• • • • • • • •

"A szerelem mentális káosz."

- Niels Birbaumer

• • • • • • • •

Szombat reggel 10 óra. A legtöbb ember ilyenkor még nagyban horpaszt a puha ágyában. Na de nem főhősünk. 2 óra múlvára egy ebédre hivatalos a párja nagymamájához, ami ha nem hangzik eléggé őrültnek, akkor azt is muszáj hozzátenni, hogy maga Dánia Királynője az a bizonyos ebédpartner. A fiatal nő egy melltartóban és bugyiban rohangált fel s alá a szobájában miközben a modern technika segítségével akadt ki barátnőinek. Sorban tartotta maga elé az elegánsabbnál elegánsabb kosztümöket és ruhákat, azonban bármire is mondtak igent a lányok ő mindig talált benne valami kivetnivalót. Túl rövid, túl szűk, túl színes, túl színtelen. Habár a tegnapi nap folyamán Christian beavatta őt az alap etikettbe és felkészítette a találkozásra, a lány úgy érezte, mintha semmit se tudna. Még a nevét se.

- Lili! -kiált rá Karina- Meg kell nyugodnod! Minden a legnagyobb rendben lesz. Vedd fel azt a pasztell lila kosztümödet egy fehér inggel és magassarkúval. A hajad kösd fel lófarokba, mert tudod hogy így kevésbé hullik. És semmiképp ne viselj erős sminket. Mondjuk vékony tusvonal halvány rózsaszín rúzzsal. Vagy azzal a barnással- a lány az ágyára rogyott és tenyerébe temette az arcát - Nem muszáj ezt csinálnod. 1 hete jártok te pedig a családjával találkozol. Amennyire normális tempóban ismerkedtetek annyira sietitek el most.

- És te mondod meg a királynőnek, hogy nem vagyok hajlandó elmenni vele ebédelni? - kérdezte gúnyosan, habár a hangsúly egyáltalán nem Karinának szólt- Elsietjük. Tudom, hogy elsietjük, de aki kiadott az újságoknak az bedobott a mély vízbe, ahonnan csak gyorsúszással lehet kijutni mielőtt leránt. Vagy megszoksz vagy megszöksz. Itt pontosan ez a helyzet áll fent.

- És miért nem szöksz meg? - kérdezte Emili.

- Úgy ismersz, mint aki megszökik? Ráadásul lányok. Christian más. Udvarias, kedves és hihetetlenül intelligens. Van valami benne, amit én magam sem tudnék megfogalmazni, ami megfogott benne. Nem azt mondom, hogy szerelmes vagyok belé, mert azért az erős túlzás lenne még, de meg akarom várni amíg kimondhatom ezt nektek. Neki. Hogy szeretem. Mert érzem, hogy így lesz- a két lány a kamera túlsó oldalán néma csendben figyelték barátnőjüket, majd mindketten elmosolyodtak. Ők ketten ismerték már annyira Liliánát, hogy tudják a lánynak nem kell sokat várnia arra a bizonyos szóra. Egész életében ez volt a probléma, hogy főhősünk túl gyorsan kötődött. Viharos érzelmei vannak és nem csak egy másik fél iránt, hanem maga iránt is. Az egyik pillanatban gyűlöli a testét a másik pillanatban büszke magára amiért ezt ő érte el. Az egyik pillanatban nem evett semmit nehogy elhízzon a másik pillanatban mindent ami előtte volt magába tömött. És az ezekkel járó érzelmek ugyanilyen változatossággal csapódtak be. A legtöbb ilyen problémával rendelkező személynek szüksége van egy visszaigazolásra egy biztos pontra. Így a legaljabb emberhez is képes kötődni, mert ő azt mondta neki, hogy szép. Nyilván a herceg nem hasonlítható össze egy jött-menttel, azonban Liliána talán így is túl hamar kötődött hozzá. Karinának és Emilinek semmi baja nem volt a férfival, sőt örültek is neki, egész addig amíg fény nem derült a hazugságára. A bizalmuk elveszett a férfi iránt és nagyon sokat kell majd tennie azért, hogy visszanyerje azt a bizalmat. És talán a szívük mélyén remélik, hogy el fogja ezt érni.

