Fordítva ülünk a lovon –

hattyúröptet várunk

szerencsétlen kacsától,

s nem érti, mi a bajunk.

Hogy mért nem fehér a toll

rajta, s hápog. Pislogunk,

értetlenül. Ostobaságunkról...

tudomást sem veszünk.

A tükör is unja illúziónk.