Dazai leállítja a harcotokat. Akutagawa egy kicsit megilletődik, te meg meglepődsz. Honnan tudta, hogy itt vagytok? Lehet, hogy megint túl nagy zajt csaptál.

Dazai elengedi az ellenség vállát, majd hozzád fordul.

- Minden rendben, Cuksi? – érzed a hangjában, hogy aggódik érted. A vérző orrodat nézi, amit gyorsan meg is törölsz.

- Igen, persze! – egy halvány mosolyt villantasz rá, amitél egy picurit megnyugszik.

- Rendben! Ugye nem szereztél sérüléseket?

- Nem, csak néhány zúzódás.

- Rendben! Fantasztikus vagy, Cuksi! Hihetetlen, hogy ennyivel megúsztad! Nem csalódtam benned! – rád villant egy hiper cuki mosolyt – Menjünk vissza az Irodához!

- De…

- Nem! Nincs semmi de! – megragadja a kezed – Gyere!

- Hova mész Dazai-san? – Akutagawa komolyan néz rá.

- Közöd hozzá?

- A kis csótánnyal még nem fejeztük be – Dazai-n látszik, hogy elgurul a gyógyszere.

- Da… - a mondatod, sőt, még ezt a szót sem tudod folytatni, ugyanis a barna férfi felpofozza a feketét. Sose láttad még ilyennek Dazai-t. Egy kicsit meg is ijedsz.

- Ne beszélj így vele! Különben a saját kezeimmel fogok arról gondoskodni, hogy megbánd! Gyere Cuksi, mennyünk! – megragadja a kezed és maga után húz.

Dazai fejét elöntötte a vér. Nagyon dühös arra a férfire. Egyre messzebb és messzebb mentek. Egyszer csak hirtelen Dazai megáll és magához ölel.

- Bocsáss meg! Bocsáss meg nekem azért, hogy egyedük hagytalak! Azért, hogy akkor nem voltam melletted, amikor szükséged lett volna rám! Azért, hogy…

- Dazai! Nyugi! – átkarolod a derekánál - Nincs semmi baj, nem haragszom! Be kellett menned! Csak követted a kötelességed! Nem csináltál semmi rosszat!

- De én úgy érzem…

- Jaj Dazai! Nem tettél semmi rosszat! Pont időben érkeztél! Ha nem akkor érkezel, akkor széttéptük volna egymást!

- De…

- Dazai! – egy picit eltolod magadtól – Figyelj rám! Nem csináltál semmi rosszat! Véletlen baleset volt, hogy találkoztam velük! Nem hibáztatlak semmiért!

- Biztos?

- Igen! 1000%! – ez egy kicsit megmosolyogtatja a fiút – Na, menjünk dolgozni!

- Rendben! Biztos, hogy jól vagy? – az arcod két hideg mancsa közé fogja.

- Igen, persze! Csak pár zúzódás! Menjünk az Irodához!

- Oké!

- Oi, Dazai-san! – Akutagawa akar tőle valamit – Ő az a lány?

- Miről beszélsz? – Dazai kíváncsian néz rá.

- Jól tudod! Ne hazudj! Ő az?

- Lehet. Még nem tudjuk…

- Értem – hátat fordít és elsétál.

- Mi a rákos koporsógéles szarról beszélt?

- Semmi! Nem érdekes!

- Dazai! Mondd el! Megesz a kíváncsiság!

- Csak van egy kitalált baromság, amiről Akutagawa azt hiszi, hogy igaz.

- Ja. Értem!

- De Cuksi, hogy tudtál ennyire jól kitartani?

- Hát, az nem érdekes! – mondod gonosz hangon.

- Ne már Cuksi! Megesz a kíváncsiság! És ha a kíváncsiság megesz engem, akkor én meg téged eszlek meg!

- Jaj, ne! Jól van! Mesélek!

Út közben elmeséled Dazai-nak az új támadásaidat. Érdekesen reagál rájuk és érdekli, hogy hogyan jöttek ezek az ötletek. Igazság szerint, te se tudod. Csak cselekedtél.

- És hogyan találkoztál velük?

- Titok! – ezt csak poénnak szánod, de a srác komolyan veszi.

- Kihívás elfogadva! – megfogja a jobb kezed, majd megcsókolja azt. Erre a cselekedetére elvörösödsz.

- Én csak poénnak szántam!

