Liziton666 versenyre megy

Előre ide írom hogy nem bírtam magammal és kétszer olyan hosszú lett a novella remélem nem baj hogy 500-600 szó helyett lett 1140 szó .
Egyszerűen csak írtam és írtam és nem néztem hogy mennyi lett majd miután láttam akkor elkezdtem lejjebb vinni a számot és így lett a 3000-ből most már "csak" 1140 szó ez a novella.
Ha még így is jó a novella versenyre akkor remélem hogy tetszik.

Eddie nem emlékszik miért de Stevevel mindig egy bizonyos padnál találkozott minden egyes hónapban, már elég homályos neki minden de kettőre teljesen emlékszik...amikor elkezdték és arra is amikor befejezték.

Azon a végzetes éjszakán, tíz hónappal ezelőtt, amikor Eddie először mászott fel a Hawkinsi temetőre néző dombra, és leült arra a padra két fa közé. Akkor még hideg volt, azóta csak hidegebb lett. De igen, Eddie a hidegben ült, sajnálta magát, és aztán a semmiből Steve leült mellé.

- Mit csinálsz itt?

Eddie valószínűleg ezt kérdezte. Azon kívül, hogy pusztítóan jóképűnek látszott, Steve határozottan nem válaszolt. De Eddie nem emlékszik arra, hogy mit mondott ezután, szóval ez a történet valójában kicsit homályos a fejében.

Azóta ez rendszeressé vált. Havonta egyszer találkoztak a padnál, és csak együttlógtak. Mindenki annyira elfoglalt most, hogy megmentették Hawkinst és a világot. Rég elmúltak azok az idők, amikor a gyerekek szívesen mentek Eddiehez, hogy vele D&D-zenek. Ehelyett az olyan dolgokra összpontosítanak, mint a nehéz tanulás és egy igazi átlagos gyerekkor. Ami rendben volt. Nem az ő hibájuk, hogy van életük, Eddie-nek pedig nincs.

Néha Eddie alvás előtt elmereng azon hogy vajon lelépjen-e de soha nem tette meg mert Eddie Munson nagyon szerelmes Steve-be. Amióta a fiút majdnem nyakon szúrta egy üvegszilánkkal a csónakházban. De mint a kisvárosi meleg srácok nagy szerelmei, ez is nagyon tragikus és egyoldalú. Nem mintha Eddie gyakran foglalkozna vele.

Szóval, igen, talán Eddie ittmarad Hawkinsban...Steve miatt.

Ma este Steve késik...

És bár Eddie tudja, hogy Steve előbb-utóbb fel fog tűnni, ez egy kicsit fáj. Papíron sok időnek tűnhet egy este,de közel sem elég legalábbis nem Eddie-nek. Bárcsak egy kicsit bátrabb lenne. Akkor talán tenne ellene valamit. Valamit, amivel minden éjszakát Steve-vel tölthetne, és soha többé nem kellene azon gondolkoznia, hogy visszajön ehhez a hülye padhoz. De nem bátor, ezért megnyugszik.

Amikor Steve megjelenik, liheg és bocsánatot kér.

- A forgalom... az autópályán idefelé... borzalmasan szörnyű volt.-magyarázza a barna hajú, miközben leül Eddie mellé a padra. - Sajnálom, hogy várnod kellet.

Forgalom?

Eddie agyának egy pillanatba telik, mire válaszol magának arra kérdésre, hogy Steve egyáltalán miért volt az autópályán.

-Igen...forgalom.
-Komolyan nem emlékszel?-aztán eszébe jut. Lassan és kicsit fájdalmasan, Steve főiskolára jár.

-Tudod, tényleg nem kell onnan eljönnöd.

- Tudom...de akarom.- mondja Steve.-

Ez a pár szó elég jól esett Eddie-nek ahhoz, hogy elhárítsa a hideggel kapcsolatos panaszait.

- Vigyázz, Harrington, el fogok pirulni.- mondja Eddie. - Hogy megy... - a hangja elcsuklik. Annyira próbál emlékezni, hova is jár Steve főiskolára...egy jó barát emlékezne ezekre.

- Boston - segíti ki Steve.

- Boston - ismétli Eddie. - Jézusom, az emlékezetem most olyan elcseszett.

-Ez várható volt - mondja Steve együtt érzően.

Technikailag Steve-nek igaza van. Miután leestek a denevérek Eddie szíve egy időre leállt, mire a többiek megtalálták őt és Dustint. Csoda, hogy egyáltalán tud gondolkodni. De ez nem jelenti azt, hogy ennek örül.

- Tudom, de ez még mindig baromi szívás.- mondja Eddie. - Meddig voltam halott?

- Első alkalommal? - Steve vállat von. - Tizenöt perc.

Nem is érti minek kérdezett rá. Mert most Eddie ezen gondolkodik, ahelyett, hogy azon gondolkodna, milyen jól néz ki Steve most, hogy megnövesztette egy kicsit a haját mint tavaly. Nem szeret emlékezni arra, mi történt a Hellyel lefelében.
Hogy Dustin szorította a testét, miközben Eddie azon gondolkodott, mi lehetett volna az utolsó szava. És határozottan nem szereti felidézni, ahogy a saját vérébe fulladt bele, miközben a világ elsötétült.

-A francba... ez még mindig ijesztő.- nevet Eddie nem túl meggyőzően.

Steve bólint.

- Néha még mindig rémálmaim vannak emiatt.

- Ó - harapja meg Eddie az alsó ajkát. - Nagyon sajnálom.

- Nem a te hibád.

- Olyan érzés, mintha az lenne.

