Másnap reggel sajnos egyedül kell menned munkába.

Tegnap, ugye a lányok nálad aludtak, de reggelre mindenkinek lett valamilyen dolga. Akiko-nak haza kell mennie valamiért, Kyouka-channak fel kell keltenie Sushi-t, Junko-t pedig az apukája, Fukuzawa megkérte, hogy menjen haza.

Így hát egyedül kell menned. Kicsit szomorú vagy, de megérted a barátaidat.
Az egy kicsit felvidított, hogy még reggel Junko-val és Akiko-val megbeszéltétek, hogy vasárnap elmentek pár régi, elhagyatott házhoz.

Elindítasz a telefonodon egy jó kis rockot, bedugod a fülesed, és elindulsz az iroda felé.

Szép idő van. Süt a nap, a szél lágyan simogatja kibontott hajad. Minden olyan nyugodt és békés.
Szeretsz Dazai-val és a barátaiddal lenni, de szoktak hiányozni az ilyen séták. Az egyedüllét is néha.
Régen, amikor nem voltak barátaid, akkor mindig egyedül sétáltál. Télen-nyáron. Ha esett, ha fújt, ha sütött, mindig. És emiatt nagyon magányos voltál.
De mostmár vannak barátaid, akik ezt nem hadják. És ezért nagyon hálás vagy nekik.

Egy erős kezet érzel a válladon. Kiveszed a fülesed, és odafordulsz. Nem kicsit lepődsz meg.
Egy viszonylag alacsony, vörös hajú férfi áll melletted. Kék íriszei a tieidbe néznek.
Nakahara Chuuya az.

- Na-Nakahara?! - kérded ilyedten.
- Szia, /név/! Hívj Chuuya-nak! - rádmosolyog.
- Ki engedte meg, hogy a keresztnevemen hívj?! És honnan tudod a-
- A szüleid! Láttam a szaros Dazai-n, hogy hazudik. Mindenről! A nevedről illetve arról hogy a csaja vagy. Te vagy /apud neve/ és /anyud neve/ lánya, igaz?
- Igen...
- Nem említették, hogy ilyen kibaszott jól nézel ki! - perverzül rád kacsint.
- Perverz dög! És amúgy, mit akarsz?!
- Tudsz a jóslatról?
- Pardon?
- Hm. Értem. Tehát a szaros Dazai még arról se beszélt neked... Délután, fél ötkor találkozzunk ebben a kávézóban! - mutat a mellette található táblára, ami a mellette álló kávézóra akarja felhívni az emberek figyelmét.
- De...
- Nincs semmi de! Kérlek, /név/! - az arca a félelmet tükrözi.
- Rendben! Lehet, hogy egy picit késni fogok, mert pont akkor végzek.
- Oh, rendben! Nem kell sietned!
- Oké! Amúgy, jól hallottam, hogy Dazai kutyája vagy?
- Nem! Nem vagyok annak a kötszerpazarlónak a kutyája!
- Egyszer elvesztettél egy fogadást ellene, és ez volt a tét. Hogy a kutyája leszel.
- Ja... Bassza meg!
- Egy csónakban evezünk...
- He?
- Úgy beszél velem, mint egy kutyával! És nekem nevem is van...
- Na ne! Amúgy, ha jól belegondolok, Akutagawa említette, hogy Dazai-nak van egy kis kutyusa-
- Nem! Saját akaratom van!
- Ja, persze! Na, nekem most mennem kell. Este tali! Szia!
- Szia Chuuya!

A vörös elkezdett a másik irányba futni, te pedig visszadugod a fülest a helyére.
Vajon miért akar veled találkozni délután? Fontosnak tűnik. Talán egy randifelkérés volt ez? És milyen jóslatról beszélt?
Rossz elő érzeted van.

- Ha jobban belegondolok, egész helyes! - mondod hosszas agyalás után.

~Time skip~

Egész nap ezen agyalsz. Hogy mit akarhat a kis vöri? Komolyan gondolja? Vagy csak be akar csapni?
A legjobban az a jóslatos dolog aggaszt.

Miről szólhat? Rossz vagy jó jóslat? Mekkora befolyással lesz az életedre? És Dazai-nak ehez mi köze van?

Elhatározod, hogy megkérded róla!

