Mostanában viszonylag gyakran vesztem el az eszméletemet.

-Na végre-mordult fel egy hang amikor megmozdultam.

Kinyigottam a szememet. Kb.: tíz perc telhetett el de a gödörből már kihúztak.

-Na ülj már föl!-nyomott fel valaki ülő helyzetbe.-Sietni kell.

5 benszülött vett körül. Mindegyik fél meztelen volt és vastagon ki voltak mázolva. A kezeim pedig össze voltak kötve. Felrángattak a földről.

-Indulj!-lökött meg az egyik mire,majdnem előre estem.

-Milyen udvarias!-morogtam magamban.

Sorban haladtunk előre a kúszó indák és növények között.
Már majdnem negyed órája sétáltunk. A fiúk vagy férfiak valami teljesen ismeretlen nyelven vitatkoztak.

Majd megérkeztünk egy hatalmas fához amit több másik fa ölelt körül.

Az egyik kifestett férfi oda lépett hozzám és egy kötelet kötött a derekamra. A kötélről három másik hosszú kötél lógott le.

A három legizmosabb fogta és egy-egy kötél véget a saját derekuk köré tekerték. Majd elindultak a nagy fa alá engem magukkal rángatva.
A két vékonyabb férfi előre futott,majd ráugrottak egy-egy vastagabb indára és elkezdtek fölfelé mászni.

Az engem vonszoló három megállt három inda előtt.
Bele kapaszkodtak és az egyik,szerintem,elkezdett számolni:

-Awne,muve,pxeyve!-kiáltotta és egyszerre felugrottak az indákra.
Majom ügyességgel elkezdtek fölfelé kúszni,majd a kötelek megfeszültek és a lábam egyszerre elemelkedett a földtől.

A férfiak egyre másztak felfelé,én pedig szó szerint utánuk lebegtem.
Aztán beértünk a lombok közé és a férfiak eltüntek egy párkányszerű kiszögelésen,majd engem is felhúztak.

Odafent lélegzet elállító volt a látvány. A fák tetején nagyon sok,fából összerakott,ház állt.
Velünk szemben volt a legnagyobb.
Elkezdtek arra taszígálni.

Áthaladtunk a ,,palota"előterén és megérkeztünk egy fedetlen térre.
Az emberek itt foglaltak helyett.

Középen pedig egy faragott székben ült a főnök.
Erős,izmos és tekintélyt parancsoló férfi volt. Kb.:tíz évvel lehetett fiatalabb Eltunál. Arccsontjai erősek voltak,tekintettében szigorúság ült.

A többiek elé taszigáltak,majd úgy meglöktek,hogy térdre estem a szék előtt.

-Mi a neved?-kérdezte szigorú és kemény hangon.

-Jennifer-mondtam.

-Jól van Jennifer.-húzta kegyetlen mosolyra a száját.-Most szépen elmondasz mindent és utána döntünk,hogy mi lesz veled.

Néma csönd.

-Mit mondjak?-kérdeztem félve.

-Mindent amit tudsz!

-Nem tudok semmit!

-Mit terveznek azok ott lent?-mutatott a tenger felé.

-Nem terveznek semmit!

-Hazudsz!-ordított rám.

-Nem hazudok!-kiabáltam vissza.-De jó lenne ha a nevedet meg mondanád!

-Szóval a nevemet?-mosolygott félelmetesen.-Te nem mondasz semmit,de én igen? Nem jó ez így!

-De hát mit mondjak?-kérdeztem kétségbeesetten.-Nem tudok semmiről! Én csak öt napja vagyok náluk!

-Na látod ez már válasz! Nem pont a kérdésemre,de válasz.
Hát tud meg,-vigyorgott fogait kivillantva.-hogy az én nevem Jacob.

Meglepődve pislogtam rá. Hogy lehet egy benszülötnek amerikai neve?

-Vigyétek a fogoly házba!-rendelkezett Jacob.-Holnapig kitalálom,hogyan haljon meg!-azzal fölállt és eltünt a,,palotában"

Engem pedig újra elkezdtek rángatni.