Az ajtóm előtt egy démon bohóc állt aki nem más mint Laughing Jack. Régen színekben pompázott, de a legjobb barátja elhanyagolta és így a színei kikoptak, a hangulata komor lett. Hát hozzám képest nagyon magas, de egyben rohadt rémisztő. Ő leginkább a gyerekeket öli, mert őket könnyebben át lehet verni nem úgy, mint a felnőtteket csak nem értem mit akarhat tőlem? Hiszen eddig se nagyon érdekelte, hogy miért tartózkodom itt. Azt hiszem jobb lesz, ha megkérdezem tőle.

Avery: Üdv néked Jack! Mit szeretnél?

Jack: Szia neked is! Szeretnélek jobban megismerni téged, ha szabad egyáltalán

Avery: Persze! Bejössz vagy menjünk sétálni valahova?

Jack: Öhm, menjünk be inkább. Voltam eleget a levegőn a mai nap

Avery: Okés! *arrébb áll*

Jack: *bemegy*

Avery: *becsukja az ajtót*

Jack: *körül nézz*

Avery: Minden oké?

Jack: Oh persze!

Avery: Nyugodtan ülj le az ágyra vagy ott van a szék is

Jack: Rendben! *leül az ágy szélére*

Avery: *leül ő is*

      Jack szemszöge: Laughing Jack-nek hívnak, de lehet L.J-nek vagy Jack-nek is hívni. Régen a szivárvány minden színébe voltam öltözve egy bizonyos napig. Egy fiú talált rám, akivel nagyon szoros barátságom lett. A srác lassan felnőtt és engem elhanyagolt az idő teltével. Azután a volt legjobb barátomat megöltem és az anyját a diliházba jutattam. Én azon napon már tovább is álltam és csak jártam házról-házra, hogy gyerekeket öljek. Valahogy őket könnyebben megtudom ölni, mint a felnőtteket. Mondjuk a gyerkőcök ha bevetik az ártatlanságukat akkor minden felnőtt hisz nekik csak ez nálam nem igazán válik be. De egyenlőre ennyit rólam. Arra gondoltam, hogy meglátogatom Avery-t. Igazából csak őt nem ismerem a csapatból főleg, hogy az apja nagyon szemmel tartott akárhányszor próbáltam a közelébe menni. Bekopogtam és vártam, hogy ajtót nyisson. Mikor kinyitotta a lélegzetem is elállt, hiszen már évek óta nem láttam őt. Úgy értem, hogy hiába élünk egy fedél alatt ő mindig máshol volt és én is mindig ellettem küldve valahova. Most jobban megtudom ismerni és meg kell mondjam, hogy ő az egyetlen lány, akivel képes leszek szóba állni. Istenem milyen gyönyörű már a szemei rabul ejtett, mikor találkozott a tekintettünk. A szívem olyan furcsán dobog, a levegővételem is más lett, ahogy beléptem a szobájába. Úgy 2 órát beszélgettünk aztán meghallottuk az apját az ajtaja előtt. Gyorsan elköszöntünk egymástól aztán elteleportáltam a szobámba. Szeretném őt újra látni, hallani a hangját. Már most hiányzol nekem Avery..

     Amint Jack elment újabb szidásokat kellett hallgatnom Slendertől és a nevelőapámtól. Nagyban nem érdekelt amit mondtak, ezért inkább elhagytam egy időre a kúria kietlen falait. Az erdőben sokkal jobban éreztem magam, hiszen nem voltak falak, sem rácsok. Az ablakokra egy ideje rácsot tettek, mert sokan öngyilkosok akartak lenni és ezt akarták megakadályozni. Egy madár a kalitkában való érzetem van akárhányszor az rácsok között nézek ki. Még mindig emlékszem arra napra, mikor közölték velem a szabályokat a házról és ahova tartozásomról. Csapattaggal nem jöhetek össze, a városba csak akkor mehetek mikor mondják meg még sok más. Elegem van a szabályokból. Még egy évet kell kibírnom aztán nagykorú leszek, de ez még kurva messze van az a baj.

Eközben a mansion-ben:

Slender: *dolgozik*

Offender: *bekopog az irodába*

Slender: Igen?

Offender: *benyit és bemegy*

Slender: Mit szeretnél öcsém?

Offender: Gondolkoztam kicsit és szeretnék tanácsokat kérni, hogy jobb szülővé váljak. Tudsz nekem segíteni?

Folytatás..

544 szó