Mikor kiértünk a parkba, megláttunk egy szimpatikus, terebélyes fát, ami elég árnyékot adott, így odamentünk és leültünk annak a tövébe. Nagyon jól éreztük magunkat. Egy csomót beszélgettünk, nevettünk. Vele és Renivel mindig az a jóleső érzés kerít hatalmába, hogy nekik bármit elmondhatok.

Ahogy vígan beszélgettünk, nem vettük észre, hogy kik jöttek a parkban felénk sétálva, csak amikor már előttünk álltak.

- Helló gerlicék! - vigyorgott Zoli, az egyik balhés fiú - Ugye mondtam, hogy ezek össze fognak jönni? - röhögött, de Dénes kezdett beszélni utána:

- És én meg mondtam, hogy csak barátok vagyunk? - kuncogtam, de belül egy még nem érzett érzés tört fel bennem. Mi ez? Fájdalom? Összezavarodtam. Miért fáj, hogy Dénes elmondta az igazat a fiúknak? Barátok vagyunk. Jó barátok.

- Ja ja. Barátok extrákkal, mi? - nevetett megint Zoli, de aztán szerencsére elment Oszkárral és Endrével.

- Hülye - reagáltam le, talán azért is, hogy leplezzem a…csalódottságomat? Neem! Nem lehetek csalódott!

- Igen, az - zavartan a hajába túrt - Nem hihetetlen? Mindig azt akarják, hogy összejöjjünk - nevetett, majd gyorsan hozzátette - Mármint tudod, hogy miért nem lenne. Nem azért, mert nem vagy csinos! Mert csinos vagy! Meg okos is! Csak… - jött zavarba egy pillanat alatt, így mosolyogva kisegítettem:

- Mert legjobb barátok vagyunk - és megöleltük egymást.

- Örökké - nézett utána a szemembe, majd meghatódottan egy puszit nyomtam az arcára.

- Na ebből elég. Még sírni fogok - mosolyogtam, majd felcsillant a szemem - Énekeljünk!

- Rendben. De mit? - kérdezte ő is mosolyogva, de látta a már vigyorgó arckifejezésem és elkomorult - Jaj ne - én meg nevettem.

- Jaj de. Légyszii…Énekeld el velem! - nevettem, majd beadta a derekát és elkezdtük énekelni az Utódok 2 egyik számát, a You and me-t. Nem érdekelt minket, hogy szerelmeseknek gondolnak, legalább jól szórakoztunk.

A dal végén úgy döntöttünk, hogy ideje már menni, hiszen már délután négy óra volt! Hiába, ha jól mulat az ember...

Dénes hazáig elkísért, majd ott búcsúzóul megöleltük egymást és elindult ő is haza.

Belépve az ajtón, köszöntem anyuéknak, majd felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyba és magam elé vettem a laptopomat. Felmentem a közösségire, ahol egy kép fogadott, melyet Bence rakott ki ezzel a felirattal:

Szerelmemmel.

Mosolyogtam a képen és lájkoltam, majd írtam is alá kommentet:

"Aranyosak vagytok együtt. ;) :)"

Majd jött az értesítés, hogy írtak alá. Bence volt.

"Tudom. De én jobban, ugye? :D"

Hangosan is felnevettem, majd aláírtam:

"Nem is te lennél, ha nem ezt írtad volna. :D"

"Tudom. ;)" - írta, majd megjelent egy chat ablak. Sissi volt.

Sissi: Gabiii! Láttad a képet?
Gabi: Igen Sissi. És írtam is oda. :D
Sissi: Hogy?…ooh..Már látom. Te is aranyos vagy. :) És tudod mi volt? Hogy ez az ő ötlete volt, hogy rakjuk ki. ♡
Gabi: Örülök, hogy boldogok vagytok. :)
Sissi: Hát még én. :D

Mosolyogtam rajta. Örülök, hogy boldogok. Összeillenek. De ekkor felkiáltott anyu, hogy vacsora, így írtam egy utolsót:

Gabi: Megyek, vacsizunk. Szia. :)
Sissi: Szia :)

Kiléptem a közösségiről, majd a laptopomat is kikapcsoltam és lementem anyuékhoz enni. Utána lefürödtem, majd átöltözve pizsibe, lefeküdtem és elaludtam.