Hajnali 3 és még mindig nem tudok lehunyni a szememet. Olyan este 10 óra lehetett mikor Jack sikeresen visszatudott aludni, de én még arra tudok gondolni amit alvás előtt mondott. Érezte, hogy Zalgo-t valahol és még azon agyaltam, hogy kicsoda húzott le az ágyról. Kisebb remegés fogott el és kezdtem levegőért kapkodni. Nem szerettem volna szerelmemet felkelteni így lementem a nappaliba, hogy lenyugodjak. Mikor leértem arra lettem figyelmes, hogy az összetört tükör teljesen jó állapotban ott volt azon a helyen, ahova tettük. Közelebb mentem a tárgyhoz és mikor oda álltam egy női kéz nyúlt ki onnan. Annyira megijedtem, hogy a földszinti mosdóba bújtam el. Bezártam az ajtót aztán az egyik sarokba lekuporogtam és próbáltam csendbe maradni. Általában nem szoktam ennyire félni az ilyen dolgoktól, de ilyet még soha nem tapasztaltam, hogy valaki kijön a tükörből. A mansionben nem csináltak hasonló dolgokat a szellemek inkább csak szálltak mindenfele szokás szerint. Miközben a fürdőben voltam addig a szellem nagy kupizásba kezdett a nappaliban és az étkezőben. Kinyitottam résnyire az ajtót, hogy körül nézzek. Csak Jack-et találtam ott a szoba közepén, de a szellemnek semmi nyoma. Egyből kimentem hozzá aki nagy megkönnyebbüléssel ölelt át engemet.

Jack: Hála istennek, hogy jól vagy. A szellem visszament a tükörbe úgyhogy megnyugodhatsz

Avery: Jack, a tükör össze volt törve, de most itt van teljesen jó állapotban

Jack: Az lehetetlen

Avery: Még pedig így van

Jack: Uram isten..

Avery: Mi a baj?

Jack: Apádat érzem

Avery: Na már csak ő hiányzott az életemből. Remélem nem fog minket megtalálni

Jack: Nyugi apád olyan helyre nem megy, ahol démont érezz. Jól ismerem már meg amúgy ő nem mert még Lazary közelébe se menni

Avery: *sóhajt* Akkor jó. Kicsit megnyugodtam, de azért ne menjünk ki a házból okés?

Jack: Persze! Ha rajta kapnak veled akkor engem be is zárhatnak abba a dobozba ahonnan én származom

Avery: Azt nem szeretném *megöleli*

Jack: *meglepődik és visszaöleli*

Avery: Számomra nagyon fontos személy vagy

Jack: Te pedig nekem Avery

Avery: *elengedi*

Jack: Kinézek az ablakon addig te maradj itt a nappaliban

Avery: Rendben!

Jack: *odamegy az ablakhoz és nézelődik*

Avery: *leül a kanapéra*

Jack: Oké! Már nem érzem őt

Avery: Huh, akkor jó

Jack: Lassan jön fel a nap. Érdemes visszamenni aludni?

Avery: Nem igazán. Főzök kávét

Jack: Hagyd csak majd én. Ülj le az asztalhoz, mert van számodra egy meglepetésem

Avery: *mosolyog* Hát jól van * leül*

Jack: *készit neki kávét*

Avery: Asszem ma este hamarabb fogunk elaludni ezek után

Jack: Hát abban biztos vagyok *kezébe adja a poharat*

Avery: Köszönöm *mosolyogva átveszi*

Jack: Szívesen *megpuszilja és felmegy az emeletre*

       Miután megittam a kávét gyorsan összepakoltam a nappaliban. Lassan végeztem a rendrakással és mikor megfordultam Jack-et láttam egy nyaklánccal a kezében. Nem tudtam mit mondani, ezért inkább a nyakába ugrottam annyira örültem az ajándéknak. Megfordultam aztán rám adta az ékszert. Adtam neki egy puszit és mentem a konyhába készíteni a reggelit. Ő odaállt a pulthoz és nézte, hogy hogyan szorgoskodok. Reggeli után kicsit sétálni mentem, mert hiányzott már a mozgás. Ezalatt Jack otthon maradt és valamit csinál a pincében. Olyan jó hallgatni a szelet és a madarakat, egyszerűen nyugtató hatása van. Emlékszem arra, hogy kicsinek is mindig kilógtam az erdőbe csak is azért, mert nem igazán akartak elvinni sétálni. Valahogy a mai napig nem világos az egész amiket mostanában hallottam a mostohacsaládomról. Csakhogy ezt nem fogom már megtudni, mert örökre vége és hamarosan elhagyom ezt az istenverte országot azzal, akit igazán szeretek. Éppen fordultam volna meg, hogy elinduljak hazafele mikor megláttam az egyik proxy-t futni a fák között. Nagyon gyorsan elbújtam az egyik fa mögé nehogy meglásson. Néhány perccel később már nyoma se volt az ismert személynek. Ekkor vettem a bátorságot és előbújtam a fa mögül aztán futottam haza ahogyan a lábam bírta. Hazáig csak rohantam habár párszor megkellett állnom, mert már alig kaptam levegőt és hiába vagyok halott muszáj volt kicsit pihenem, de ahogy közeledtem az otthonomhoz már kezdtem biztonságosan érezni magamat. Mikor beléptem a lakásban egyből Jack-et kerestem a pincében csakhogy ő nem volt ott. Visszamentem a földszintre ahol találtam egy levelet. Zalgo írta és ha nagyon szeretném viszont látni a páromat akkor menjek el érte és szabadítsam ki. Nem kellett kétszer mondani, mert azon nyomban indultam is oda.

Folytatás..

702 szó