Csillagoktól pettyes az égbolt,

Lustán nyújtózik, integet a hold.

Nem hagy nyugtot, mi szuszogott

még nappal, most elragadott.

Mi megbújt még ott titkon, legott

előbújik rejtekéből, és rám morog,

vad foga csattog, vagy mosolyog,

de nem hoz egy sem békés álmot.

Ma nem alszom el, komor a plafonon

 az árny, pók a sarokban művészhálót fon. 

Már az éjfél is ajtómon kopog...

Még ne, jaj, csak még ne hajnaljon!