a négy?-nála ugyan is három darab volt.

-Még egyet szeretnék!-kértem.

Evan nem is válaszolt hanem egyből eltűnt a víz alatt.
Mentem vele én is.
Egy perc múlva már öt kagylóval a kezünkben tempóztunk a sziget felé.

A sziget gyönyörű volt.
Tisztára mint egy filmben.
Hosszú homokos tengerpart pálmafákkal tele.
Itt komolyan minden ilyen hihetetlen szép? Az ember komolyan már el sem hiszi.

Talpam alatt a homok kellemesen selymes volt és finom meleg.
Evan nyomában elindultam a parton.
Kicsit beljebb ahol a tenger már nem jelentett veszéjt Evan megállt majd letette a földre a kagylókat.

-Mindjárt jövök!-mondta azzal elindult a pálmafák felé.
Nemsokára egy nagy halom ággal és levéllel tért vissza.

Koszorú alakú kupacot rakott belőlük majd valamilyen úton-módon meggyújtotta.

Mikor a tűz már föllobbant az övéből előhúzott egy élesebb kődarabot és neki állt kinyitogatni a kagylókat,a húsukat ki emelte egy lapos köre a kagylót pedig a homokba helyezte.

Az utolsót-egyben a legnagyobbat-mikor felnyitotta elmosolyodott.
Kiemelt belőle valamit majd elkezdte tisztitgatni a kezével.

-Tessék! Ez a tiéd!-mondta azzal a tenyerembe helyezet egy valódi igazgyöngyöt.

-Ez gyönyörű! Köszönöm!-néztem rá hálásan.-De miért kapom?

-Mert gyönyörű mint te!

Nem válaszoltam csak pirulva másfelé néztem.

Evan közben a tűz közepén kihagyott helyre helyezet egy kisebb követ majd gyakorlot mozdulatokkal ráhelyezte a kagylókat.

-Szereted?-kérdezte.

-Még nem ettem!-feleltem.

-Na akkor majd most! A kagyló finom! Én kifejezetten szeretem.

Jóval délfelé lehetett már az idő.
A nap erősen ontotta sugarait ránk.
A hullámok csendesen mosták a homokot.
A tűz csendesen ropogot,mellettem pedig a világ leghelyesebb fiúja tevékenykedet.

Eltudnám ezt viselni minden nap!-gondoltam.

-Gyakran szoktál kijárni ide?-kérdeztem.

-Igen! De te vagy az első akit idehoztam!

-Köszönöm,hogy megmutattad!-néztem rá.-És neked ki mutatta meg?

-Még édesanyám!-nézett vissza szomorúan.-Még nagyon kicsi voltam,de erre tisztán emlékezek!

-Sajnálom,hogy fájdalmat okoztam! Neharagudj!-tettem a kezemet a karjára.

-Nem tehetsz róla! Honnan tudhattad volna?

Nem válaszoltam.

-Nem tudom tudod-e,hogy apám hogyan került ide?

-Tudom! Eltu elmondta!

-Anyám ezen a szigeten talált rá! Már majdnem halott volt úgyhogy segített rajta.
Hazavitte és ápota.

-Hogy tudta haza vinni úszva?

-Szerencsére aznap tutajal érkezet!-húzta félmosolyra a száját.-Anya elmondása szerint már akkor beleszeretett apámba!-nézett vissza a tengerre.

-Anyukád ezen a szigeten szeretett bele Jacobba?

-Igen!-nézett újra rám.

Volt valami a szemében amit nem lehetet megmagyarázni. Mintha szeretett lett volna bűntudattal keverve. De ettől még nem vesztett semmit a varázsán. Ugyan olyan szikrázóan,kéken csillogott.
Szája félig elnyilt mint aki mondani akar valamit.
De nem tette. Helyette közelebb hajolt. Majd mégközelebb.
Én is lassan felé döltem.
Végül az orrunk már összeért.

Neharagudjatok,hogy csak most hoztam a folytatást,de remélem kárpótlásul ez megfelel!
Komik és csillagok természetesen most is jöhetnek!
És megpróbálok hamar részt hozni!
Puszi nektek!♥