- Oi, Dazai!
- Igen, Cuksi?
- Nincs kedved nekem mesélni valamilyen jóslatról? - erre egy picit megilyed.
- Ne-nem tudom, hogy miről beszélsz Cuksi! - jól leplezi, de te így is észreveszed, hogy hazudik, és egy ici picit izgul.
- Rendben! - rá mosolyogsz, és megfordulsz. Visszasétálsz az asztalodhoz.

"Biztos, hogy titkol valamit!" Gondolod magadban "Majd Chuuya elmondja!"

~Time skip~

Az egész napod azzal telt, hogy arról gondolkodtál, hogy mit akarhat a kis vöri.
Illetve az is bassza a csőrös, hogy Dazai tud valamit, de nem mondja el.

De végül eljött az a bizonyos időpont. Lejárt a munkaidő.

Már éppen indultál volna, amikor...

- Hé, Cuksi! - rohan oda hozzád Dazai.
- Igen?
- Hova sietsz?
- Találkozóm van!
- Kivel? - amikor ezt kimondja, egy kicsit megfájdul a szíved.
- Nem kell tudnod...
- Akkor gondolom, ma nem együtt megyünk haza...
- Igen, bocs...
- Nem gond! Csak aggódok érted. Mi lesz, ha valaki elvisz? Mi lesz, ha-
- Dazai! - mondod felbaszott aggyal - Nem vagyok a kutyád, hogy vigyáznod kelljen rám! - felkapod a táskád, és kirohansz. Dazai most teljesen kikészített!

A főutcán futsz olyan gyorsan, amilyen csak tudsz. Nem akarod, hogy a kötszerpazarló véletlen utol érjen.

Kibontott hajad tincsei szanaszét röpködnek. Megállsz, és gyorsan lófarokba rakod.
Majd futsz tovább.

A kávézó előtt még gyorsan megigazítod a hajad és a rucid, majd bemész.

A helyiséget megtölti a kávé és a péksütemények kellemes illata. Nagyon tiszta a helyiség. Látszik, hogy takarítva van.
Minden asztalon díszeleg valami. Az egyik asztalon rózsa van, a másikon kávébabok, és van egy asztal, ahol fahéj és narancs van.
Ennél az asztalnál ül Chuuya. Ugyanabban a ruhában van, amiben reggel volt. Munka után biztos rögtön idejött. Van egy-két horzsolás az arcán, illetve az orrán van egy sebtapasz. Éppen a telefonját bámulja.

