• • • • • • • •

"A barátság és a magány ugyanannak a társadalmi pénzérmének a két oldalát jelentik, és az egyikről a másikra váltogatva megyünk végig az életen."

- Robin Dunbar

• • • • • • • •

Főhősnőnk a laptop előtt görnyedve igyekezett befejezni az esszéjét polgárjog órára miközben két barátnőjével tárgyalta ki a szombatot újra és újra.

- Komolyan lányok. Teljesen más mint amilyennek elképzeltem. A Királynő minden nap üzen valamit- kerek 2 napja- a húgai esténként felhívnak és Adrian is folyamatosan itt van a seggembe. Az utóbbi elég irritáló mondjuk- kotyogta el a lány és hálát adott az égnek, amiért a szobájában tartózkodó férfi nem tud magyarul. Habár a házirend szerint külsős személy nem tartózkodhat huzamosabb ideig a kollégiumban, na nem mintha annyian betartanák, a vezetőség a Királynő kérésére eltekintettek ettől és biztosítottak egy ágyat a férfinak a hallgató melletti szobában. Szerda estéhez hűen ma nem találkozott hercegével, azonban a kastélyban összefutottak pár percre és egy gyors csókra. Az etikett órái elég megterhelőek voltak a jogi egyetem mellett, azonban nem akart panaszkodni, kivéve persze barátnőinek. Ők azok az emberek, akiknek még azt is megmondja, hogy mikor, hogyan, és hova megy. A 21. századi technikai vívmányoknak köszönhetően nem telt el olyan óra hogy minimum két szót ne váltottak volna. Liliána pontosan tudta mit gondoltak barátai erről az egészről mégha nem is mondták ki. Liliánának komoly tervei voltak a jövőére tekintve, amiktől már csak egy apró lépés választja el mégis éppen felrúgni készül mindent egy férfiért, akivel összesen 1 hónapja ismerik egymást. A lányok szentül hittek benne, hogy baratnőjük meg fogja bánni ezt az egészet méghozzá rövid időn belül. Azonban Karina és Emília ismerték már annyira Liliánát, hogy tudják, ha valami mellett elhatározza magát arról még a Jóisten sem beszéli le. Ezen oknál fogva nem is próbálkoztak. Egyszer már kifejtették a véleményüket ennél többet úgy sem tehetnek.

- Mi csak aggódunk- szólalt meg Emili- De láthatólag boldog vagy szóval mi is azok vagyunk- Liliána elmosolyodott, majd a mosoly rögtön elolvadt az arcáról, amikor hallotta, hogy Fiona a kulccsal szórakozik és úgy próbál bejutni. A fiatal nő elé sietett, majd amikor sikeresen kinyitotta a szobatársa az ajtót elkapta esés közben, majd elhurcolta a fürdőbe. Felfogta a haját az egyik pasztell színű hajcsattal majd előszedte a már jól megszokott fogkefét és elkezdte ledugni a világáról nem tudó lány torkán. Liliána tudta, hogy mennyire egészségtelen ez azonban vagy ez vagy a gyomormosás, de nem lett volna idegzete minden éjszakát a kórház detoxán tölteni. Többször próbálta már lebeszélni Fionát az ivásról, de a fal több interakciót mutatott volna, mint amennyit a szobatársa mutatott. Amikor a lány öklendezni kezdett és kiadta magából az aznapi bevitt táplálékot illetve italt az ajtón hangos kopogás hallatszott.

- Minden rendben? - kérdezte Adrian angolul amire főhősünk szemforgatva válaszolt.

- Természetesen. Minden a legnagyobb rendben- Liliána fél kézzel tartotta a részeg nőt, miközben egy zöld műanyag pohárba vizet engedett majd odaadta a lánynak, aki csak tartotta a kezében és nézegette. Liliána segítségével a hátát a falnak támasztotta és úgy vizslatta a sötét szőke tincseket, a kékes megfáradt tekintetet.

