A palota folyosók hangosak voltak a csendtől. Az ablakokon besüvítő szél volt az egyetlen zajforrás, de nem igazán mondható az idő szelesnek. A herceg a füzete felett görnyedt és szorgosan jegyzetelte ki a "tankönyvéből" eleve kiemelt részeket. Sosem látta értelmét ennek, hiszen ha már a könyvben ki van emelve ezzel kiragadva a lényeget, akkor miért kell még hosszú percekig ujjgörccsel járulva kijegyzetelni?

24 éves korára az ember már azt gondolná, hogy rég végzett az iskolával, de egy hercegnek ez nem így megy. Az általános műveltséggel igaz már végzett, de az alkotmányról és a királyi protokollról mindig van valami új amit meg kell tanulni. Egy új rendelet, törvény, vagy csak egy kül-, belügy. Természetesen ezt nem látják az emberek. Vagyis hát A korona című sorozat igyekezett erre is rávilágítani, megtartva a Monarchia és a Királyi családok ragyogását. De a történelmi események mellett egy dologban nagyon is igazuk volt. Az emberek azért néznek fel az uralkodó családokra, mert ők egy elérhetetlen gazdagságot jelképeznek. És természetesen itt nem a pénzre kell gondolni. Hanem a fényűzésre a folyamatos eleganciára, udvariasságra. Pedig a herceg annyira vágyik egy egyszerű délutánra, amikor a kényelmetlen öltönyök helyett magára ölthetne egy kényelmes melegítőnadrágot és fekhetne egész nap az ágyában sorozatokat nézve és mindenféle egészségtelen, olajos snackeket tömhetne magába. Talán egész életében egyszer evett chipset még gimis korában. Nyilván van szabadideje, amit igyekszik a hobbijaira fordítani -amiből van épp elég-, de ezt nagy túlzással lehetne elégnek nevezni. Úgy elmenne egy buliba, korlátok nélkül önteni magába az alkoholt és eszetlenül rázni magát a felismeretlenségig remixelt zenékre. De ahogy a mondás tartja mindenkinek az kell, ami a másé. Hiszen a civil emberek bármit megadnának azért, hogy az ő helyében legyenek. Nos a herceg gondolkodás nélkül beleegyezne a cserébe.