- Én megy csak komolyan vettem!

- Viccet félretéve, Higuchi követett. Aztán én követtem őt. És ja!

~Time skip~

Az Iroda ajtaja előtt álltok. Már lent észrevetted, hogy valami nincs rendben. Hiába van világos, minden függöny el van húzva. Történhetett valami baj…

Miközben felfelé sétáltatok Dazai néha felnevetett, illetve megállás nélkül mosolygott.

Az ajtót kinyitva is sötét van.

- Miért van itt ennyire sötét?

- Nem tudom~! – ezt dalolva mondja.

Felkapcsolod a villanyokat.

- Meglepetés! – kiáltanak az Iroda tagjai – Boldog születésnapot /név/!

Eláll a lélegzeted. Ezt a bulit csakis a te kedvedért szervezték. El sem tudod mondani, hogy ez mennyire jól esik a szívednek. Már kb 10 éves korod óta nem volt szülinapi bulid. 12 éves korod óta meg annyit se mondtak neked, hogy „Boldog szülinapot!”. Most pedig csatlakoztál az Irodához, 3 napja, és egy bulit szerveznek a kedvedért. Elmondhatatlanul boldog vagy. Érzed, ahogy könnyek szökkennek a szemedbe, és távozni készülnek. De megálljt szabsz nekik, és rámosolyogsz a tagok.

- Úr isten! Köszönöm!

- Ugyan /név/-san! Már te is tag vagy! Ez természetes! – Sushi aranyosan rád vigyorog.

- El sem tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok!

Mindenki megölel, és adnak kisebb ajándékokat. Vannak olyanok, amik közösen vették. Belerakod őket egy szatyorba, majd otthon kibontod.

Naomi és Kirako tortát is sütöttek. Felszeletiket, majd mindenki eszik egy szelettel. A kedvencedet sütötték. Abba az étterembe, ahol dolgoztál, ők gyakran jártak, össze is barátkoztatok. Sajnos ők nem tudtak átjönni hozzád a szüleid miatt, és te se tudtál átmenni hozzájuk, mert sokáig dolgoztál. De most már nem így van. Most együtt is meg tudjátok ünnepelni a szülinapod.

Torta után rendet raktok, majd mindenki visszamegy dolgozni. Boldogan ültél le az asztalhoz, és kezdtél el dolgozni.

Pár óra múlva Dazai odalopakodik hozzád.

- Cuksi~!

- Igen, Dazai?

- Van egy jó hírem!

- Na?

- Találd ki?

- Találtál egy olyan öngyilkossági módot, ami 1000%, hogy működik?

- Nem!

- Akkor… nem tudom!

- Terepre küldünk!

- Komoly?! – végre terepre mehetsz!

- Igen!

- Ez az!

- Gyere, együtt megyünk!

- Oké!

Rendkívül boldog vagy, hogy végre kimehetsz! Vajon milyen ügyet kell megoldani? Rablás? Meggyilkolás? Emberrablás?

Mindegy! Majd ha odaértek úgy is megtudod.

A helyszín egy panelház.  Az ötödik emeletre mentek. Amint kiléptek a liftből, meglátjátok a rendőrséget, illetve egy síró hölgyet.

- Mi történt itt? – kérded aggódva Dazai-től.

- Emberrablás. Azt nem tudom, hogy pontosan mi történt - Dazai odasétál a hölgyhöz. Oda guggol mellé, és megfogja a vállát – Mi történt, hölgyem?

- Ma reggel nyolckor a lányommal reggeliztem, amikor a volt férjem, az apja, egy fegyverrel betörte az ajtót. Mondtam a lányomnak, hogy fusson, de ő megragadta a karját, a fegyvert meg rám irányította. Nem tudtam megmozdulni és elvitte! Az a szemét behajította a kocsijába és elvitte a lányomat! Próbáltam utána menni, de a kocsi túl gyors volt. Azonnal hívtam a rendőrséget és az óta tart a kutatás!

- Ne féljen, hölgyem! /Név/ és én magánnyomozók vagyunk! Meg fogjuk találni a lányát! Még ma visszahozzuk!

- Köszönöm! Köszönöm uram!

- Ezt bízzák ránk! – szól Dazai a rendőröknek - Viszont szükségünk lesz pár információra!

- Bármit! Jöjjenek be! – a hölgy betessékel titeket a lakásba, majd leültet titeket.