- Készülődj! - törte meg a csendet Karina- És nyugodj meg! És hívj fel, ha hazaértél!

- Jól van. Puszi.

- Puszi- a messenger az értékelős ablakkal jelezte a hívás végét, azonban a hallgató csak kikapcsolta a készüléket és órájára pillantva, sietősen állt neki a készülődésnek. Haját már tegnap este megmosta, így a kosztüméhez illő hajcsattal felfogta a haját, majd nekiállt a sminkelésnek. Végül nem húzott tusvonalat, a visszafogottabb, szempillaspirál átlátszó szájfény, kombót választotta, majd felvette a barátnője által kiválasztott ruhadarabokat. Egy fehér borítéktáskába beledobta a legfontosabb dolgait (telefon, kulcs, pénztárca illetve pár szem tampon szükség esetére), majd még egyszer a tükörbe pillantva próbálta meggyőzni magát arról hogy minden rendben lesz. Kilépve a kollégiumból 5 férfi rögtön hozzáfutott, majd elkezdték őt fotózni és különböző kérdésekkel bombázták őt, míg Liliána a kezét az arca elé helyezte, ahogy a herceg tanácsolta miközben írt egy SMS-t a férfinak, hogy már úton van a találkozási ponthoz. A kocsit megpillantva megsiettette lépteit, amit a fotósok rögtön érzékeltek így futva indultak meg a fekete várakozó autó felé. A sofőr ajtaja kinyílt és egy kalapos férfi sietett a nő felé majd a vállát átkarolva kísérte a járműhöz, kinyitotta neki a hátsó ajtót és besegítette a bőrülésre. A nő szánakozva nézte azokat a férfiakat és nőket, akik ebben az hűvös időben azért kapnak fizetést, hogy kint álldogáljanak és rá várjanak. Az őt kisegítő férfi beült a kormány mögé, majd rögtön feljebb tekerte az autó fűtését.

