Sűrű sötét az ég alja,

Semmibe zuhan a lét,

Kapkod utána a kéz,

Maga is a vesztébe rohan.

Véres az alkony, marja

szemem a reggeli fény,

Bánt, hogy nincs menedék,

S amott tűzmadárraj

riadtan szerterebben.