Csütörtök volt.Egész pontosan:November 26-a.
November.
Akkor itthon már hidegre fordul az idő.Azért választottam pont ezt a hónapot mert ilyenkor a déli-féltekén már melegedik az idő,sőt már lassan kánikulába fordul át.
A pontos idő 11:37.A gépem mindjárt indul Tahitira.

A nevem Jennifer. Nem vagyok nagyon magas csak annyira mint egy 17 éves lány. A hajam hosszú,göndör és vörös. Szemem pedig kék. Manhattanben élek.

Na,de térjünk a tárgyra! A gép mindjárt indul. Nagyon izgulok. Sosem voltam még Ausztrália közelében. Várom a fölszállást. Induljunk már,nagyon álmos vagyok.

Azt hiszem elaludtam. De mindegy is. Az a lényeg,hogy már délen vagyunk és három óra múlva leszállunk.

Egy óra múlva megrázkodik a gép.
Kinézek az ablakon és látom,hogy az egyik hajtómű kigyulladt!
Te jó ég!
Mindenfelől sikítások hangzanak fel.
Megszólal a hangos bemondó,hogy mindenki őrizze meg a nyugalmát,három hajtóművel eltudunk jutni a következő szigetig és az oltást megkezdték.

Hát jó,akkor nyugalom! Nyugi Jenny! Dölj hátra,lélegezz. Nem lesz semmi baj!

De ebben a pillanatban berobban a mellette lévő hajtómű is.
Na erre kitör a pánik. Érzem ahogy elkezdünk zuhanni és én halálos félelemmel behunyom a szemem.
Mikor pár másodperc múlva kinyitom az óceán már közel van és mi iszonyatos sebességgel zuhanunk.
Sikítva felugrok a helyemről,de valamibe beverem a fejemet és minden elsötétül.