Lassan tekergőzik, elmédbe vájja

hegyes fogát. Nagyot kacag rajtad,

megbénítja minden idegszáladat,

és mire észbe kapsz, már tátja

is pofáját, bűzös lehelete aléltat.

Gondolnád, hogy valódi az,

amiről beszélek. Tévedsz, drága,

mert ezek apró gondolatszörnyek a

fejedben: először csak finoman

vádaskodnak. Látszólag

jót akarnak, de valójában

minden egyes fejben elhangzott szava

méreg. Cseppenként árad

szét a testet bénítva. 

Szembe szállnál, de a harc

félelmetes és kimerítő, mert a gazt

senki sem látja. Csak benned tombol vad

dühvel, és amit kívülre nem mutathatsz,

az belülről zabál, rohaszt,

amíg össze nem omlasz.