-Jen! Jen! Jaj kelj már föl te Unil!!-morogta valaki mellettem és végig simított a karomon.

Résnyire kinyitottam a szememet. Syulang ült mellettem és ébresztgetett.

-Jó reggelt-mosolyogtam fél kómásan.-Mi újság?

-Hasadra süt a nap az van!-mosolygot vissza rám.-Ideje fürödni menni!

-Ráérünk még-morogtam és a fejemre húztam a takarómat.

-Nem-nem! Most kell menni!-mondta Syulang,de a hangján hallani lehetett,hogy mosolyog.

Morogva és nagy nehezen föltápászkodtam,átöltöztem és kimentem Syulang után aki a kunyhóm előtt várt rám.

-Mehetünk! Egyébként mi az az Unil? Ezt mondtad amikor ébresztettél.-kérdeztem Syulangtól és közben elindultunk.

-Igazából azt jelenti,hogy... Nem jut eszembe!-mérgelődött.-Tudod mikor elalszol és mindenféléket...

-Álmodsz? Álom?

-Az!-örült meg Syulang.-Azt jelenti,hogy álom,de arra is szoktuk mondani aki sokat alszik és álmodik-fejezte be.

Bólintottam.

Kint járhattunk már valahol a fő utcán amikor Twan jött szembe velünk.

-Úgy tűnik megelőztek.-nézett Twan kicsit sértődötten Syulangra.

-Jaj bocsánat!-felelt Syulang gúnyosan.

-Miről van szó?-néztem rájuk értetlenül.

-Semmi!-felelte Twan.-Most indultam ébreszteni téged,de ha már megtörtént-nézett szúrósan Syulangra.-Akkor jó reggelt!-mosolygott rám.

-Neked is!-mosolyogtam vissza.

-Hova készültök?

-Fürödni-válaszólt Syulang azonnal.

-Hát akkor jó fürdést!-nézett rám Twan majd Syulangra se pillantva megfordult és elment.

Syulang hosszan nézett utána. De meglepetésemre nem dühösen vagy mérgesen hanem ábrándosan. Majdhogy nem SZERELMESEN??????

-Syulang!

-Igen?-kérdezte felém sem fordulva.

-1.Hogy gyere!-kézdtem el húzni.
2.Mi volt ez?

-Mi mi volt?-kérdete.

-Ez a nézés!?

-Ja semmi!-pirult el Syulang.

Ekkor már jóval kint voltunk a faluból a fák között úgy hogy nem hagytam annyiban.

-Engem nem tudsz átverni!-mosolyogtam rá.-Tetszik?

-Ennyire látszik?-kérdezett vissza rémülten.

Ezek szerint a válasz igen.

-Egy lánynak?-kérdeztem nevetve.-Igen! De nyugi nem fogom elmondani senkinek!

Syulang megkönnyebbülten sóhajtott egyet.

-Amúgy örülök neki-mondtam.-Twan rendes srác és pont neked való.

Syulang fáradta fel nevetett.

-Jaj Jen! Ezt pont tőled nem vártam volna!-mondta.

Valószinűleg értetlenül néztem rá mert folytatta.

-Tök nyilvánvaló,hogy Twannak te tetszel!-felelte szomorúan.

Teljesen ledöbbentem.

-Mi van?-kérdezte.

-Na ezzel most megleptél! Amúgy is-mondtam.-Ez hülyeség! Twan a szigeten a legjobb barátom. Ennyi! Nincs itt semmi különös. Nem értem,hogy lehet ezt félre nézni!-csodálkoztam.

Syulang szomorúan rám nézett.

-Majd meglátod!-felelte.

Közben kiértünk a tengerhez. A víz gyönyörű volt és kristály tiszta. A hullámok csendesen mosták a partot. A nap már a horizont közepéről nézett le ránk.

Még mindig a hallotakon gondolkodtam amikor megérkeztünk a fürdő részhez.

Syulangot meg se várva lekaptam magamról a ruhámat(a fehérneművel most nem bajlódtam. Inkább magamon hagytam.) és egy fejessel eltűntem a tűndöklő óceánban.

A víz kellemesen meleg volt. Mint a legvékonyabb selyem úgy ölelte körül a testemet.

Kisvártatva Syulang is fölbukkant mellettem.
Úsztunk egy kicsit és áztattuk magunkat.

-Nekem sajnos vissza kell mennem!-mondta Syulang szomorúan.-Jössz te is?

-Én még maradnék egy kicsit ha nem baj!

-Persze,hogy nem baj!-mosolygot rám-De vigyáz magadra!

-Értettem-kacagtam föl.

Syulang egy delfin szökkenéssel eltűnt a vízben majd nem sokkal a part előtt újra előtűnt.
Néztem ahogy lassan kiúszik a partra. Lassan felitatta magáról a vízet egy anyaggal amit magával hozott.

-Hoztam egyet neked is!-kiáltotta nekem.-Itt hagyom!

-Rendben! És köszönöm!

Syulang elmosolyodott,magára húzta ruháját majd eltűnt a fák között.

Kicsit még úszkáltam majd a hátamra feküdtem és csak lebegtem. Hajam,mint valami vörös fátyol terült szét körülöttem. Csak lebegtem. És közben gondolkodtam.

Hogy vajon hogyan és mikor fogok innen haza jutni?
De haza akarok egyáltalán menni? Már nem is tudtam!
Olyan jó itt. Olyan békés és megnyugtató.
És egyáltalán. Annyi szeretettet és törödést kapok itt. Hogy fogom én ezt tudni valaha is viszonozni?

Ilyeneken töprengtem mikor váratlanul egy hatalmas hullám csapot át a fejem fölött.
Egy másodpercre teljesen megbénultam majd hirtelen kapálozni kezdtem. De akkor már valahogy átfordultam a hasamra és nem tudtam följönni. A levegőm rohamosan fogyott.

Hirtelen azonban valaki megragadta a derekamat és elkezdet fölfele húzni.
Kiemelt a vízből és megvárta amig jól kiköhögöm magamat.
Mikor már újra kaptam levegőt lassan fogot és a hátamra fordított.

Csukot szemmet megint a víz tetején lebegtem csak most egy biztonságot adó kar ölelte alulról a derekamat.
Mikor a szív verésem is lecsillapodott lassan kinyítottam a szememet és fölnéztem.

Föl az ismerősen ragyogó kék szempárra.

Húúú! Ez jó hosszú rész lett!
Remélem mindenkinek tetszet.
Ha igen pls csillag!
És mindenfajta kommentnek nagyon örülök! Tényleg! Pozitivnak,negativnak,bármilyennek! Szóval csak bátran.
Nem tudom mikor lesz kövi rész,de igyekszem minél hamarabb!
És köszönöm szépen dorkaborkanak az előző kommikat! Nagyon jól esett!
Csók!!!!!!♥♥♥