- Nem fázik kisasszony? - ahogy Liliána megfigyelte a férfi maximum 30 éves lehetett. Éles arcélét pár napos borosta ékesítette és egy tökéletesre nyírt bajusszal társult. A tükörbe pillantva felmérte a szemét is, ami barnás inkább már sárgás színnek nevezhető. A kalapot levette a fejéről, az anyós ülésre helyezte majd ujjait sötétbarna rövidre nyírt hajába túrta. Liliána nemleges válasza után a férfi ismét szólásra nyitotta a száját,miközben elindult az autóval- A nevem Adrian. A herceg engem nevezett ki az ön személyes testőrének, sofőrjének, PR menedzserének. Egy szóval a személyes titkárának. Olyan leszek, mint a legjobb barátja érzelmek nélkül- a fiatal nő mégha akart volna sem tudott volna megszólalni, mert a másik már folytatta is- A nyugati kapu felől fogunk bemenni, mert az afelőli bejárattól sokkal közelebb van az ebédlő. Habár azt az információt kaptam, hogy a herceg már felkészítette Önt én azért elismételném az alap porotokoll legfontosabb szabályait. Először bejelentik és csak akkor lép be a terembe. Felség vagy Ő királyi felség ezt magára bízom, azonban mindenképp pukedlizzen. Az elhagyhatatlan. Ha a királynő ön felé tartja a bal kezét akkor csókolja meg a gyűrűs ujjánál lévő bütyköt, ha a jobb kezét tartja, akkor fogjon vele kezet, habár az elsőre nem sok az esély. Az asztalnál egészen addig álljon ameddig a királynő le nem ült. A teás csészét a kis tányérral együtt emelje fel és úgy emelje csak a csészét a szájához. Az evőeszközöket ismeri? - Liliána ismét válaszra nyitotta a száját, azonban a szót ismét belefojtották- Bal oldalról kezdve reggeli esetén van egy kis tányér és vajazó kés a kenyérhez és a vajhoz, de ez az ön jelenlegi esetében irreleváns. Bal oldalt kívül az előételhez való villa, majd a főételhez való villa. Aztán nyilvánvalóan a tányér, kés a főételhez, kanál a leveshez és kés az előételhez. A tányér felett villa és kanál a desszerthez. Mindenképp lesz két pohár ha ön úgy kívánja akkor egy harmadik is. A kisebb boros pohár az előételhez lévő italhoz van, a nagyobb pedig a főételhez. A textilszalvéta a tányérba lesz belehajtogatva valamilyen formában, amit majd az ölébe kell téríteni szigorúan félbe hajtva. Eddig követhető vagyok? - Liliána kigúvadt szemekkel igyekezte követni a férfit, ami elég sikertelennek bizonyult. Már most elfelejtette az elejét. Christian semmi ilyesmiről nem tartott neki beszámolót. Talán a hercegnek túl természetes volt az egész,ahhoz, hogy beavassa. Válaszolni akart, de a sofőr ismét nem hagyott neki időt- Csak azután állhat neki az ételnek, amikor a Királynő már jó étvágyat kívánt. Ne támaszkodjon az asztalon, azt a kezét amelyikkel nem eszik azt tartsa a combján. Egyenes háttal egyen, ne görnyedjen a tányér felé. Ne szürcsöljön, böfögjön, prüsszögjön, pukizzon és semmilyen egyéb illetlen dolgot ne tegyen. Lehetőleg választékosan beszéljen és a szlengeket hagyja el. Érzelem kinyilvánítás a herceg felé minden formában tilos. Még.- a férfi szinte levegővétel nélkül beszélt, miközben az autó ablakában egyre nagyobb és nagyobb lett az Amalienborg palota patinás épülete. A sofőr ígérete szerint a kastély nyugati kapuja felé indult, ahol már állt 4 piros szövetkabátba bújtatott őr, majd míg kettő kinyitotta a hatalmas vaskaput, addig a másik kettő azt a pár lézengőt tartotta távol az előkelő falaktól. A jármű, amikor eltűnt a szemek elől megállt, majd a motor elnémult. Liliána tátott szájjal nézte a hatalmas zöld ajtót, ami kívül tartotta a nem odatartozókat. Köztük Liliánát is. Nem való a palota falai közé. Kényelmetlenül kezdte érezni magát és feszengett. A kollégiumi kemény ágyát akarta és a barátnőit tervezgetve a közös életüket. 3-an. Ahogy Adrian segítségével kiszállt a kocsiból a világ forogni kezdett vele. A gyomra egy áfonya méretére húzódott össze, miközben az egész testét lebénította a negatív érzelmek. Úgy érezte, hogy mindent el fog rontani amit bármilyen lehetséges módon el lehet hibázni. A csacsogó sofőr most először elhallgatott és úgy vizslatta a fiatal nő fal fehér arcát- Nem ismerem magát kisasszony, de hallottam a herceget Önről beszélni. Őfensége egy intelligens, humoros és talpraesett hölgynek írta le Önt, ezek a jellemvonások pedig tökéletessé tetszik Önt erre a találkozóra. Ha mind igaz amit hallottam magáról már pedig miért ne lenne, akkor garantálom Önnek hogy leveszi a királyi családot a lábáról- Liliána szívét habár megmelengették a szavak semmilyen interakciót nem volt képes mutatni. A sofőrnek azonban nem is volt szüksége a visszajelzésre. Nem az a fajta volt, aki választ vár- Mehetünk? - engedte előre a hölgyet, majd a nyomában indultak el a kastély folyosónak csúfolt labirintusán. A lány újdonsült titkára habár végigbeszélte az utat, a nő egy betűt sem tudna felidézni belőle. Hirtelen unedukáltnak érezte magát, amiért nem tud majd a dán királyi család anyanyelvén csevegni velük. A ruháját túl kirívónak találta és talán még parfümből is túl sokat tett. Gyorsabban kezdte venni a levegőt, minden egyes beszívást megszámolva. Ezt a trükköt még Emili és Karina találta ki neki, amikor elméje túlságosan is zsúfolt lenne oda nem illő gondolatokkal. Lefoglalja minden négyzetmilliméterét az agyának a számolással, így nem tud idegességének okával foglalkozni. Akkor realizálta talán először, hogy ő most tényleg a palotában van, amikor egy hatalmas képtárba léptek. A falak magasztosan viselték azt a több 10 képet, amik az uralkodókat és azoknak hozzátartozóit ábrázolta. Ki lovon ült, ki festett de volt olyan is, akit harc közben ábrázoltak. A plafont pedig egy meseszép freskó ékesített a mennyország képét megörökítve az utókornak. A szoba közepén egy zongora állt, azonban a hangszeren kívül csak növények voltak a teremben. Tovább haladva ismét egy folyosóra értek, aminek a domináló színe a bordó volt. A falak az antik fotelek de még a függönyök is ebben a színben pompáztak. Balról a harmadik ajtó előtt azonban Adrian megállt. Ami egy dolgot jelentett. Megérkeztek. Liliána ismét elkezdte számolni a levegővételeket, miközben vörösre dörzsölte a bőrét. Fogaival belülről tépdeste az alsó ajkát, térdeit pedig megrogyasztotta majd kiegyenesítette. Kényszer tevékenységeket végzett. Adrian mellé lépett egy zöld frakkos férfi, aki enyhén meghajolt Liliána elé majd kettő erőteljeset koppintott a fehérre mázolt ajtót. Válasz nélkül nyúlt az arany, rózsa formájú gombkilincsért, majd elfordítva azt tárta ki a szoba bejáratát. Liliána emlékezett Adrian intő szavaira, így nem mozdult egészen addig, amíg a frakkos hangosan be nem jelentette.

