-Ne!-kiáltottam és... és föl ébredtem.
Kinyitottam a szememet,de rögtön vissza is csuktam.
Dél körül lehetett mert nagyon világos volt.

-Txen!-suttogta egy izgatott hang.

-Jól van!-mondta egy nő aki,a hangjából itélve,mosolygott.
Menj szólj Twannak,hogy fel ébredt.

Láb dobogás hallatszott.

-Ideje kinyitnod a szemed!-mondta a nő.

Kinyitottam. Tutee ült mellettem és valami rózsaszín vízbe mártogatott egy rongyot.

-Jól vagy?

-Igen.-feleltem és megpróbáltam föl ülni,majd egy sikoltással kisérve újra elterültem. A bal karomba ugyan is iszonyatos fájdalom hasított.
Mikor oda néztem megláttam,hogy be van kötve.

-Mi van a kezemmel?-kérdeztem félve.

-Majd Twan elmondja!-felelte Tutee.

-Meddig aludtam?

-Nem tudom nálatok ezt,hogy mondják,de a nap ennyiszer ment le.-mutatta föl mindkét nyitott tenyerét.

-Szóval tízszer!-összegeztem.

Tutee bólintott és elkezdte a karomról letekerni a rongyot.

Mikor leszedte akkor éreztem,hogy a baj nagyobb. A karomon nem volt semmi seb vagy horzsolás. Viszont majdnem az egész tele volt kék és zöld foltokkal.

Tutee elkezdte rá tekerni a vízes rongyot. Kellemesen hűvös volt és jól esett fájos végtagomnak.

Egyszer csak Twan eset be az ajtón. Szó szerint. Haja csapzott volt és liheget mint aki kilométereket futott megállás nélkül.

-Jenny fölébredt?-kérdezte majd amikor meglátott azonnal letérdelt mellém.
-Hála az égnek jól vagy!-mondta és megölelt.

-Igen-mosolyogtam rá.

-Úgy féltem!-suttogta.

-Én is! De már itt vagyok!-mondtam. -Mi történt?

-Nem tudom!-felelte.-Mikor beleestél a gödörbe Syulang azonnal értesített bennünket,de addigra már eltűntél. Nagyon megilyedtünk!
-mondta Twan és a szemében még most is megcsillant egy kis félelem.
-Egész délután és éjjel téged kerestünk! Végül hajnalban két társammal megtaláltunk téged egy kis tisztáson eszméletlenül,bal karodon keresztbe egy vastagabb ággal. Valószínüleg rá esett.

-Akkor ez történt a kezemmel!-mondtam. -De mi a baja? Eltört?

-Nem! Valószínüleg csak megrándult!-felelte Twan helyett Tutee.

-De most mond el te,hogy veled mi történt!-kérte Twan.

Lassan és szép sorjában mindent elmesèltem a gödörtől a tengerpartig. Csak a fiú kinézetét,szemét és a rám gyakorolt hatását nem mondtam el.

-Különös-mondta Twan.-Miért segítet neked az a fiú?

-Nem tudom!-feleltem.

-Na mindegy!-mondta Twan és felállt.-Ezt majd elkéne mondanod apámnak is!

-De csak majd ha jobban lesz!-mondta Tutee szigorúan.

-Igen anya.-mondta Twan és kilépett az ajtón.-Majd még jövök!-fordult vissza és rám mosolygott majd elment.

-Hozzok valami enni valót!-mondta Tutee és ő is kiment.

Én pedig ott maradtam a gondolataimmal.
-Mibe kerültem?-kérdeztem magamtól.Pedig a java csak ezután jött.

Meg van a 600!!!!!
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm!♡
Kommentek jöhetnek!
Akinek meg tetszik csillagozzon!!!
♥