Lüktet a sodrás szabálytalan

irama, iránya kiszámíthatatan.

Nincsen jövő; ködös üveggömb

nem ad választ, enyhítőt.

Ide-oda hurcibál, rángat

fáradhatatlan, folyton változtat

a terven. Már kidöglöm...

tőle, hogy ennyire gyötör.

Eltemettem sok álmomat,

és még hányat fogok! Imámat

elnyeli az isteni méla közöny;

s a tornácon Aphrodité könyököl.

Mellette a sudár Melpomené az,

gyászruhája lebben, komor arca

szelidülten figyel engem. Könny

keveredik születő tintatemető.