- Szia! - mész oda hozzá.
- Szia /név/! - kihúzza a mellette lévő széket, és int, hogy ülj le.
- Bocsi, hogy megvárattalak, csak Dazai basztatott...
- Semmi gond! Rendeltem neked capucino-t meg /kedvenc sütid/-t. Remélem szereted!
- Igen, a kedvencem!
- Na, az jó! Hogy bírod azt a kötszerpazarlót?
- Általában bírom, de néha nagyon fel tudja baszni az agyam!
- Azt elhiszem! Ugye, senkinek se mondtad el, hogy velem találkozol?
- Nem! Dazai kérdezte, de megmondtam neki, hogy semmi köze hozzá!
- Ügyes vagy! Ugye nem gond?
- Nem! Kíváncsi vagyok, hogy miről szeretnél!
- Meghoztam a rendelést! - egy fiatal, tizenöt vagy tizenhat éves fiú kihozta a rendelést - Jó étvágyat!
- Köszi! - a kis vöri belerakja a cukrot a kávéjába, majd elkezdi keverni - Nos, kezdhetem a mesét?
- Kezdheted! - közelebb ül hozzád és közelebb hajol hozzád. Biztos suttogta akarja mondani. Legalábbis ezt gondolod. Nagyon meglepődsz, mikor karamella ízű párnácskáit az ajkaidhoz nyomja. Igaz, rövid időre, de az akkor is egy csók - Te...! Chuuya!
- Hihihi! - angyali kis mosoly terül szét a száján - Ezt megtartom!
- Perverz!
- Bocsika! De muszály volt! Örülj, hogy visszafogtam magam!
- What...?
- Na, most már tényleg mesélek! - beleszürcsöl a kávéjába - Te meg zabálj! - a kezedbe nyomja a sütistálat, majd suttogva folytatja - Most elmesélem azt a bizonyos jóslatot! Réges régen, körülbelül 100 évvel ezelőtt, élt két testvér. Ők tartották kordában világainkat. Mindketten áldottak voltak. Az idősebbnek két képessége volt, a fiatalabbnak egy. Mégis az utóbbi volt az erősebb. Hiába voltak testvérek, az idősebb egyre féltékenyebb lett kistestvérére. Rengeteget veszekedtek. A fiatalabb próbált kibékülni vele, de nem jött össze. Egyre csúnyábbak lettek a veszekedések. Voltak olyanok, akik az idősebbiket, és voltak olyanok, akik a fiatalabbikat pártolták. Egyik nap, az idősebb rátámadt testvérére. Egy brutális harc vette kezdetét. Minden tiszta vér volt. A harc mindkettejük halálával ért véget. Mindketten megígérték, hogy majd egyszer, más formában, de visszafognak térni. A követőik ellenségekké váltak.
- Ez dúrva...
- Igen, az! Az évek során több bejelentés érkezett emberek haláláról. Nem akármilyen módon haltak meg. Kettő képesség megpróbált behatolni a testükbe, ami viszont túl gyenge volt. Valószínűleg az idősebb szelleme megpróbált visszatérni. De ez nem a legdurvább! Tíz-tizenöt évvel ezelőtt a lélek ketté vált. És talált magának két gazda testet, amik teljesen az irányítása vette őket. Egyáltalán nem olyanok, mint voltak. És elvileg a fiatalabbik is megtalálta a maga kiválasztotját. Az ő viselkedése viszont nem változott. Említettem, hogy az emberiség egyik fele az idősebbet, a másik fele pedig a fiatalabbat pártolta. Mai nap csak úgy ismerik ezt a két csapatot, hogy a Maffia és az Iroda.
- Hogy mi?! Nekem erről senki sem beszélt! Miért?
- Én szerintem tudom miért. Nem említettem, de a képességet ki taszították a testükből, és csak egy kisebb foszlánya maradt benne, amit műtét segítségével felszínre hoztak. Az idősebbik két képessége a tér irányítása, illetve a teleportálás volt. Mint-
- Mint a szüleimnek...
- Igen. A fiatalabb képessége pedig az volt, hogy robbantani tudott a kezével.
- Hogy... micsoda...? Nem...
- De! Elvileg a testvérén kívül mindenkit le tudott győzni, tapasztalat nélkül. Legyőzted Akutagawa-t kiképzés nélkül.
- Igen, de-! Ez nem lehet...!
- De! Úgy gondolom, hogy te vagy a fiatalabb kiválasztottja! És a segítségedet kérem!
- Miért?
- Amióta megszerezték a szüleid a képességet átvették az uralmat a Maffia felett! Mindenkit terrorban tartanak, és ha nem tesszük azt, amit mondanak, könnyen végeznek velünk! Nem egy társamat vesztettem el így! És tele van a faszom, hogy azt kell tennem, amit ők mondanak!
- Szíves örömest!
- De neked nem gond, hogy a szüleid ellen kell lenned?
- Nem! Túl sok dolog történt... Tehát, akkor, amikor apum drogozott, meg amikor anyum felboncolta a cicám, az nem ők voltak, hanem az idősebbik testvér?
- Igen!
- Megölöm! Bármibe is kerül! Túl sok dolgot tett velem...
- Van kedved beszélni...?
- Nos, egyszer, éjszaka berontottak a szobámba egy késsel. Akkor nagyon megilyedtem, pedig az minden napos volt. Nem egyszer kerültem korházba pisztoly okozta seb miatt... És párszor a csontjaimat is eltörék. Egyszer csigolya töréssel mentem el suliba, de a tanárok szerencsére hamar észrevették, hogy valami gáz van - Chuuya hirtelen magához húz és megölel.
- Sajnálom...
- Semmi gond! - visszaöleled - Amikor, Akutagawa és Higuchi megtámadtak, az parancs volt?
- Igen!
- Értem - meghalljátok az eső zubogását - A közelben laksz?
- Nem!
- Akkor ha van kedved, nálam aludhatsz. Zubog az eső. Bűntudatom lenne, ha így mennél haza... Meg tudnánk még erről beszélni.
- Ari vagy! De még este van valami fontos, amit el kell intéznem. De hazakísérhetlek, ha gondolod!
- Rendben! Csak akkor el kell mennünk Hachi-ért!
- Kiért?
- A kutyámért! Még kicsi, ezért napközben el szoktam vinni egy lányhoz, aki vigyáz rá!
- Nekem oké! Kislány?
- Igen!

Folytatjátok a kávézást, illetve a beszélgetést. Rengeteg dolgot meg tudsz róla, illetve Dazai-ról. Sötét dolgokat...

