Reggel van. A madarak csicseregnek, süt a nap. Ezt a csodaszép napot semmi sem ronthatja el. Vagy mégis? Persze, hogy igen! Ma be kell menned, dolgozni. Pedig olyan izgalmas résznél tartasz a könyvben! Mindegy, majd olvasol a vonaton. Ha lesz egyáltalán lesz hely!

Beállsz a tükör elé. Kék szemeid alatti részen meglátszik, hogy fáradt vagy. Majd felkensz egy kis alapozót. De előtte felkéne öltözni, mivel pizsamába nem mehetsz dolgozni.

Előkapsz egy vörös pólót és egy farmert a szekrényből. /Hajad színe/ hajad lazán befonod. Ezek után felraksz egy kis alapozót, hogy ne úgy nézzél ki, mint egy zombi.

Hirtelen meghallod, hogy a szüleid már megint veszekednek. A pia elvette az eszüket.

Le kell menned, reggelizni. Mindjárt éhen halsz.

- Jó reggelt... - köszönsz a szüleidnek

- Hogy mondtad kölyök?! - Anyád a szokásos helyén, a karosszékben iszogatja a piát. Annyira koszos a földszint. Az emeleten csak te laksz, ezért azt te szoktad takarítani. Itt sem ártana legalább felporszívózni...

- Csak köszöntem ribanc - Elkezdted csinálni a szendvicskédet. Szívesebben ennél rántottát, de nem akarsz a szükségesnél több időt tölteni a szüleiddel.

Apád kijön a mellékhelyiségből.

- Én rántottát kérek.

- Csinálj magadnak! - nem vagy a rabszolgája. Ha enni akar, akkor csináljon magának, vagy kérje meg Anyádat.

- Ne feleseljél velem, kölyök! - már neked ugrott volna, de gyorsan felveszed a táskád és elindulsz az ajtó felé. Már nyitod az ajtót, de az kulccsal van bezárva. A szüleid arcán gonosz mosoly ül.

- Mit akartok? - Hangod a gyűlöletet tükrözi.

- Mikor kapsz fizetést, kölyök? - Anyád ördögien néz rád.

- Közöd hozzá?

- Ne feleselj!

- /Születésnapod előtti 3. nap (pl ha 14ikén születtél, akkor ma 11edike van) /. Majd következő hónap elején. Miért?

-Hideg van éjszaka - Apád megvakarja a seggét.

- Talán azért mert 3 hónapja nem fizettetek be semmit! - nem várod meg, hogy ehhez hozzászóljanak, kinyitod az ajtót a kulcsoddal, és kimész.

Elindulsz a munkába. Egy étteremben dolgozol, pincérként. A szüleid már eléggé felbaszták az agyad, reméled, hogy a munkádban ez nem fog megtörténni. De már a vonaton megtörténik! Hiába vitted el a könyved egy rohadt hely sincs, állva pedig nem tudsz olvasni. Ezért inkább az ablakon túli tájat nézed. Yokohama annyira gyönyörű!

Hiába reméled, hogy jó napod lesz, az emberek természetesen elrontják. Mindenkihez kedvesen odamész, erre mit kapsz? Bunkóságot! Még egy rohadt köszönöm-öt se mondanak! Kivéve az a kedves Naomi és Kirako. Ők gyakran szoktak ide járni, néha még Tanizaki-t, Naomi bátyját is el szokták hozni (A lányokat azért hívod a keresztnevükön, mivel őket már régebb óta ismered, és egész jól összebarátkoztatok). Ma nincs velük a fiú.

Mikor elindulsz hullafáradtan hazafelé, amikor azt hinnéd, hogy vége van ennek a rémálomnak, a vonaton még tovább folytatódik. Már megint egyetlen hely sem volt, így állsz. Menet közben hirtelen fékez egy nagyot a vonat, majdnem elesel. Nem akarsz elesni, így megfogod a melletted álló férfi vállát. Nagyon furcsán néz ki. Fekete haja van, és egy furcsa köpenyt hord.

- Bocsánat! - nagyon kellemetlenül érzed magad.

- Mit képzelsz magadról?! - szól felháborodva a mellette álló, szőke hajú hölgy.

A férfi megragad a torkodnál fogva. Nem kapsz levegőt. Próbálod leszedni magadról a kezét, de túl erős. Végül elenged. A nővel együtt leszállnak.

- Minden rendben van, /név/-chan? - Megfordulsz. Ott áll melletted a kedves Tanizaki, Naomi bátyja.

- Oh, szia Tanizaki-kun! Igen, persze, jól vagyok! - hirtelen elérkezel ahhoz a ponthoz, ahol le kell szállnod - Bocsi, most mennem kell! Beszélhetnénk máskor?

- Persze! Szia!

- Szia! - leszállsz

A házad előtt állsz. Lassan kinyitod az ajtót. Apád nézi a TV-t, anyád pedig 2 férfival beszélget.

- Oh, meg is jött! - Anyád már megint abból a kevés kis pénzéből cigit vett.

- Öm... Szia...? - Kik ezek a férfiak? Mit keresnek itt?

