Még mindig csöndben gondolkodtam.
Miközben bámultam a homokot folyamatosan magamon éreztem Eltu tekintetétt.

-És nem lehet valahogy békét kötni?
Vagy valami egyességet?-kérdeztem.

Eltu szomorúan felsóhajtott.

-Küldtem neki egy levelet és benne én is úgyan ezt kérdeztem.-válaszolta.-Két vagy több hétig nem válaszolt,majd végül kitalálta a választ. A választ ami azóta pokollá teszi éjjelemet és nappalomat!-mondta és lehajtotta a fejét.

-Eltu-szólaltam meg.-Látom rajtad,hogy nagyon fáj! Ne mond el inkább!

-Nem!-nézet föl.-16 és fél éve őrzöm egyedül. Ideje elmondanom valakinek.

Két héttel később meg jött a válasz.
Jacob azt vesztette el ami az életben a legfontosabb volt neki.-mondta és egy könnycsepp gördült végig az arcán.-És tőlem is ezt követeli.

-Ne!!!!!-kerekedett el a szemem amikor megértettem.-Csak nem....

-De!-mondta Eltu remegő hangon.-Szemet szemért,fogat fogért!

-Tutee!-suttogtam magam elé.

Eltu bólintott majd fejét a kezére hajtva zokogni kezdett.

-És Tutee....Tutee tud róla?-kérdeztem akadozva.

-Nem! Nem mondtam el neki!

-De tudnia kell róla!-ellenkeztem.

-Nem Jennifer! Hát nem érted? Ha Tutee megtudná azonnal elszökne és önszántából menne a halálba.
Ő szereti a törzset és nem hagyná,hogy miatta szenvedjen!

Ebben igaza volt. Nem ismertem régóta Tutee-t,de abban biztos voltam,hogy bármikor feláldozná magát.

-Ne mondd el neki Jennifer!-nézett rám Eltu.-Kérlek szépen ne mondd el!

-Nem fogom elmondani!

-Twan-nak se kérlek!

-Neki se!

-Köszönöm!-felelte Eltu hálásan.

-Jenny! Jenny gyere!-kiabált valaki a távolból.

Eltu-ra néztem.

-Menj!-mondta.

Bólintottam. Felálltam és futásnak eredtem.