• • • • • • • •

"Aki bizalmat ad, az bizalmat nyer."

- Star Wars: A klónok háborúja c. film

• • • • • • • •

Az első egy hét kifejezetten fárasztó volt Liliánának. Hozzászokni a folyamatos leckékhez délutáni elfoglaltság címen, miközben készülnie kellett az óráira, be kellett járnia az ügyvédi irodába a gyakorlatára. A kávézóban már felmondott ugyanis az első nap amikor bement dolgozni a hely tömve volt újságírókkal és paparazzókkal, így miután tárgyalt Christian-nel és a királyi család PR-osával eldöntötték hogy mindenki érdekében ez a legjobb döntés. Azonban még így is. Liliána kimerült volt. Nem tudta megmondani hogy az elmúlt egy hétben mikor aludt normálisan, talán nem is volt olyan nap. Igyekezett fenntartani az egészséges kapcsolatot és kommunikációt a barátaival és családjával azonban előfordult, hogy egy egy hívás közben elaludt vagy éppen fel sem hívta az illetőket. Ezt a szombati napot pedig ismét a királyi családdal tölti a lány. Reggel jött érte a kocsi és már 10 órára a palotában is volt. Christian várta a bejáratnál, majd amikor eltűntek a kíváncsi szemek elől mosolyogva szorította magához barátnőjét és hosszan megcsókolta. Liliána testét átjárta a melegség és a béke, ahogy a férfi karjai a dereka köré fonódtak és a két test eggyé olvadt. A fiatal nő minden alkalommal elámul mekkora hatással is van a lelki nyugalmára. Liliána egy háborgó tenger és Christian a napja, ami fényt hoz az életébe és lenyugtatja viharos lelkét. Míg a férfi szemszögéből ez pont fordítva van. A hallgató hozott végre színt az életébe, kioldotta a monotonitás súlyos béklyóit. Az örvény amiben eddig fuldokolt lassulni látszik és a mentőcsónak is megérkezett. Ők egymás biztos pontjai és ez mindkettejük lelkére nyugalmat hozott. Az etikett szerint a két fiatal nem fogták meg egymás kezét a nyugati társalgó felé haladva, noha körülbelül 2 centire sétáltak egymástól. Liliána előre engedte hercegét miután bejelentették őket, majd mindenkit illedelmesen köszöntött. Helyet foglaltak egymás mellett a bordó szövetkanapén és megköszönték az azonnal kitöltött teákat. A sötét fenyő dohányzó asztal roskadásig volt rakva süteményekkel, ami előhozta főhősünkben azt az apró szorongást. Christian-nel egy héttel ezelőtt megbeszélték az ebéd alatt történteket Liliána pedig nagyjából beavatta őt, hogy pontosan mi is zajlott le benne az alatt a pár perc alatt. A férfi tulajdonképpen nem mondott semmit csak jó hosszan magához szorította. Miután elváltak egymástól Christian hosszú órákat töltött az internet varázslatos világán megoldások után kutatva, hogyan is javíthatná kedvese kapcsolatát az étellel.

- És mesélj kedvesem! - szólította meg a Királynő unokája választottját- Milyen volt a a pénteki napod az irodában?

- Fantasztikus- felelte Liliána- A főnököm kapott egy új gyermekelhelyezési eljárási ügyet. A kislány anyja meghalt és a bátyja szeretné átvenni a gyámságot, mert az apa ellen távol-tartási végzés van. Azonban természetesen az apa nem kívánja ezt annyiban hagyni- bizonyára elgondolkodtató, hogy Liliána mégis hogy tud dolgozni Dániában a dán nyelvtudás nélkül, azonban erre a válasz nagyon egyszerű. Mivel a lány angol képzésre jelentkezett, így a gyakorlati helyén is a megszokott nyelv az angol. Habár sokkal egyszerűbb lenne neki minden ha elsajátítaná az ország nyelvét, Liliána képtelen erre időt szánni. A nőnek hihetetlenül jó nyelvérzéke van, azonban a szavak megtanulására képtelen rávenni magát. Mindannyian tisztában vannak vele, hogy Liliánának a közel jövőben muszáj lesz megtanulnia a dán nyelv szépségeit egyenlőre senki sem hozta fel.