- Az első kérdés, Lenne kedve… – tudod, mit akar mondani, ezért befogod a száját.

- Hülye Dazai! Nem ezért jöttünk! Ha nem tudod kontrolálni magad, akkor inkább haddj engem beszélni!

- Jól van, Cuksi! Befogom!

- Ajánlom is!

Dazai ez után rendesen viselkedik, ezért hagyod, hogy ő beszéljen. A lányról, illetve a férfiről is kértek képet. A férfi lakhelyét is megtudjátok. Illetve a kocsijáról is láttok egy képet.

- Ugyan ezt a kocsit láttam reggel – mondod a rendszámot nézve.

- És merre tartott? – kérdi az asszony.

- Egy mellékutcában láttam, tehát nem tudom. De van egy olyan érzésem, hogy a Tokyo-i lakása fele ment. Megnézzük először ott!

- Köszönöm! – a hölgy rendkívül hálásan néz rátok.

- Ugyan! Ez a munkánk!

Dazai-val béreltek egy kocsit, majd el is indultok Tokyo felé.

Egy fél órán a férfi háza előtt álltok. Egy utca szélén áll a ház. A tető itt-ott be van szakadva, a fal pedig bepenészedett. Simán beleillene egy horror filmbe.

- Kopogjunk? – kérdi Dazai.

- Ne! Lécci! Hadd rúgjam be az ajtót! Úgy, mint a filmekben! Lécci!

- Rendben! Ahogy akarod!

- Ez az! – megtöltöd a pisztolyod, majd odasétálsz az ajtóhoz. Elkezdesz hallgatódzni. Halk szöszmötölést illetve egy lány sírását hallod. Az a személy felpofozza őt. Bedühödsz, majd szép „nőiesen” berúgod az ajtót.

Nem csak egy férfi van, hanem három. Az egyik a lány apja, a másik kettőt nem ismered. A lány apja felkapja a lányt és a másik irányba rohan. A két férfi meg elindul felétek.

- Őket rád bízhatom? – nézel Dazai-ra.

- Persze! Te menj a lány után!

Egy robbanással átrepülsz a két férfi felett. A lány és az apja után mész.

A férfi ellöki magától a lányt, és egy kést tart feléd. Már túl közel vagy, nem tudsz kitérni, így a kés a törzsedbe fúródik. Egy égő érzést érzel az oldaladban, ami egy ideig megbénít. Addig a férfi felkapja a gyermeket, és tovább fut. Utánuk akarsz menni, de a fájdalomtól nem bírsz.

Hogy lehetsz ennyire tehetetlen? Hogy lehetsz ennyire gyenge? A Fegyveres Nyomozói Iroda tagja vagy, de nem tudsz, egy emberrel se tudsz elbánni?! „Gyenge vagyok! Utálom magam! Jobb lett volna, ha a fasz szüleim megöltek volna!” Gondolod magadba.

De miért? Még utánuk mehetsz! Nem kell Dazai-nak csalódást okoznod!

Magad alatt robbantasz egyet, és elkezdesz utánuk futni.

- Állj meg! – ordítod.

- Inkább dögölj meg! – a férfi ellöki magától a lányt, majd megint feléd irányítja a kést. Most viszont kitérsz jobbra, a pengét pedig két ujjad közé fogod. Kisebb robbanásokat idézel elő, mire a penge felrobban. A férfi nagyon megijed.

- Ez nem így megy, szívem! – gonoszul rámosolyogsz, majd behúzol neki egy nagyot, amitől elájul. Megbilincseled, majd a lányhoz mész és magadhoz öleled – Minden rendben van?

- Igen! – a lány sírva a válladra borul – Köszönöm!

- Ne sírj! Mindjárt hazaviszünk!

- Cuksi! – rohan oda hozzátok Dazai – Minden rendben?

- Igen, persze!

- Hívtam a rendőröket! Már itt vannak! Majd ők elviszik őket!

Így is történt. A rendőrök beviszik a három férfit a Tokyo-i rendőrségre, ti pedig hazaviszitek a gyereket.

~Time skip~

Benyittok az a hölgy házába. A nő az asztalnál ült és egy képet nézegetett. Mikor meglátott titeket és a lányát, könnyes lett a szeme.

- Anya!

- Haruka!