- Liliána Varga kisasszony megérkezett! - habár a nő nem értette a dán mondatot a nevét hallva belépett a szőnyeggel borított helyiségbe. Minden szem rátapadt, azonban ő igyekezett egyet megtalálni. A szürkés kék íriszek végigmérték párja minden egyes négyzet-centiméterét és elégedetten konstatálta, hogy a nő nem hogy elérte a szintet, de erőteljesen felé is ugrott. A királyi család tagjai a hosszú asztal körül álltak és úgy mérték fel az új ebédpartnerüket.

- Szép jó napot kívánok! - szólalt meg a nő magabiztosan miközben belülről mindene úgy remegett mint a kocsonya. Arcára egy megnyerő mosolyt erőltetett, miközben elindult az asztal felé. Christian is megindult a hallgató felé, azonban a Királynő óvatosan leintette és ő maga indult meg a vendégük felé. Amikor összeértek Liliána a tanultak szerint cselekedett- Felség- pontosan tudta, hogy az angolban különbség van a megszólítások között, így ebből is végzett kutatást, hogy el ne rontsa. A begyakorlott pukedlit elkövetve pedig várta az idős nő reakcióját, amiből tud következtetni. "Fontos az első benyomás." hangoztatta mindig az anyja. Ha most jó benyomást tesz, akkor nem lesz semmi baj. Na de ha rosszat... Akkor minden el van veszve.