- Mit gondolsz van esélye megnyerni a báttynak a tárgyalást?- Liliána az elmúlt egy hétben megfigyelte hogy a Királynőt tényleg érdekli a népe. Minden ügyes bajos dologra kíváncsi és figyel is amikor beszélnek róla. Természetesen nem sok uralkodóval találkozott, de őszintén nem így képzelte el őket. Szerdán még sétálni is elment az uralkodóval a palota kertjében és rengeteg témát kiveséztek. Margit Királynő nyitott volt a lány megismerésére, ami egy igazán jól eső gesztus volt a részéről. Márciusba átlépve habár az idő még mindig hűvöskés a levegő egyre frissebb így a szerelmes párunk is előszeretettel tesz sétákat a kastély hatalmas kertjében. A fiatal nő úgy érezte mindenki nyitottan fogadja a családban egy ember kivételével. És az a Hercegné volt. Ő volt az, aki a köszönésen kívül nem volt hajlandó bármiféle interakcióba keveredni fia választottjával, azon egyszerű indoknál fogva, hogy ő nem nemesi származású. A Hercegné neheztelte Liliána nemzetiségét és családja anyagi helyzetét, azonban nem tudta azzal megvádolni, hogy csak a pénzért van a fiával. Elvből nem kedvelte a nőt és ezen nem is nagyon tervezett változtatni. Ezzel ellenben Liliána a kastély lakóinak nagy részével megszerettette magát, hisz mindenkinek köszön, néha névszerint is, tisztelettudó és rendes. A Királynő az egyik etikett óra során még meg is kérte a lányt, hogy adja át a szüleinek milyen jó munkát végeztek Liliána nevelésében.

Amikor leültek az ebédasztalhoz Liliána észrevette, hogy neki nincs kirakva étkészlet az előételhez míg mindenki másnak van. Óvatosan Christian-re pillantott, aki elmosolyodott és közel hajolva hozzá csak ennyit szólt:

- Tudom, hogy nem vagy nagy étvágyú- Liliána meghatottan nézte hercegét, majd óvatosan körbenézett az asztaltársaságon. Valószínűleg Christian mindenkit beavatott a lány problémájába, de senki nem kezdett el kérdezgetni róla ezzel vájkálni a lány személyes terébe. És ezt Liliána nagyon is értékelte.

- Azon gondolkodtam a minap- szólalt meg a Királynő, majd belekortyolt a poharában csillogó bíborvörös nedűbe- Hogyan lehetne Liliánát bevezetni a társaságba. Más szóval hogyan lehetne megerősíteni a "pletykákat" a kapcsolatotokról. Először is lesz egy sajtó tájékoztató, még azelőtt, hogy Christian elutazna Angliába III. Károly királyhoz, azaz még a jövő héten. Én leginkább a keddet tartanám megfelelőnek minél előbb annál jobb. Azonban befúrta egy gondolat magát a fejembe és nem nagyon kívánkozik onnan kijönni, mégpedig mi lenne, ha Liliána is elutazna Angliába. - a Hercegné keze megállt a mozdulatban míg a Koronaherceg félrenyelte italát és illedelmesen prüszkölés nélkül igyekezett nem megfulladni. A szóban forgó két fiatal egymásra pillantott és ebben a pillantásban minden benne volt. Christian imádta az ötletet, hogy együtt utazhasson párjával, így feldobva az amúgy unalmasnak ígérkező tárgyalásokra, míg Liliánában voltak ellenérzések is. Természetesen ugyanúgy rajongott a közös utazás gondolatáért, azonban a másik kézben neki rengeteg tennivalója és kötelessége volt, amit nem adhatott csak úgy fel, mint csapot-papot és elutazni ki tudja mennyi időre. Tény és való, hogy ő döntött úgy, hogy bele kíván folyni a királyi család ügyeibe, azonban nem gondolta, hogy ilyen hamar eljön az a pillanat- Mit gondoltok?

- A véleményem szerint ez egy pompás ötlet- szólalt meg a herceg, majd párjára pillantott- Te mit gondolsz kedvesem?

- Szerintem is ragyogó gondolat- felelte a lány, miközben a gondolatai nem ezt üvöltötték. Csak az lebegett a szeme előtt mekkora teher lesz mindent bepótolnia, amit azokban a napokban hagy ki.

