*FIGYELEM!!!*
*Ha a címből, illetve a fönti képből nem jöttél volna rá, akkor ide is leírom!*
*A rész 🔞plusszos részt tartalmaz! Ha nem bírod, akkor csak a csillagig (★) olvasd!*
*Jó olvasást!💜*

Egy tengerparton vagy. Ott állsz egy sziklán. Élvezed a napsütést.
Hirtelen meglátsz két madárkát, akik együtt repülnek. Egy szerelmes pár.
És ekkor elkezdesz zuhanni. Beleesel a vízbe. Hiába próbálsz, nem tudsz a felszín felé úszni. Valami lehúz. Próbálkozol, de nem megy. Feladod.
Ekkor valaki elkapja a kezed és visszahúz. Nem látod az arcát, csak azt, hogy egyszerre mosolyog és sír.

És ekkor kinyitod a szemed. Csak egy álom volt... De érdekes.
Ránézel a telódra.

- HÁROMNEGYED NYOLC?!? - ordítod.

Gyorsan átöltözöl, megfésülöd a hajad, majd pórázra rakod a kutyust. Elhiszed ahoz a lányhoz, majd elkezdesz futni. Az irodáig meg se állsz.
Mikor odaérsz, gyorsan megigazítod a hajad, majd egy ásítás kiséretével besétálsz.

- Sziasztok! Jó reggelt! Bocs a késérsért! - mondod lihegve
- Nyolc óra egy perc - mondja komolyan Kunikida - egy perc nem a világ vége! - mosolyodik el.
- Köszönöm! - hálálkodsz, majd leülsz az asztalodhoz.

Irodai munka... Szuper... De legalább nem kell annyira koncetrálnod. Csak be kell gépelni az adatokat! Menni fog!
Elkezded gépelni az adatokat, miközben nagyokat ásítasz.

- Amúgy, Dazai hol van? - kérded, mivel ma reggel még nem láttad a srácot.
- Már megint elkezdte kerülni a munkát...! - Kunikida próbálja elrejteni a dühét, kevés sikerrel.
- Hogy érted azt, hogy már megint? - elkerekednek a szemeid.
- Régen szinte sose jött be dolgozni. Amikor pedig bejött, akkor se csinált semmi hasznosat. Mindig nekünk kellett minden munkáját. De viszont, amikor fel vettünk téged, /név/, akkor elkezdett veled normálisan bejárni, és nem nekünk kellett végezni a munkáját. Jó hatással volt rá a jeleléted. De, most megint elkezdett rosszabodni. Történt valami?
- Hm... Szerintem nem...
- Értem...
- Furcsa - vág közbe Junko - Pedig reggel együtt jöttünk Dazai-val... Azt mondta, hogy még van valami, amit el kell intéznie!
- Oh, értem - visszatérsz a munkádhoz. A szád elé rakod a kezed, és ásítasz egyet.
- /Név/-san, minden rendben? - Sushi aggódó tekintete az arcodat fürkészi.
- Szia Sushi! Igen, persze!
- Fáradtnak túnsz...
- Hát, nem is tudtam aludni. Illetve majdnem elkéstem...
- Akkor csinálj magadnak egy kávét!
- Hm... Ez jó ötlet! Köszi! - megsimogatod a buksiját, majd odasétálsz a kávéfőzőhöz.

~Time skip~

Már a harmadik kávédat iszod, amikor meghallasz egy ajtó csapódást, illetve Kunikida kiabálását.

- DAZAI!!! - ordítja a férfi.
- Oh, hello, Kunikida-kun! - dalolja a kötszerpazarló.
- TUDOD, HOGY MENNYI AZ IDŐ?!?
- Igen! Tizenegy óra!
- ÉS MIÉRT CSAK MOST JÖSZ BE DOLGOZNI?!
- Mert most van kedvem!
- DE DAZAI!!!
- Mi van Kunikida-kun?
- Nem. Csinálhatom. EZT!
- De! Régen is így csináltam!
- De, Dazai-san! - szól közbe Sushi - Nem szeretnénk folyton a te elmaradt munkáidat csinálni!
- Én meg dolgozni nem akarok! Vannak annál sokkal érdekesebb dolgok is!
- Mint például hatszázadjára is tesztelni, hogy működik-e a fulladási kísérlet? - kérded gúnyosan, miközben megiszod az utolsó korty kávét.
- Pontosan! Te mindig tudod, mi a helyes Cuksi!
- Még mindig nem vagyok a kutyád, de mindegy - gépelés közben ásítasz egy nagyot - Kell még egy kávé... - elindulsz a kávéfőző felé, de Dazai az utadat állja.
- Inkább gondolkodjunk el azon, hogy hogyan-
- Nem fogok veled kettős öngyilkosságot elkövetni - kikerülöd
- De... Miért? Azt mondtad, hogy-
- Dazai! Az egy hónapja volt! Nem akarok meghalni! Egyszer volt hogy még akartam ölni magamat! - beleszürcsölsz a kávéba, és visszaülsz gépelni
- De akkor miért-
- Stressz, bánat, és düh levezetés.
- Megtennéd, hogy amikor beszélgetünk, a szemembe nézel?
- Nem.
- Mert?
- Vannak annál sokkal érdekesebb dolgok is! - idézed vissza a szavait - Ülj le a seggedre, és dolgozz! - mondod, miközben még mindig nem nézel rá.