- Liliána- felelte a Királynő. Christian visszatartott lélegzettel vizslatta a 2 számára igencsak fontos nőt, várva az ítéletet- Nagyon örvendek! Christian rengeteg jót mesélt rólad- mégha mindannyian tudták is, hogy ez hazugság, nagyon jól hangzott a kialakult szituációban. A Királynő elindult a helyére, míg Liliána mindenki előtt pukedlizett, majd bemutatkozott. Amikor pedig a barátjához ért egy mosoly kúszott ajkaira. Nem merte megcsókolni a sofőr figyelmeztetése miatt, azonban ez a herceget teljesen hidegen hagyta. Átölelte a lány derekát, majd szorosan tapasztotta ajkait a nőére. A család minden idősebb tagja kínosan sütötték le a szemüket, míg a fiatalabb herceg és a hercegnők mosolyogva reagálták le bátyjuk boldogságát. Liliánán kívül mindenki tudta, hogy ez a közjáték a szülők és a nagyszülő provokálására szolgált. Természetesen a herceg minden másodpercét élvezte. Azalatt az idő alatt, amíg nem volt herceg a nőnek ez volt a kedvenc velejárója. Akkor csókolhatta meg, amikor csak akarta mindenféle korlátok és rosszalló tekintetek nélkül. Szabadság. Amire mindig is vágyott. Miután elváltak Christian kihúzta a széket a Királyi hercegnével szemben, ezzel jelezve, hogy az ebéd idejére ez lesz a párja helye. Liliána megköszönte a gesztust majd megállt a szék előtt. Emlékezett Adrian utasítására miszerint csak akkor ülhet le amikor a Királynő már megtette. A herceg elismerően biccentett, majd beállt az ő széke elé a Királynő és Liliána között. Margit Királynő kitárta karjait, majd helyet foglalva mire mindenki követte őt. Az ajtó ismét kinyílt, majd sok frakkos szolgáló mindegyikük egy-egy tányérral a kezükben beözönlött a terembe. A 8 személy megállt az általuk kiszolgált mögött, majd tökéletesen egyszerre letették a tányért a társaság elé.

- Fokhagymás-citromos pácolt camembert salátaágyon- mondta kristálytisztán a legidősebb felszolgáló, majd egymás után libasorban kivonultak.

- Nos akkor jó étvágyat! - mondta az uralkodó. Liliána lepillantott a tányérra és a mellette elhelyezkedő evőeszköz tömegekre. Elfelejtette, hogy melyik evőeszköz mihez való. Kétségbeesetten pillantott a mellette ülő férfire, aki azonban sajnos nem figyelt rá. A nő pánikolva pillantott körbe, majd meglátta, hogy az idősebbik hercegnő ráteszi a kezét a külső evőeszközökre végig a vendéget nézve ezzel jelezve neki, hogy melyiket is kellene használnia. Liliána hosszan kifújta a levegőt, majd eltátogott egy köszönömöt a hercegnőnek, aki a mimikájával jelezte tettének jelentéktelenségét- És mond csak Liliána- fordult az idős nő a magyar felé. Természetesen figyelemmel volt a lány nyelvi korlátaira így az angolt választotta a diskurzus nyelvének- Jogtan hallgató vagy igaz?

- Igen, ez így van- biccentett, miközben egy apró darab sajtot bedobott a szájába.

- Miért pont a mi kis országukat választottad tanulmányaid folytatásának helyszíneként? - érkezett az újabb kérdés.

- Mindig is oda voltam a Skandináv országokért, így amikor megláttam a programot nem volt kérdés, hogy jelentkezek. És hála Istennek elsők között be is jutottam.

- A szüleid nem bánták?

- Őszintén szólva nem. Sőt. Magyarországon 2022-ben borzalmas volt a helyzet. Egy 4 személyes család a két szülő átlag fizetéséből, vagyis nem vezető vagy tulajdonosa a munkahelynek, nem lehetett megélni. Így édesanyám kijelentette, hogy olyan gyorsan jöjjünk el onnan, ahogy csak lehet. A helyzet azóta sem változott ott, hacsak nem rosszabbodott, így az országban a család alapítás szinte lehetetlen. 5 év alatt egyszer sem bántam meg a döntésemet. Az ünnepeket úgyis a családommal töltöm, a barátaim pedig jövőre már ki is költöznek ide, így nem látok okot arra, hogy megbánjam- a Királynő őszinte érdeklődéssel hallgatta a történetet. Az idős hölgyet mindig is érdekelték az apróbb országok, Magyarország pedig valamikor hatalmas területtel és tekintéllyel rendelkezett. Mára már pedig ez csak egy kép. Egy vágyálom.

- Akkor ha jól értem, akkor van egy testvéred igaz? - érkezett a kérdés Frigyes hercegtől.

