Evan szemszöge:

Ahogy eltűnök a lány szeme elől futásnak eredek.
Vissza kell érnem mielőtt felkelnek!
Teljes erőmből futok mégis már hajnalodik.
Mint a futótűz rohan végig a kék víz fölött az első vörös napsugár.

Sietnem kéne,de mégis megállok.
A tenger felé fordulok és nézem a szikrázó arany és vörös sugarakat.
A napfelkelte anyámra emlékeztett. Az emlékeimben így él. Tündöklően,kedvesen és mindig jó kedvűen.

Ennek a lánynak a szeme nagyon hasonlít anyáéra.
Mint egy hatalmas ütés úgy vágot mellbe a tudat ismét,hogy nincs és,hogy mennyire hiányzik.

Hátat fordítottam a tengernek és berohantam a fák közé.
Egy majmot megszégyenítő sebességgel kúsztam föl az egyik indán és megérkeztem a palotába.

Lassan elkezdtem lopakodni a saját szobám felé.
Ahogy elhaladtam a főterasz mellett apámat pillantottam meg.
Nem lepődtem meg! Számítottam rá,hogy várni fog.

-Apa-léptem ki a teraszra majd megálltam mellette.

-Evan-fordult felém.
Amióta Sevin meghalt Jacob szemében ilyenkor lehetett bármilyen érzelmet megfigyelni.
Ha fiára nézet végtelen jóság,sajnálat,kedvesség és szeretett sugárzott a szeméből.
Jacob nagyon kegyetlen volt általában,de ha fiával volt kettesben maga volt a végtelen szeretett. Nagyon szerette Sevint és fia rá emlékeztette.

Evan elmosolyodott és megölelte apját. Jacob mosolyogva ölelte magához a fiát. Végül eltolta magától,de a vállát nem engedte el.

-Megszöktetted?-kérdezte.

Evan bólintott.

Jacob elmosolyodott.-Remek! Akkor ezekszerint minden a tervek szerint halad!

Evan féloldalas mosolyra húzta a száját.

-És vajon beléd szeretett?

-Nem tudom-válaszolta Evan.-Nem hiszem. Még csak egyszer látott.

-Akkor tegyél róla,hogy többször lásson.

-Rendben!-bólintott Evan.-De pontosan mi a cél?

-Hogy a kisasszony megkedveljen és a bizalmába fogadjon!

-De mi van ha nem fog? Rengeteg féle képpen elronthatom!

-Nem!-mondta komolyan Jacob.-Csak egyféle képpen ronthatod el! De az végzetes lenne!

Evan kérdőn nézet rá.

-Akkor ha te is beleszeretsz!-felelte Jacob.

Evan megnémult. Nem tudta,hogy mit feleljen.
Lassan betölti a 20-dik élet évét és még egyszer sem volt dolga lánnyal.

Jacob visszafordult a tenger felé.
A nap félkör alakú korongja lassan kezdet kiemelkedni a türkiz kék hullámok közül. De azok most nem voltak kékek. A sugarak vérvörösre festették őket.

-Látod?-mutattot a vízre Jacob.-A víz és a tűz jelezz! Itt az ideje a bosszúnak!-mondta és kegyetlenül elmosolyodott.-És ez a lány pont jókor jött.-nézet Evanra.
Szeméből sütött a harag és a bosszúvágy.

Evan nem félt szinte semmitől,de ilyenkor komolyan megijedt apjától.

-Ez egy olyan lehetőség amit nem szabad kihagyni!-mondta.-Úgyhogy ne szúrd el!-azzal hátat fordított fiának és eltűnt a palotában.

Evan pedig a tengerfelé fordult.
Magában maradt.
Nem tudta,hogy jólt tette-e,hogy belement apja tervébe.

Sziasztok!
Sajnálom,hogy nem jelentkeztem. Remélem ez a rész elég kárpótlásul.
Ha van valami véleményetek bármilyen kommentek jöhetnek. Pozítivak-negatívak!
Ja és csillagozni se felejtsetek el!
Ezt a részt különösen az egyik barátom figyelmébe ajánlom,hogy a kövi részre már tartozik a megállapodásunk!!!!
Csók♥♥♥