- Akkor az angol etikettet előrébb hozzuk azt vasárnap estig el kell sajátítanod, így hétfőn teljes gőzerővel koncentrálhatunk a sajtótájékoztatóra. Még ma szólok Loui-nak, hogy hívja össze a legnagyobbakat- kezdte el hadarni a Királynő- Azután csütörtökön díszkísérettel elutaztok és vasárnap érkeztek vissza. Szenzációs lesz- Liliána vett egy mély levegőt és úgy próbálta feldolgozni a hirtelen rázúdult információ tömeget. Christian sokkal nyugodtabbnak tűnt nála, de ez nem is meglepő. Neki az ilyen tájékoztatók megszokottak. Normálisak. Liliána ügyvédtanoncként természetesen állt már ki emberek elé, a szemináriumokon gyakran játszottak el egy tárgyalást, amikor neki kellett megvédenie a fel- vagy alperest. Egyszóval kiállni tömeg elé és ott beszélni nem okoz problémát. A szerelmi életéről beszélni idegeneknek viszont már egy teljesen más tészta. Egy részét megmutatni a magánéletéből, ami igazából senki másra nem tartozna, enyhén feszélyezte a lányt. Erről pedig mindenképp szeretett volna beszélni a mellette ülő férfival, ami ebéd után be is következett. A két fiatal elindult a kastélyban és fel-le sétáltak a folyosón, céltalanul bolyongtak a fényűző falak között.

- Nem tetszik az ötlet- jelentette ki a férfi. Másfél hónap alatt olyan szinten kiismerte a nőt, hogy szinte egy lélegzetvételéből is megtudja mondani, hogy érzi magát Liliána. Ez pedig egyenesen lenyűgözte a lányt.

- Nem az hogy nem tetszik... - kezdett el magyarázkodni- Csak...

- Csak nem tetszik- nevetett fel a férfi.

- Furcsa. Talán egy kicsit gyors is. Tudom, hogy én egyeztem bele és egyáltalán nem bántam meg egyszerűen csak... Azt hittem még van időm. Eddig is voltak a nyomomban, de ha megerősítjük a híreket, akkor az se biztos, hogy az egyetemre be tudok járni. Pedig te is tudod mennyire imádom az egyetemet.

- Nem hagyom elmenni addig, hogy le kelljen mondanod az álmodról. Megérdemled, hogy elérd a célod és mindent megteszek annak érdekében hogy segítselek ebben- a herceg megállt és teljes testével társa felé fordult. Mutatóujját végighúzta a lány arcélén, majd tenyere közé fogta az arcát- Nem hagyom, hogy leláncoljalak. Repülésre születtél és repülni is fogsz. Ígérem- Liliána ajka széles mosolyra húzódott majd egy szenvedélyes csókba invitálta a férfit, aki egyáltalán nem ellenkezett. Amikor a nő keze párja nyaka köré tekeredett a herceg elhúzódott és a levegőt kapkodva mélyesztette ujjait barna tincsei közé- A folyosón ezt... Ezt ne. -megköszörülte a torkát, majd ellépett a lánytól és elindult egy másik irányba a válla felett visszaszólva- Menj nyugodtan fedezd fel a kastélyt! - a fiatal nő mosolyogva nézte ahogy elrobog a hercege, majd át is csapott enyhe pánikba amikor rájött, hogy tulajdonképpen fogalma sincs arról, hogy merre kéne mennie a kastélyban. Céltalanul indult el és minden elágazásnál egy újabb és újabb rejtett termeket, folyosókat talált. Őszintén fogalma sem volt merre járt, de abban a pillanatban ezzel nem törődött, amikor belépett az egyik legszebb terembe, amit eddig látott. A falak a királykék minden árnyalatában pompáztak, arany díszítéssel és sötét jegenyefenyő szegéllyel. A padló márványból készült, ahol nem fedte a falakhoz illő szőnyeg ott úgy csillogott, mint egy gyémánt. A főfalon egy hatalmas festmény lógott. Egy magabiztos férfi bámult a távolba, akinek több sorban lógtak a mellkasán az érmek. Nem tudta pontosan a nő megmondani, hogy mi az ami annyira megfogta őt a képen látható férfiban, de valami annyira vonzotta a tekintetét, hogy muszáj volt közelebb lépdelnie hozzá.

- Ő az édesapám- szólalt meg egy hang a nő mögött. Liliána ajkain egy halk sikoly csúszott ki és ugorva fordult a hang gazdája felé. Frigyes Koronaherceg állt ott fekete öltönyben méltóságteljesen és úgy nézte az apját csodálattal a szemében- Kivételes ember volt.

- Meghiszem azt- felelte a nő majd párja apja mellé lépett- Hihetetlen milyen magabiztos kiállása van.

- Ez elengedhetetlen, ahhoz, hogy valaki uralkodó legyen. Még ha Atyám "csak" a Királynő férje volt ugyanúgy hatalmas súly telepedett rá. A társaknak tartaniuk kell a lelket az uralkodókban és példát kell statuálnia az embereknek- Liliána tudta, hogy ez a beszélgetés már rég nem az egykori Hercegről szólt. Valami egészen másról- Te képes lennél erre? - Frigyes herceg teljes testével a lány felé fordult és átható tekintetével vizslatta az arcát. Liliána hosszan fújta ki a levegőt, ezzel az időt húzva.