- Igen így igaz. Tulajdonképpen ő az ikrem. De annyira nem hasonlítunk sem kinézetre sem személyiségileg. Ő idegenvezető. Azt hiszem jelenleg Spanyolországban tartózkodik- Liliána Jozefina hercegnő és Vince herceg felé pillantott, akik mosolyogva hallgatták őt. Ők sem hasonlítottak már egymásra annyira, mint kiskorukban. A fiatalabb herceg már inkább apjára hasonlított, mint a bátyja míg a hercegnő édesanyja bájait kapta.

- Neked milyen a kapcsolatod a testvéreddel? - szólalt meg először az étkezés alatt a kisebbik herceg- Úgy értem, hogy Jozefina és én érezzük azt a bizonyos ikerség súlyát, ami néha eléggé rá tudja nyomni a bélyeget a hangulatra.

- Őszintén szólva- sóhajtott a nő fejben összeszedve mit is akart mondani erről- Nem túl fényes. Az a bizonyos súly, amiről beszéltél egész életünkben ott csüngött a lábunkon, mint egy béklyó. Egy óvodába jártunk és egy általános iskolába. Ott nem voltunk külön emberek. Nem volt Lilla vagy Liliána. Csak a Varga ikrek. Emlékszem amikor választanunk kellett középiskolát az a kikötésünk volt, hogy nem megyünk egy helyre. Azonban mindketten megjelöltünk egy ugyanazon iskolát. És a szóbeli felvételin engem hívtak be később. A felvételiztető pedig számon kért, hogy nekem miért vannak jobb jegyeim, mint a testvéremnek. Vagy miért van hárommal több oklevelem. Azután le is vettem a listáról azt az intézményt- végig a herceg és a hercegnőre nézett, mert tudta, hogy ez a téma őket érdekli leginkább- Ő kollégista lett, míg én otthon laktam, így a kapcsolatunk szinte teljesen megszűnt. Hétvégeken amikor hazajött, akkor beszélgettünk pár szót, de ennyi. El akartunk szakadni a másiktól és azt hiszem ez sikerült is. Havonta minimum egyszer beszélünk és ünnepeken is találkozunk, így azt kell, hogy mondjam, hogy megtartjuk a szükséges távolságot egymástól- időközben elfogyott a pácolt camembert, így az ajtó ismét megnyílt a frakkos férfiak és nők előtt hozva a második fogást. A levest. A tányérokat ismét pontosan középre letették, majd ugyanaz az idős ember elmondta a kínálatot.

- Eper krémleves tejszínhabbal és pirított mandula szeletkékkel- Liliána kikerekedett szemekkel nézte a tökéletesen szimmetrikus habtornyot, amit a mandula fedett el. Tejszínhab. Magas cukortartalom. Túl sok kalória. Már így is megevett egy előételt, miközben ebédre levest sem szokott fogyasztani csak másodikat. A levegőt egyenletlenül vette, azonban igyekezete ezt elrejteni asztaltársai elől. Elméjét ellepte a régi énjének képei. Amikor a tükörbe nézve elszégyellte magát. A számok a konyhai mérlegen, majd a sima mérlegen. 60 g felett van a gabonapehely. A tej 100 ml-nél több. Vagy ezt eszi meg vagy nem eszik vacsorát. Liliána érezte, hogy kell neki valami kényszertevékenység. A lábát kezdte rázni miközben száját összeszorítva igyekezte enyhíteni a sípolást a fejében. Mint egy vészjelző úgy visított a fülében. Ki kell szednie azt a nyamvadt sajtot a gyomrából. Ez a sajttömb kb 90 g volt, ami majdnem 300 kcal. Ez nem maradhat benne. Azonban nem állhatott fel az asztaltól. Az szörnyű tiszteletlenség lett volna a Királynővel szemben. Így hát a könnyeivel küszködve gyűrte le a levest is a torkán. Érezte, ahogy az étel forog a gyomrában egyre gyorsabban és gyorsabban felkészülve a visszatérésre. Hatalmasakat nyelt és mély levegőket véve igyekezte hozzászoktatni a testét a hatalmas ételtömeghez.

- Minden rendben van? - érkezett a kérdés Mária hercegnétől. Liliána egy elég átlátszó műmosolyt erőltetett az arcára és úgy bólintott egyet.