Az utolsó falat után felálltok, és Chuuya fizet. Felesbe szeretted volna, de kiderült, hogy a vörös egy agresszív kismalac.

A kávézó mellett található boltban vesztek két esernyőt, és elindultok Hitomi-hoz.
Megmondod a vörinek, hogy várjon meg ott, a ház előtt.
Bemész, kihozod Hachi-t. Visszamentek Chuuya-hoz, aki éppen a kalapján nézeget valamit.

A kiskutya amint meglátja a férfit, odarohan hozzá és beleugrik a kalapjába.
A vöri pirulva néz a kiskutyára.

- Egyem meg! - kiáltja mosolyogva - De aranyos!
- Gyere  Hachi! Rád adom a pórázt! - erre a szóra a kutyus kiugrik, és odamegy hozzád. Ráadod a pórázt, majd a még mindig zuhogó esőben elindultok a házad felé.

~Time skip~

Chuuya-t betessékeled és megkínált egy kis borral, amit boldogan elfogad. Egy Juhász Rosé-t bontotok fel, és osztók egy-egy pohárral. Mivel a kávézóban elgémberedett a feneketek, ezért álltok. Chuuya neki van dőlve a falnak, te pedig a széknek.
Hachi elkezdi kaparni a lábad, jelzi, hogy éhes. Tehát, előveszed a kedvencét, és öntesz egy kicsit a táljába.

Vissza akarsz fordulni a sráchoz. Ám de ő a válladnál fogva a konyhapúlthoz szorít. Karamellás ajkait a tieidhez nyomja. Zavarba jösz, elkezdesz remegni. A vállára rakod a kezeid, és megpróbálod eltolni őt. De ez nem megy.
Izmos kezei a csók közben lecsúsznak a derekadra. Az említett ponton elkezd maszírozni. Ettől egy picit felnyőgsz.
Amikor érzed, hogy a kezei a fenekedre csűsznak, egy erőset löksz rajta, illetve óvatosan a hasába rugsz.

- Chuuya! - kiabálsz rá, miközben vörös arcodat takargatod.
- Igen? - néz rád huncutul.
- Ezt... nem csinálhatod!
- Miért?
- Mert... felnőtt nő vagyok, és én döntöm el, hogy kivel mit fogok csinálni!
- Azt hiszed felnőtt vagy?
- Igen!
- Hmmm... Rendben! Fogadjunk egy versenyben! Ha te győzöl elismerem, hogy felnőtt nő vagy, és huszonnégy óráig azt csinálom, amit akarsz! De ha én győzök, akkor te egy egész éjszakán át azt csinálod, amit én mondok! - perverzül rádkacsint.
- Rendben! Áll az alku!
- Oké! Holnap szombat! 11 óra?
- Tökéletes!
- Rendben! Adj bele mindent, és próbálj meg legyőzni! Bár, szerintem nyert ügyem van!
- Nem, nincs! Azt mondtad, hogy a fiatalabbik a testvérén kívül bárkit le tudott győzni! És az is a testvéri szeretete miatt volt!
- Hmm. Így legalább tesztelhetjük, hogy tényleg te vagy-e a kiválasztott!
- Igen!

Elköszöntök egymástól, majd Chuuya hazamegy.

Csinálsz magadnak vacsit, mert éhen halsz.

Már éppen az utolsó falatodat eszed amikor csöngetnek.

- Megyek! Megyek! - ajtót nyitsz. Dazai az.
- Szia Cuksi! Arra gondoltam, hogy a hétvégén csinálhatnánk együtt valamit!
- Jaj, Dazai...
- Igen? - szomorúan néz rád.
- Már van hétvégére programom...
- Oh...
- Bocsi! Majd ha lesz ötletem, szólok... Oké?
- Oké... Akkor... Szia!
- Szia...

Becsukod az ajtót. Neki dőlsz annak, és hangos zokogásba kezdezs.

Szívesen elmennék vele valahova. Hiszen, szereted!
Randizhattál volna vele! Ez volt a te lehetőséged.
És te visszautasítottad...

---------------------------------------------------------

Hali!
Itt az új rész!

Remélem tetszett!

Ebből a könyvből szerintem még egy 10 rész lesz, aztán vége.
A fejemben már kész a story, csak be kell gépelni. Meg még mellette a Todoroki x Reader könyvet is írom.

Egyszerre kettőt kicsit nehéz írni 😅

További szép estét kívánok minden embernek, démonnak, illetve Arahabaki-nak!💜

Bye-bye!💜