Eszedbe jut Akutagawa és Dazai beszélgetése...

" - Oi, Dazai-san! – Akutagawa akar tőle valamit – Ő az a lány?
- Miről beszélsz? – Dazai kíváncsian néz rá.
- Jól tudod! Ne hazudj! Ő az?
- Lehet. Még nem tudjuk…
- Értem – hátat fordít és elsétál."

Dazai tudta. Valószínűleg nem csak ő...

- Amúgy, - mondod kicsit szomorkásan - a jóslatról azért szólhattatok volna... - mindenki hófehéren néz rád.
- Mi-mi-milyen jóslat? - Dazai mosolya mögül tisztán kivehető a félelem.
- Tudjátok! A két testvérről!
- Ne-nem tudom miről beszélsz!
- Dehogynem! Mind tuttok róla. Tudom! Nem haragszom... Csak szólhattatok volna...

~Time skip~

Egész nap csöndben vagy. De nem csak te. Mindenki... Amiatt a jóslat miatt mindenki egy kicsit kellemetlenül érzi magát.

Ma mindenki pontosan fél ötkor távozik. Téged kivéve. Egyedül akarsz hazamenni.
Tehát egy jó húsz perc után te is elindulsz hazafelé.

Be van borulva és fúj a szél. Eléggé szar idő! Bedugod a fülesed, és elindítasz egy jó kis Skillet-et. Így sétálgatsz. Illetve gondolkodol. Reggel egy kicsit undok voltál Dazai-hoz... De még mindig szereted... Átmész hozzá és bocsánatot kérsz! Jó ötlet!

Mostmár mosolygósan sétálgatsz és valami bocsánatkérő szövegen agyalsz. Született egy-két ötleted!
"Szia Dazai! Bocsábat, hogy olyan paraszt voltam! Bocsáss meg!" "Oi! Dazai! Bocsi... Hogy olyan voltam..." "Szia... Bocs, hogy olyan voltam veled! Valamivel ki tudlak engesztelni?" "Szia! Bocsi, hogy olyan paraszt voltam! Az kiengesztelés, ha hozzád megyek feleségül? ( ͡° ͜ʖ ͡°)"
Bár az utóbbi egy kicsit... fura! Majd valamit kitalálsz!

Éppen a park felé sétálsz, amikor meglátod azt a bizonyos barna koronát. Egy fekete társaságában...
Odasétálsz, hogy kiderítsd.
És ekkor...

- /Név/-san! - integet Junko. Dazai is. Mindketten mosolyognak, és egymás kezét fogják.
- Sziasztok! Hát ti? - erőltetsz egy mosolyt az arcodra.
- Emlékszel, amikor meséltem, hogy szerelmes vagyok? És hogy elmondom neki? - csak bólogatsz - Nos, elmondtam neki! És azt mondta, hogy ő is így érez irántam! És összejöttünk!
- Ho-hogy? Da-Dazai volt az, a-akiről á-áradoztál?
- Igen!
- É-és együtt va-vagytok?
- Igen!
- O-oh... Hát.. Ö-örülök a bo-boldogságotoknak! Nekem mo-most mennek kell... Ta-találkozóm van egy ba-barátommal! Sziasztok...
- Szia!

Könnyeiddel küzdve, irigyen megfordulsz, és elindulsz a házad felé. Eleinte csak sétálsz, de amikor kicsordul egy könnyed, elkezdesz futni. Futsz, futsz, egészen a házadig. Bemész, becsapod az ajtót, és zokogni kezdesz.
Elvesztetted...! Nem... Sosem volt a tiéd... Csak akartad...
A szekrényből előveszel egy csomó gyógyszert, és egy vörösbor társaságában lenyeled. Előveszel egy tollat, és írsz egy levelet.

