Megzavarodva néztem arra a helyre ahol a fiú eltünt.

Ez mi volt?- kérdezem magamtól.-Ő most nem ellenség?

Teljesen megvoltam zavarodva. Hisz ő oda tartozik mégis az előbb hozott ki az ellenség táborából.
Mert,hogy háború van! Ebben az egyben teljesen biztos voltam.

Botorkálva elindultam arra felé amerre a falut sejtettem.
De nem tudtam figyelni!
Egyer csak a világító kék szemei lebegtek a szemem előtt.

Na jó. Elég ebből!-torpantam meg.-Meg kell találnom a falut mielőtt Jacob észre veszi,hogy megszöktem!

Letérdeltem a homokba és megmostam az arcom a kellenesen hűvös vízzel.

Föl álltam és botladozva elindultam az erdő felé.

Miért velem történik mind ez? Az előtt minden rendben volt! Most meg?-gondolom magamban.- Az elmúlt hat napban hányszor haltam meg majdnem?

Nagyon álmos,fáradt és kétségbeeset voltam.

Végül a lábam nem vitt tovább.
Térdre estem.

-Valaki segítsen!-suttogtam és elterültem a földön.

Ekkor mellettem merecsent a bozót.

-Segítség-akartam kiáltani,de csak suttogni tudok.-Valaki! Twan! Twan segíts!-mondom,majd a szemeim lecsukodtak és nem láttam mást csak azt a nyugalmat sugárzó kék szempárt.

Bocsánat kicsit rövid és szar lett!
Akinek azért tetszik az csillagozzon!
♥