- Természetesen. Isteni ez a leves! - felelte. Az emberek nagy része azt hiszi, hogy az étkezési zavar egy bemagyarázott betegség. Az anorexiás sajnáltatja magát, a stresszevő, habzsoló ember pedig szimplán nem törődik az egészségével. Nem tudják, látják és őszintén talán nem is akarják látni az emögött lévő szenvedést. Liliána szülei is nagyon hasonlóak voltak ezekhez az emberekhez. Habár ők tisztába voltak az anorexia súlyosságával ők is úgy dobálóztak ezzel a szóval, mintha csak az időjárásról beszélgetnének. Aggódtak lányuk mentális egészségéért, azonban amikor már megtörtént a baj, akkor már nem vették észre. A fiatal nő újra annak a 16 éves kislánynak érezte magát, aki az ételt bámulva civódott, hogy egyen vagy ne egyen. Nem akarta megbántani kedvesét és annak családját, így remegő kézzel merítette be az ezüst étkészlet leveshez való darabját. Mindenki észrevette a végtag bizonytalanságát noha senki nem tette szóvá. Christian aggódva vizslatta barátnőjét, aki láthatóan teljesen szétesett. Gyors átgondolás után az asztal alatt átcsúsztatta a kezét Liliána combjára és a többiek számára észrevétlenül elkezdte simogatni azt. A fiatal nő halványan elmosolyodott és igyekezett a lábán lévő tenyérre koncentrálni minden más helyett. Ugyanúgy válaszolgatott a kérdésekre, azonban már sokkal kisebb mosollyal az arcán. A főételt is magába gyűrte, majd az ebéd végeztével a bűntudat teljesen elhatalmasodott felette. Legurította a maradék bort a pohárból az utolsó falathoz majd lehunyta a szemét és mélyet sóhajtott. Szinte biztos volt benne, hogy mindenki rájött a problémájára, azonban tisztelték őt annyira, hogy nem kezdtek el vájkálni benne, mint egy keselyű a tetemben.

- Drágám- szólt a Királynő Liliánához- Meghívhatlak egy privát teázásra? - a nő bólintott egyet és amikor felállt a Királynő után Christian-re pillantott akinek az arcán egy nem túl bizalomgerjesztő ábra ült. Liliána némán követte az idős hölgyet, aki olyan méltóságteljesen lépkedett akár egy előkelő gazella. Liliána elképedve nézegetett körbe a hatalmas belmagasságú termekben mígnem végül egy üvegház szerűségbe értek be. Talán ez volt az egyetlen olyan helyiség ahol a falak nem voltak beborítva személyek portréival. Hatalmas ablakok engedték be a márciusi nap erőlködő napfényét. A látvány viszont teljesen letaglózta a látogatót. A kastély udvarára nézett a terem, ami hatalmas zöld szőnyeggént terült el a két nő lábánál. Mindketten az ablak előtt állva néztek ki az üvegeken teljesen belefeledkezve a megunhatatlan panorámát. A Királynő oldalra fordította a fejét és úgy kezdte el tanulmányozni a sötét szőke haj koronával rendelkező arcot. Most először látta őszintén mosolyogni az itt töltött ideje alatt.

- Tartozom neked egy bocsánatkéréssel- a Királynő angolja tulajdonképpen nem volt rossz, sőt szinte tökéletes azonban ha erősen koncentrálunk bizony ki lehet találni abból a kis akcentusból, hogy ez bizony nem az anyanyelve.

- Mégis miért? - Liliána az idős hölgy felé fordította a fejét. Első ránézésre meg se lehetne mondani korának számát. Szögegyenesen állt, álla egyenes, kiállása magabiztos.

- Előítéletekkel nyitottam meg előtted az otthonom és bedobtalak a mély vízbe remélve hogy elsüllyedsz- a nő nem mert közbe szólni azonban belülről úgy érezte, hogy egy hatalmas gyomrost kapott- Kiadtalak azoknak a gorgóknak és ezt őszintén és mélyen sajnálom. Remélem megbocsájtod ezt a farkas hibámat- Liliána óvatosan bólintott, amitől az idős embernek az ajka mosolyra húzódott- Egész életemben az a feladatom volt, hogy védjem meg az országot és a családom mindentől, mint a család feje.