"Hello!

Valószínűleg egy barátom vagy, aki azért jött, hogy meglátogasson! Aranyos vagy, de...
Én már halott vagyok...

Ha megtaláltad ezt a levelet, mondd meg minden ismerősömnek, hogy sajnálom, és szerettem őket! Agy nekik egy nagy ölelést!
Mondd meg Chuuya-nak és a szüleimnek, hogy sajnálom, hogy nem tudtam segíteni!
Mondd meg Junko-nak és Dazai-nak, hogy nem az ő hibájuk!
És kérlek... Mondd meg Dazai-nak, hogy szeretem!🖤 Örökké!🖤

Köszönöm!♥

Szia!"

Lerakod az asztalra. Előveszel egy kést, és elkezded vagdosni magad. Vörös véreddel írod alá a levelet.

A konyhában, a plafonon van egy deszka. Elég masszívnak néz ki.
Odaviszel egy széket, és egy kötelet. A kötél egyik végére csinálsz egy hurkot, a másik végét pedig a deszkára kötöd. Felállsz a székre. A hurkot a nyakad köré rakod. Veszel egy nagy levegőt és ismét a könnyeiddel küzdve elkezdesz beszélni.

- Olyan sok ember számított rám... Akik segítséget vártak tőlem... Sajnálom Hachi, Sushi, Kyouka, és Akiko, hogy ilyen könnyen megtörtem... Sajnálom Kunikida, hogy nem tartottak be az ígéretet.... Junko, sajnálom, hogy ilyen irigy vagyok rád... Chuuya, sajnálom, hogy nem tudtam segíteni... - a könnyeid kicsordulnak - Dazai! Sajnálom, hogy olyan bunkó voltam! Anyu, apu! Sajnálom, hogy nem tudlak megmenteni titeket, attól az izétől! Legyen szép életetek! Sziasztok...

Nem ugrasz rögtön. Még egy kicsit élni akarsz. Meg akarsz nyugodni. Pár mély levegővel ezt el is éred. Veszel egy utolsó mély levegőt, és ellököd magad...

De ekkor!

Valaki megragadja a kezed, és visszahúz!

Könnyes íriszeidet kinyitod, és két másikba nézel bele. A másik két szem gazdája egyszerre sír, és egyszerre mosolyog...
Hihetetlen...

Dazai az...

- Dazai! - ordítasz rá, miközben újra elkezdenek fojni a könnyeid - Hadj békén!
- Nem, Cuksi! Nem!
- De! Eressz el! - virúgod magad alól széket. De most sem zuhansz. Dazai a szabad karját a feneked alá rakja. Olyan vörös leszel mint egy paradicsom - Te perverz! Engedj el!
- Nem!
- De! Vagy azt akarod, hogy kettős öngyilkosságot akarsz elkövetni?! Bánom is én! Csak siessünk!
- Nem! - azzal a kezével, amivel eddig a kezed fogta, azzal leszedi a kötelet a nyakadról, és lerak a földre. Mindkét kezét a válladra rakja - Nem akarom, hogy meghalj!
- Mégis... Miért?
- Nos, mert... - a srác full vörös. Egy ideig habozik, de aztán elmosolyodik - Mert szeretlek!
- De...! Junko...!
- Azt csak megjátszottuk! Kíváncsi voltam, hogy erre hogyan reagálnál! Ugye nem hitted el!
- De...
- Jaj, te butus! - megsimogatja a buksidat - Te vagy az egyetlen, akit szeretni tudok!

Erre a mondatára a földre rogsz. Elkezdesz sírni. Hangosan zokogsz. Nem fogod vissza magad.

