• • • • • • • •

"Az igazán nehéz helyzetben semmire sincs annyira szükségünk, mint egy szerető családra."

-Carolyn Hax

• • • • • • • •

Egy családi kötelék a legerősebb kapcsolat a világon. Legyen az vérszerinti család vagy az általad kialakított család, de mindenképp ők azok az emberek, akikhez a legjobban ragaszkodunk. Így volt ez Liliánával is, aki a határidős esszéjének megírása közben felhívta először a szüleit, majd legjobb barátait. Habár Liliána nagyon is jó kapcsolatot ápol a szüleivel, mégsem vallott be nekik annyi mindent a jelenlegi helyzetről, mint a két lánynak, akik hosszú évek óta mellette állnak. Vasárnap délelőtt volt, hűvös idő, a napocska pedig haloványan próbálkozik áttörni a sűrű ködfelhőn. Fiona az ágyában fekve nyöszörgött, várva a Liliánától kapott fájdalomcsillapító hatását. Habár a fiatal nőnek rosszul esett szobatársa féltékenysége és epés megjegyzései, amiket az elmúlt napokban ejtett el, mégis úgy érezte nem hagyhatja magára őt. Liliána az egyedüli, aki maradt neki, mindenki mást sikeresen elmart maga mellől.

- És hogy állsz a keddel? - dobta be a kérdést Karina, amire mindenki kíváncsi volt, de eddig senki nem merte feltenni. Liliána begépelve az utolsó pár betűt feltöltötte az elkészült irományt a professzorának, majd a laptop tetejét lehajtva átdobta magát a bevetett ágyra.

- Őszintén nem tudom- kezdte a lány egy mély levegővétellel- Minden etikett órán 1 órán keresztül bombáznak a tanáraim kérdésekkel személyesebbnél személyesebbekkel, amikből ki kell vágnom magam. A karót nyelt szerint jól csinálom, bár a Királynő szerint van még min javítanom és akkor természetesen az a szipirtyó egyetért vele. Christian próbál nyugtatgatni, de őszintén a zh-im előtt nem vagyok ennyire ideges. Pedig aztán...

- Próbáltál beszélni vele az útról? - noha főhősünknek nem volt sok bele szólása az angliai útba, mindenképpen beszélni szeretett volna a herceggel az aggályairól, azonban minden beszéd nélküli óra elteltével egyre inkább érzi úgy, hogy szimplán beletörődik.

- Nem. De szerintem nem is fogok. Kapok egy ingyen utat Londonba, ahova mindig is el akartam jutni. Találkozhatok a brit királyi családdal, amiről mindig is álmodtam, szóval voltaképpen én jobban járok azzal, ha elmegyek.

- Te figyelj amúgy- kezdte Emili- ugye idén lesz a 25. szülinapom. És úgy volt, hogy addigra már kiköltözünk és csapunk egy hatalmas bulit.

- Igen. Emlékszem.

- Azzal lesz valami?

- Nem. Minden marad terv szerint. Ha kell a Föld alól is, de előkerítek egy olyan klubot, ahova elmehetek ezek nélkül a rágógumik nélkül- a ragacsos édesség a fotósokat jelentette, akik úgy tapadtak a lányra, akár a rágó. Emili barátnője határozottságára elmosolyodott és küldött egy puszit kamerán keresztül- Szeretlek titeket lányok! - a három lány ritkán szokott érzelgősködni, ők inkább azok a fajták, akik a tömeges piszkálással fejezik ki a szeretetüket egymás iránt. A családja is mindig szívták a lány vérét egy-egy félresikerült éjszaka után, majd azt mondogatták, hogy csak azt piszkálják, akit szeretnek. Így Liliánának ez lett a szeretetnyelve. Azonban emellett kellett neki megerősítés is, vagyis néha napján szüksége volt a fizikai érintésekre, mint ölelés és kifejező szavakra, mint szeretlek.

- Mi is szeretünk- felelte a két lány egyszerre, majd elbúcsúztak egymástól és lerakták a telefont. Liliána az ágyon elnyúlva gondolkodott. Abban a pillanatban az a része dominált, amelyiknek szüksége volt a szeretet kimutatására és utálta azt a tényt, hogy ő lett a gyertya a barátságukban. Természetesen ez nem igaz, azonban, ha hosszú éveken keresztül nap, mint nap csak egymás mellett látod képeken vagy videókon a barátaidat az kis ördög megjelenik a válladon, azt susmogva, hogy ők mennyire jól elvannak nélküled is. Pedig ez szintén egy hatalmas hazugság. Karina és Emili számlálják vissza a napokat, amikor is végre újra hárman lehetnek. Értelemszerűen el voltak ketten is, azonban a képek készítésekor inkább már csendben üldögéltek és valamelyik közösségi oldalt pörgették. Azért küldtek barátnőjüknek bugyutábbnál bugyutább képeket, hogy ne növeljék azt az érzést benne, hogy nélküle nem ugyanolyan minden, mert persze nem ugyanolyan, ezáltal esetleg hazahozni őt. Azt akarták, hogy Liliána tudja, hogy a hiánya nem hatalmasodott el felettük. Pedig néha így érezték. Hogy harmadik tagjuk nélkül ők nem működnek. Csak azt nem tudták, hogy ezzel az óvó cselekedettel negatív gondolatokat ébresztenek barátnőjükben. Az elmélkedés közepette Liliána észre se vette, hogy a telefonja zizeg, csak akkor, amikor már az illető feladta. A képernyőzárra pillantott és a mosoly rögtön felkúszott az arcára. Az egyik kedvenc képe volt a barátnőivel. Emili ült közepén törökülésben barna haja kivasalva kék felsőben fekete nadrágban két oldalt pedig Karina és Liliána begöndörített tincsekkel ugyanolyan felsőben, mint Emili csak feketében és a lány felsőjéhez passzoló nadrágban. Természetesen előre meg volt beszélve, azonban a kép spontán volt. Emili éppen mosolygott Liliána egyik viccén, míg Karina nevetett a szőke lány pedig mosolyogva konstatálta viccének sikerét. Felugró értesítésben látta ki is próbálta elérni az előbb, majd, amikor végigfuttatta tekintetét a neven mosolyogva oldotta fel a készüléket ismét, ahonnan pedig a hercege és ő mosolyogtak. Ez a kép még akkor készült amikor nem tudott a férfi valódi kilétéről. Egy eldugott tavacska mellett készült hóesésben, miközben egymás szemébe néznek a férfi kinyújtott kézzel készítette el a képet. Liliána az értesítésre nyomva visszahívta a herceget, majd késő estig beszélgettek témáról témára reppenve. Talán ez az egyik, amit legjobban szeret a kapcsolatukban. Sosem fogynak ki a témából, vagy éppen képesek megbeszélni ugyanazt újra és újra anélkül, hogy megunnák. Egy pillanatra talán még azt is elfelejtette a lány, hogy nem egész 4 nap múlva együtt elutaznak egy magángépen, hogy találkozhassanak magával a brit Királlyal, akivel szegről végről rokon a párja. Liliána újra olyannak érezte az egészet, mint a hazugság lelepződése előtt. Etikett órák, pukedlik és teadélutánok nélkül. Egy elvarázsolta pillanatban minden normálisnak tűnt. És Liliána rájött, hogy ez a normalitás sokkal jobban hiányzik, mint gondolta eddig.