- Hiszem, hogy igen. Azonban tudom, hogy ez nem könnyű és rengeteg küzdelemmel jár. Viszont minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy ezt a csatát megnyerjem. - Frigyes herceg lassan bólintott, majd jobb kezével megveregette a lány vállát.

- Hiszek benned lányom- csak ennyit mondott, majd se szó se beszéd kivonult a helységből. Liliána némán próbálta feldolgozni az előbb elhangzottakat. Ez az egész annyira ijesztően hát rá. Itt áll egy valódi kastélyban, mint ebéd vendég és a tanulmányairól cseveg magával a Királynővel. Erősen csípett bele a bőrébe, bízva benne, hogy felébred és minden eltűnik, azonban csak a fájdalmat érezte. Ez az egész a valóság volt. Liliána jelenleg minden kislány-köztük a saját- álmát élte, mégsem érezte azt a mellkasszétvető boldogságot. Amíg Christian mellette volt, addig nem érezte magát ennyire kívülállónak, azonban így, hogy egyedül állt ebben a hatalmas teremben a sok díszítés és giccs közepén. Még soha életében nem érezte magát ennyire idegennek sehol. Összefűzte karját maga előtt és végre összegörnyedhetett anélkül, hogy valaki rászólna. Pontosan tudta, hogy valamelyik sarokban ott állnak az öltönyös emberek, akik a biztonságára ügyelnek, mégsem érezte fenyegetve magát tőlük. Ők olyan civil, normális emberek, mint a lány maga. Mély levegőt véve előkotorta a telefonját, majd elküldött egy pár szavas üzenetet a barátainak, azonban választ nem várt, így rögtön vissza is rejtette a készüléket az apró borítéktáskába. Érezte, hogy kellenek a tartópillérjei, különben összeomlik. Kilépett a királykék színeiben pompázó teremből, majd útbaigazítást kért az egyik siető szobalánytól, aki hatalmas mosollyal az arcán segítette ki a fiatal nőt. Liliána végigsimított kettőt a narancssárga koktélruháján, majd nagy nehezen, de visszatalált a teázóba, ahol hercegének testvérei ültek egy körben teát iszogatva.

"Már csak az ülésük is előkelő"- gondolta a lány, majd az invitálásra leült Vince herceg mellé. Lábait óvatosan keresztbe tette, majd megköszönte a számára kitöltött forró gyümölcsteát. Egy kiskanállal tett bele mézet, majd citromot végül pedig maga elé emelte a csészét a kistányérral. A három testvér faarccal nézték a lányt, majd Jozefina hercegnő volt az első, aki megtörte a csendet.

- El sem hiszed milyen tökéletes az időzítés- Liliána kérdő tekintettel várta a folytatást, amit a Hercegnő örömmel meg is adott- Christian befásult. Ugyanazokat a tevékenységeket végezte el napról napra bármiféle változatosság nélkül. Nem érte semmilyen inger és ebbe nagyon is beleszürkült. Azt hitte jól tartja magát, de ez egyáltalán nem igaz. Szépen lassan összeaszadt előttünk anélkül, hogy neki feltűnt volna. Aztán jöttél te, színt hozva az életébe. Annak ellenére, hogy nem mesélt rólad nekünk, mindannyiunknak feltűnt a változás. A bátyánk egyenesen kivirult. Ezért pedig hatalmas hálával tartozunk neked.

- Azért, mert időben érkeztem?

- Igen- vette át a szót a Herceg- A mi családunk nem mindennapi és ezt most nem a titulusunkra vagy a vagyonunkra értem. Mi nem ülünk le csak úgy társasjátékozni, csak különleges alkalmakkor, ritkán nézünk együtt filmeket csak úgy és közel sem mutatjuk ki a szeretetünket úgy a család tagjaink felé, mint egy civil család. Azonban akár hiszed akár nem törődünk egymással és szeretjük egymást. Csak a magunk módján- Liliána elmosolyodott és lassan belekortyolt a langyos teába.

- Nem tesz semmit. Boldog vagyok a bátyátokkal- felelte a nő, majd témáról témára reppenve akár egy méhe a virágokon beszélgették át a délutánt, amihez csatlakozott Liliána hercege is, így az 5 fiatal végre a koruknak megfelelő társalgást folytathattak politika, törvények és szankciók nélkül.