- Cu-Cuksi! Ne légy ennyire szomorú, kérlek!
- Nem vagyok szomorú! - mosolyogva letörlöd a könnyeidet - Csak, nem gondoltam volna, hogy pont te fogod ezt mondani!
- Miért?
- Mert nem mindenkinek adatik meg az a lehetőség, hogy a kiszemeltje mondja ezt!
- A ki-kiszemelte?!
- Igen! Én is szeretlek, Dazai! - a nyakára kulcsolod a kezed, és megcsókolod. Nem habozik, azonnal viszonozza. De még milyen jól! Ahogy a párnácskáitok összeérnek, egy bizsergő érzés fog el. Ajkaitokat csak a levegőhiány vet véget.
- De akkor mi van Chuuya-val?
- Tessék?
- Amikor egymásba karolva sétáltatok olyan vidáman! Amikor azt mondtad, hogy nem érsz rá
- Oh, hát... Eléggé bebasztunk szombaton! És én erre nem emlékszem! Valószínűleg az alkohol hatása volt...
- Oh, értem! Ez volt a fő indok, ami miatt Junko-val eljátszottak azt! Féltékeny voltam...
- Oh - hirtelen a kiskutyád a karjaid közé ugrik - Hachi! Te?
- Haza hoztam!
- Jaj, köszönöm! - nyomsz egy puszit az arcára - Kértek vacsit?
- Persze! De előtte lássuk el a sebeid!
- Ja... Oké! - megfogod a levelet, és összegyűrve a kukába dobod.

~Time skip~

Az ágyon ültök és egy-egy vörösbor társaságában filmet néztek. A vállára vagy dőlve, ő pedig a derekadat öleli át. Eléggé részegek vagytok.

Amikor a filmnek vége lesz, kiviszitek a poharakat, és elmosogattok.

Lezuhanyoztok, majd visszamentek a szobámba. És ekkor ő megcsókol. Olyan vadul, hogy alig bírod tartani a ritmust. (★)

Lelök az ágyra. Szépen, lassan leveszitek egymás ruháit. Nem kell sokat szarakodni. Csak egy-egy fölső és nadrág. Fehérnemű nélkül.
Egyszerűen elkészíthetően néz ki a teste. Nagyon izmos, de szinte az egész felsőtestét kötések borítják, amitől csak még szexibb.

Az arca lecsúszik a nyakadra, azt kezdi kisebb puszikkal behinteni, néhol meg-meg szívja. Kezeivel a derekadat maszírozza. Lecsúszik a lábaidra és egy kicsit széthúzza azokat. Egyik ujját óvatosan beléd nyomja, mire nyőgsz egyet. Felnevet egy picit, majd óvatosan elkezdi mozgatni az ujját. Minden egyes kis mozgásnál nyőgsz egyet. Egy idő után már a második ujját is bedugja, mire egy hangosabb nyőgés hadja el a szádat.

Pár perc múlva a puszikkal egyre lejjebb kezd haladni, egészen odáig. Gonoszul rádnéz, majd nyelvét finoman végighúzza rajtad. Egy akkorát nyelsz, hogy vízhangzik az egész szoba. Nyelve egyre gyorsabban táncol. Kisebb nyőgések hadják el a szádat, mire csak nevet.
Nyom rá egy puszit, majd felül, és elkezd kutatni a farmerjában. Elővesz egy óvszert. Kibontja, és álló tagjára húzza.
Odahajol hozzád, és megcsókol. Finoman visszalök az ágyra és föléd magasodik.

- Készen állsz? - kérdi aggódva.
- I-igen!
- Félsz? Nagyon remegsz...
- E-egy kicsit... Inkább izgulok...
- Ne félj! Vigyázok rád!
- O-oké

Megfogja a szerszámát, és óvatosan, lassan beléd vezeti. Összeszorítod a szemed, de még így is kicsordul egy könnyed. Osamu ezt észreveszi. És megpróbálja kihúzni, de leállítod. Így tehát folytatjátok. Lassan kezdi el mozgatni magát. Eleinte éget, meg fáj, de egy idő után megszokod. Sőt, elkezded élvezni. A srácnak ez hamar feltűnik, és elkezd egy kicsit gyorsabban mozogni. Hangosakat nyőgsz. Ettől a srác beindul, és egy nagy lendülettel belöki egész lényét. Sikítasz egyet. Majd kihúzza és újra bedugja. Ezt ismételgetitek addig, amíg el nem éri a gyenge pontod. Ott egy kicsit durvábban kezd mozogni.

- Osamu! - sikítod a nevét. Még egy kis ideig mozgatja magát, majd mindketten eléritek a mámor legfelső fokát.

Kihúzza magát, és elmegy a fürdőbe. Te addig lihegve fekszel az ágyon.

Egy-két perc múlva a srác is visszatért. Még mindig mozdulatlanul fekszel.

---------------------------------------------------------

Hali!

Itt egy én! Remélem tetszett a rész! 😊

Egy kicsit zavarba ejtő volt írni😣😏 De, remélem megérte!

További szép estét kívánok minden embernek, démonnak, illetve Arahabaki-nak!💜

Bye-bye!💜