- És csodálatos munkát végzett- szólalt meg a hallgató.

- 58 éve ülök a trónon és őszintén elfáradtam. Nem érzem már magamban azt a lendületet és tenni akarást, mint egykor. Akár hiszed akár nem én is egy lázadó típus voltam, akárcsak Christian. Habár én nem szöktem el a testőreim elől, mint ő, rengeteg borsot törtem az orruk alá. A fiam nem lesz akkora király, mint az elődjei, de Christian... Ő más. Ő egy teljesen új fejezetet fog nyitni a történelem könyvekben érzem. Ezt már azzal is bizonyította, hogy idehozott téged. Azt gondoltam, hogy teljesen elment az esze, aztán megláttalak. Tudtam hogy belülről szinte összeesel úgy remegsz, mert ismerős az érzés, de kívülről ez nem látszott. Összeszedett és magabiztos voltál. Aztán történt valami- Liliána lehunyta a szemét visszagondolva az ebéd közbeni gyenge pánikrohamára- Féltél a levestől. Nem kell megmagyaráznod semmit ez a te dolgod és nekem semmi ügyem nincs vele. De egy kérdést muszáj feltennem és szeretném ha minden őszinteséggel felelnél, és higgy nekem ami itt elhangzik az itt marad.

- Természetesen Felség- felelte a lány előre tudva mi lesz a kérdés. Túl mély vízbe ugrott bele és talán ki sem fog tud úszni belőle.

- Hosszú távon képes lennél elképzelni az életedet az unokámmal? A leendő királlyal?

- Igen- a nő csak azután gondolta végig a halászat miután már kimondta. Liliána tinédzser korában rettentő kicsapongó életet élt, sok rossz döntéssel, amikből szerencsére tanult, így az egyetemi éveire lenyugodott. Aztán amikor elkezdett a herceggel randizni egyenesen euforikus állapotba került. Úgy érezte minden puzzle darab összeállt és az élete útjának utolsó kanyarához ért. Kislányos izgalommal képzelgett az esküvőjéről és végre a vőlegény színésze is ismert volt. Mégis hogy ne tervezett volna hosszú távra a férfival? Ez a férfi minden elképzelésének és elvárásának a mércéjét egyenesen kiütötte. A Királynő mosolya meg szélesebb lett majd teljes testével vendége felé fordult, aki ugyanígy tett.

- Akkor az egyetem mellett heti rendszerességgel kell megjelenned a palotában etikett és alkotmány órákon. Az etikettben segíthetek illetve Jozefina és Izabella is biztosan szívélyesen a segítségedre siet. Plusz természetesen ott lesz neked Adrian is- a Királynő szemében Liliána egy olyan fajta törődést vélt felfedezni amit utoljára 13 évesen látott elhunyt nagyapja szemében. A fiatal nő meghatottan bólintott és nem is tudta mivel kezdje.

- Köszönöm- szólalt meg végül. Margit királynő kérdő pillantással várta a folytatást, amit a tanuló készséggel meg is adott- Bizonyára nem lehetett könnyű Önnek beengedni engem az otthonába nem turista szerepkörben. Őszintén szólva rettenetesen szorongtam a mai napnak a gondolatától is, hiszen nem minden nap mondhatja el az ember, hogy találkozik a párja családjával, aki egyben maga a királyi család. Azonban rájöttem hogy minden aggályom teljesen felesleges volt. Egy szóval: csak köszönöm- Margit királynő elmosolyodott a beszélgetőpartnere lányos zavarán, majd Királynőhöz ugyan nem méltóan, de nagymamaként óvatosan átkarolta Liliána vállát, ezzel helyettesítve minden szót. Nem is kell mondanom, hogy a teát már mindenféle feszültség nélkül felszabadultan beszélgetve fogyasztották el.