- Lehet - mondja Steve. - De akkor sem az.

Steve olyan magabiztossággal mondja ezt, mint aki egyértelműen tudja, hogy igaza van. Szóval, Eddie miért nem hisz neki ezzel kapcsolatban? Nem mintha, nem hinne Stevenek. Ha Steve azt mondaná neki, hogy az ég zöld, Eddie azt is elhinné neki.

- Különben is - mondja Eddie. - Hogy megy Bostonban?

-Rendben van minden- mondja Steve.

- Kicsit stresszes. A munkaterhelés sokkal nagyobb, mint gondoltam. - Egy pillanatig figyeli Eddie-t, majd újra megszólal. - Nagyon szeretném, ha velem jönnél.

- Még mindig megkérhetsz, hogy menjek veled.

- Tényleg velem jönnél, ha megkérdezném? - Hangja halk. Sebezhető.

- Természetesen veled mennék. Mire valók a padbarátok?

- Padbarátok?

- Legjobb barátokat akartam mondani, de Buckley és Henderson győzött - mosolyog Eddie.

Furcsa hely, ahol találkoznak, hisz alatta van a városi temető, de Eddie-nek tetszik a kilátás. Mindig is így volt, amióta édesanyja meghalt.Még a hideg ellenére is.

-Miért mindig itt találkozunk?

- Hagyomány...azt hiszem - von vállat Steve.

- Nos, ez egy szar hagyomány.

- Igen, meglehet...és a barátnőd?

Steve a fejét rázza.

- Nos, sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de nincs.

- Miért?

- Mert szerelmes vagyok valakibe, akit nem kaphatok meg.Őszintén szólva ne hidd, hogy valaha is lesz.
Eddie nyel egyet.

- El sem tudom képzelni, mi késztethet valakit arra, hogy ne akarjon veled lenni.

- Akkor velem akarsz lenni? Mi van, ez csak egy kérdés.-mondja Steve ártatlanul.

-Egy olyan amire tudod a választ...

-Azért mond ki.

-Tch Igen veled akarok lenni.

- Tudod, hogy én is veled igaz?

Inkább viccelődik, és reméli, hogy Steve nem veszi észre hogy most mit érez.

-Robin tanított valamit a kapuzárási szindrómáról vagy mi?

- Talán - feleli Steve kuncogva.

- És Dustinnak is lett egy barátnője - teszi hozzá Steve.

- Nem Suzie?

Steve a fejét rázza.

A hír hallatán megduplázódik a nehéz érzés a mellkasában. Miért nem beszélt neki Dustin neki erről?

- Hiányzol neki - mondja hirtelen Steve. - Dustinnak. Nagyon hiányzol neki.

- Mintha nem tudná, hol vagyok - forgatja meg a szemét Eddie.

- Tudom - mondja Steve. - Azt mondja, hogy hamarosan meglátogat. - Steve mosolyog, de nem néz Eddie szemébe.

-Most már tudom, hogy őrülten szerelmes vagy belém, és ki más mondhatná még el magáról, hogy a párja megmentette az életét-mosolygot Eddie.

-Honnan tudod?

Nem kellen tudnia, hogy Steve Harrington, a rendkívüli életmentő milyen sok időt töltött az újraélesztéssel, miután Dustin karjában találta.

- És most milyen évet is írunk?

Steve nyel egyet: - Eddie...

Eddie megpróbálja összerakni a napját. Próbál tisztán emlékezni rá. Hány órakor ébredt fel? Mit evett vacsorára? Milyen dalokat hallgatott? Próbálkozik és próbálkozik, de nem sikerül. Csak arra emlékszik, hogy itt van a padon.

- Nem 1986 van, igaz? - kérdi Eddie halkan.

Steve ezen elkezdett sír. Halk, lassú zokogás, a könnyek csorognak le az arcán.

A fájdalom elviselhetetlen. De még ha tizenöt lett volna... Még ha futottak is...nem élhette azt túl.

- Nem sikerült...-Steve még jobban sírt.- Megpróbáltam...

- Tudom.

- Milyen évet írunk? - kérdezi meg újra Eddie.

Steve megtörli az arcát. - 1996...

Tíz év. Nem pár hónap!

Miután ezeken át futót az agya akkor tudta csak felfogni hogy ő már tíz éve halott. Majd elkezdett a nap feljönni, hajnalodott.

-Lassan eltűnsz... amint a nap elér téged vagy hozzá érsz ahoz akit szeretsz, utána többet nem leszel...-mondta tovább Steve a könyveit nyelve.

Eddie látta hogy már csak másodperceik vannak.

-Steve nagyon szeretlek és kérlek többet ne látogass meg!-mondta majd mikor a nap sugarai Eddie fakó bőrét érte megcsókolta Steve-et majd éltünk.

Steve még órákig ott volt és zokogott majd elindult haza vissza Bostonba bármennyire is fájt neki.

Vége... vagy mégsem?

(Ezt azért írtam mert nagyon fog kapcsolódni ez a Steddie könyvemhez és ott ennyivel nem ússza meg Steve Eddie-t)

Hogy is mondta Eddie: I love you man.
És Dustin: I love you too
Majd Dustin Eddie nagybátyjának: He...he is a HERO

Eddie tényleg egy hős volt aki megmentette a világot és megvédte Dustint és még akkor is mosolygott amikor már tudta hogy neki ennyi volt de őt ez nem érdekelte helyette mondta Dustinnak hogy ő vigye tovább a HellFire club-ot és Dustin karjai közt halt meg végül a 4. évad utolsó részében mert nem futott el.