Felesleges

Fel sem merül bennem most már, hogy gondoljak

bármi jót is, ha azt kérdik, milyennek látom magam.

Minek azt, mikor úgysem érdekel egyébként senkit?

Felesleges kolonc vagyok az élet nyakán, mindig

így volt, így van, így is lesz talán.

A sok hős között Nemecseknek engemet mondanak:

szép kívánság – a gondolat, hogy megfulladjak.

Gyere, Feri , ha mersz. Mutasd, hol van tavad,

és én megyek. De kijönni már nem láthatsz.

Nem mászom ki, süllyedjek csak, hisz

minek lélegezzek, ha úgyis

a végén nem marad más, csak a magány.

Csak tudnám, Áts, hol maradsz?

Miért nem löketsz végleg hullámokba?

Sírom lenne, szépen ringna felettem a víz –

Nem hallana senki, nem terhelnék senkit.

Tegyél egy szívességet: taszíts a tó alá.