- Hogy vagy? - tette fel artikulátlanul azt a kérdést, amit már vagy 2 hónapja nem lehetett hallani tőle. Liliána és Fiona kapcsolata a botrányos szakítás előtt mondhatni szoros volt. Egy órákra jártak, együtt jártak el szórakozni és Fiona volt az, aki egy bizonyos burkot hozott létre a magyar nőnek, amikor a honvágy túl erősen tört rá. Ők voltak egymás biztos pontjai Dániában egészen addig, amíg Fionat ki nem dobták és meg nem alázták. Amint megízlelte a felelőtlen ivászat ízét úgy ráfüggött, mint egy drogra és 200-as sebességgel száguldott le azon a bizonyos lejtőn, amit magának alakított ki. Liliána napokig sőt hetekig próbálta meggyőzni az életének rendbe szedéséről, de minden esetben sikertelenül. A 3. átbulizott hét után azonban úgy összevesztek, hogy Fiona földhöz vágta a közös fényképeiket és mindet lehúzta a wc-n. Azóta egy szót sem szóltak egymáshoz, azonban Liliána minden éjszaka és reggel ott van a szétcsúszott nőnek. Megfogadta magának, hogy minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy átsegítse egykori barátnőjét ezen az időszakon, habár a vége mintha egyre távolabb lenne.

- Megvagyok - suttogta miközben térdelő helyzetből leült a hideg padlóra- Na és te? Azokon kívül, amit az alkohol okozott.

- Ne beszéljünk az életemről légyszíves ma már részeg lelkiztem egyszer. Megfogtad az Isten lábát mi? - nevetett fel Fiona a hercegre utalva. Azonban ebben a nevetésben nem volt más csak keserűség. Talán féltékenység is- Dánia hercege. Hah. A jó ég gondolta volna, hogy éppen te kelted fel a dán herceg érdeklődését.

- Ezt meg mégis hogy érted? - kérdezte a másik. Igyekezett semmi sértettséget hallatni a hangjában de szobatársa tónusa igenis betalált nála.

- Ne már. - nevetett fel ismét Fiona. A hangja reszelős volt a szemei karikásak. Fekete miniszoknyája fel volt gyűrve, valószínűleg a férfi kollégium egyik lakójával akadt össze a lány- Te vagy az a lány, aki tinédzser kora óta nem kavart normálisan senkivel. Aki ha elmegy 24 évesen bulizni megiszik 4 martinit és minden hímneműt, aki csak a 2 méteres közelébe megy élből elutasít. Pont te kifogtál magadnak egy herceget. Vicces ember ez a Jóisten nem? Én kerek 7 évig abban a tudatban éltem, hogy megtaláltam életem társát, aki egyik pillanatról a másikra kihajított te meg elmész egy forró csokiért és egy herceggel térsz haza- Liliána csendben vizslatta grimaszba torzult arcot. Most már egyértelműen érzékelhető volt a féltékenység a lány tónusában. Fiona féltékeny volt szobatársa párjának titulusára illetve úgy általánosságban arra a tényre hogy szobatársa párkapcsolatban él. Az újdonsült sztár pedig egyáltalán nem így ismerte meg egykori barátnőjét. Az alkohol nem szimplán az életét és a fizikális lényét tette tönkre, de a mentális stabilitását és személyiségét is megmérgezte. Fiona hiába nem vallotta be magának igenis voltak problémái az alkohollal, amin már csak egy szakember tudna segíteni. Liliána pedig tisztában volt azzal, hogy ameddig a lány nem vallja be a problémáját saját magának, addig segítő kezet sem fog tudni nyújtani neki. És abban a pillanatban ahogy nézte azt a szétcsúszott nőt, aki egykor szervezett és stabil volt, realizálta, hogy ott abban a kis fürdőben több történt, mint egy pár szavas beszélgetés. Liliána elvesztette az egyetlen barátját Dániában. Talán örökre.