Anya és lánya egymás karjába borulnak, és sírnak. Ez a jelenet megmosolyogtat. Miután befejezték az ölelkezést, a hölgy kezet fog Dazai-val és megölel téged. Nem tudja kifejezni, hogy menyire hálás nektek. Miután azt mondod neki, hogy „semmiség”, a derekadba éles fájdalom hasít, oda is szorítod a kezed.

A seb még mindig vérzik.

Az asszony rögtön kétségbe esik, de megnyugtatod, hogy nincs semmi bajod. Még egyszer köszönetet mond nektek, majd Dazai kérésére visszamentek az Irodához.

Amint odaértek, Yosano rögtön lefertőtleníti a sebed, összevarja és bekötözi. Ad neked fertőtlenítőt, hogy otthon is tudjad majd ápolni. Ezek után meg visszatérsz az irodai munkához.

~Time skip again~

Este a szokásos úton Dazai-val elindultok hazafelé. Dazai nehezen kierőszakolja, hogy hadd menjen át hozzád. Beleegyezel.

Mikor felértek Dazai rögtön azzal kezdd el zaklatni, hogy bontsd ki az ajándékaidat. És mivel te is kíváncsi vagy, ezért belegyezel.

A Tanizaki tesóktól és Kirako-tól scrunchie-kat, illetve hajkiegészítőket kaptál, Kenji-től virágot, Ranpo-tól csokit, Yosano-tól egy hőkamerát és egy ilyen necckesztyűt:

Kyouka-tól nyuszi plüssöt, Sushi-tól egy nagyon kawaii, kutyis pólót és egy kis csokit, Kunikida-santól naplót, Dazai-tól pedig csokor rózsát, csokit, és egy kutyusos nyakláncot, és hozzá illő karkötőt.

Nagyon boldoggá tesz, hogy gondoltak rád. Dazai-nak is még ezerszer meg köszönöd.

- Reggel ezért mentél be korábban. Igaz?

- Igen! Elő akartuk készíteni a bulit!

- Olyan cukik vagytok! – kezeid Dazai nyaka köré fonod és átöleled. Hamar viszonozza ezt.

Már egy bő fél perce ölelkeztek, amikor megszólal a csöngő. Kimész. Meglepetten látod, hogy Kunikida-san az.

- Kunikida-san? Helló! Gyere be!

- Szia! Köszönöm! – ekkor veszed észre a nagy dobozt a kezében.

- Kunikida-kun! Elhoztad? – kíváncsiskodik Dazai.

- Igen!

- Miről beszéltek? Avassatok beee!

- Csücs! – Kunikida-san és Dazai arcán is izgatottság van. Leülsz a barna mellé, majd várod, hogy beszéljenek.

- Na! Meséljetek!

- Oké! – Kunikida-san veled szemben ül – Dazai-val összebeszéltünk, és vettünk neked együtt egy kis ajándékot! Tudom, hogy imádni fogod! – feléd nyújtja a dobozt.

- Komoly?

- Igen! – Dazai ezt dalolva mondja – Bontsd már ki!

A dobozról szépen lassan leszeded a rózsaszín szalagot. A csomagoló papírt is letéped. Amikor a dobozt kinyitod, eláll a lélegzeted.

Ugyan is a dobozban ez fogad:

Egy hiper cuki, labrador kölyök! És kislány!
Aranyos tekintetéven rögtön elbűvöl. Elkezdi csóválni a farkincáját, mire kiemeled a dobozbon. Érzed, hogy könnyek szökkennek a szemedbe, és nem tudsz nekik megálljt szabni.

- Úr isten! – mondod rekett hangon – Köszönöm, fiúk! – az arcodhoz szorítod a kiskutyát, aki lenyalja forró könnyeidet.

- Tudod, hogy imádod az állatokat. A kiscicád halála nagyon megviselt. Ezért gondoltam, hogy biztos örülnél egy kutyusnak – Kunikida int Dazai-nak, mire mind a ketten megölelnek.

Nagyon jól esik az ölelésük.

Kunikida olyan egy angyal. Mindig tudja, mit kell tennie, és mindig is ott volt melletted. Tényleg olyan, mintha az apád lenne. Nem is tudnád, milyen lenne az életed nélküle!

Ő mindig is támogatott, és nagyon nehezen viselted, amikor elment.

 
Hirtelen eszedbe jut egy régi emlék. Megmelengeti a szíved, de össze is szorítja azt.