- Nos, ki kéne fizetned az e havi fűtést, világítást, meleg vizet.

- Mi...? - ezt még anyádból se nézted volna ki - Ezt te meg mikor találtad ki

- Ne dumálj, bazdmeg! Csak fizesd ki!

Elgurul a gyógyszered. Mindig is szemét volt, de ez... Ez már több a soknál! Felpofozod az anyádat. De amikor felpofozod, olyasmi történik, amire nem számítasz. Mikor felpofozod a kezed olyan, mintha felrobbanna. A ház is beleremeg a robbanásba, egy hatalmas füstfelhő keletkezik. Anyád és a két férfi ájultan fekszik a földön,

- Mi a faszt csinálsz, kölyök?! - Apád készül neked esni, reflexből felemeled a kezed, hogy megvédd magad. Véletlen előidézel még egy robbanást. Apád is elájul. A kezeden valami furcsa égésnyom van. A robbanásba megint beleremeg a ház.

Ez mi volt? Miért robbant a kezed? Te ezt nem akartad! Nem maradhatsz itt!

Felrohansz a szobádba. Mindened gyorsan begyömöszölőd a bőröndbe. Ruhák, smink, telefon, mindent, ami belefér a bőröndbe. Előveszed az összes zsebpénzed. Talán már van annyi, hogy ki tudj fizetni egy albérletet. Gyorsan elrakod a pénzt is a bőröndbe, majd kirohansz a házból.

Már egy jó két kilométerre vagy a volt otthonodtól. Sétálsz, és meglátod a rendőr kocsit. Valószínűleg oda mennek. Próbálsz minél normálisabban viselkedni, nehogy a rendőrök megállítsanak. Szerencsére ez nem történik meg.

Séta közben felmész a nettre, és megnézed, hogy hol a legolcsóbb egy albérlet. Kérlek, uram, legyen egy olyan, amit spórolás simán ki tudok fizeti! Imádkozol magadba. De hiába. A legolcsóbb albérlet (fűtéssel, világítással, stb...) is olyan drága, hogy egyhavi fizetésedből se tudod kifizetni. Hát ez csodás!

Reggel a szüleid a szokásos önmagukat adták. A szüleid viselkedése olyan, amivel az ember testi, és lelki trauma nélkül nem tud élni. Gyakran megvertek. Volt olyan, amikor késsel ugrottak neked, vagy pisztollyal támadtak meg. A karodon rengeteg heg van, amiket egy kés okozott. Néha a szüleid csinálták, néha te... A pisztoly szerencsére még egyszer sem talált.

Miért ilyenek a szüleid?

Régen, talán 9 évvel ezelőtt még egy boldog család voltatok. Akkor kezdődött az egész, amikor Apudról megtudtátok, hogy drogozik. Ez valahogy a munkahelyére is eljutott, így kirúgták. 2 évvel később Anyád egyre jobban olyan lett, mint egy pszichopata. Ezt eleinte csak a gonosz nevetéséből és mosolyából láttad. Egyik reggel arra keltél, hogy a kiscicád fájdalmasan nyávog. Mikor lementél, akkor azt láttad, hogy a még élő kismacskát az anyád élve felboncolja, és közben úgy mosolyog, mint egy ördög. Nem akartad, hogy megláson, ezért gyorsan visszarohantál a szobádba. Ezek után, pár nappal később a munkahelyén majdnem mindenkit lelőtt egy pisztollyal, ezért fél évre elvették a szabadságát és kirúgták. Ezek után a maradék pénzükből fizettek mindent, amíg el nem fogyott a pénz. Eközben te elkezdtél dolgozni, hogy a saját dolgaidat te tudd magadnak fizetni. Mikor elfogyott a pénzük a tiéddel próbáltak mindent kifizetni, de viszont nem találták meg a pénzt. Egyik álmodban úgy történt ez az egész, hogy bejöttek a szobádba, megpróbálták elvenni, de akkor is előidéztél egy robbanást. Megijedtek és elmentek. Ezután jobban rejtetted el a pénzed. Azt hitted eddig, hogy ez a robbantgatós izé csak álom volt. De úgy néz ki, hogy ez valóban megtörtént.

Ma reggel csak fenyegettek. Ez minden napos, de ez is szokott fájni. Aztán a vonaton, az étterembe is szemetek voltak az emberek. Ha lett volna otthon szabadidőd már felvágtad volna az ereidet. De ekkor jött anyád, hogy mindent fizess ki. Jött a robbantgatás, és elmenekültél otthonról. Kivennél egy albérletet, de az összes olyan rohadt drága, hogy egyhavi fizetésedből se tudnád kifizetni. Itt a vége! Nem folytatod ezt tovább!

A híd felé mész. Nem akarsz tovább élni. Le akarod vetni magad a mélybe. Az élet már 5 éve késztet erre, de eddig ellenálltál a csábításnak. Most már nem bírod tovább. Át akarod adni magad a halálnak. A hídon és annak közelébe nincs senki. Felállsz a korlátra. Itt az idő. Most leveted magad!

De ekkor.....