• • • • • • • •

"Mindegyik fénykép egy történet. Néha nem szeretjük a végét. Néha csak nem értjük meg azt."

- Alice: Madness Returns

• • • • • • • •

A reggelek nagyon sok apró dologból állhatnak. Ki kávéval ki teával kezdi a napot. Ki fogmosással ki borotválkozással folytatja. Valaki papír alapú híreket olvas valaki pedig az online portálokat preferálja. Azonban a mai nap folyamán mindkettő ugyanazzal volt tele. Varga Liliána fényképeivel. A 8. osztályos ballagásától kezdve, a 16 éves szülinapi buliján át a tegnapi napig különbnél különb képekkel volt tele minden újság vagy portál. És mindegyik címének lényege ugyanaz más és más formátumban. "Ön is nézze meg Christian, dán herceg titokzatos barátnőjét!" Liliána fogmosás közben pörgette át a több 10, ha nem száz képet magáról az élete minden pillanatából. A fiatal nő talán most érezte magát elárulva. Tegnap ő és a herceg nem egyeztek meg semmi konkrétban ez való igaz azonban Liliána nem gondolta volna, hogy a herceg képes lenne ezt tenni vele, hogy megtartsa magának a kis "burkot", amit Liliána alkot neki. Mérhetetlenül dühös volt és ezt akkor sem rejtette véka alá, amikor magyarországi barátai felhívták.

- Lili mi ez az egész? A bulvár lapok a te képeiddel vannak tele- szólalt meg Németh Emília, a fiatal nő egyik legjobb barátja. Mellette a videochat kis ablakában ott ült Medve Karina a kis triójuk harmadik tagja. Ők hárman egy általános iskolába jártak, azonban ott ki nem állhatták egymást, viszont a lányok a középiskolás éveik alatt elválaszthatatlanok lettek. Mind a ketten támogatták barátnőjüket a külföldön való továbbtanulásban és a tervek szerint ők a jövő évben költöznek ki Dániába, hogy ismét hárman lehessenek. Amikor a két lány meglátták barátnőjüket a közösségi oldalakon a szalagcímekkel rögtön tárcsázták őt, hogy számon kérjék.

- Én... - kezdte a hallgató- Én nem tudom.

- Tegnap azt mondtad, hogy szerinted ennek így vége- folytatta Karina.

- Én is azt hittem. Mármint nem mondtuk ki ezt így Christian-nel, de erről semmiképp nem volt szó- Liliána a sírás szélén állt és egy nagyon vékony gát volt az, ami épp átszakadni készült.

- Jó- vett mely levegőt Emili- Végy te is egy mély levegőt és nyugodj le!

- Hogy nyugodjak le? Olyan képek vannak kint rólam az interneten és az újságokban, amiknek a létezéséről már rég megfeledkeztem. Nem tudom feltűnt-e de nem vagyok nyugodt! - Liliána teljesen kiakadt és mindent barátnőire zúdított. Szidta a férfit, az édesanyját, de még a jóistent is, amiért neki aznap arra a kis utcára kellett kanyarodnia.

Eközben Christian a papír alapú hírportálokat részesítette előnyben, amiknek címlapján szintén Liliána bájos arca virított. A férfi kigúvadt szemekkel lapozta át a neki kikészített újságokat és mindegyik ugyanarról szólt. Varga Liliánáról. A különbség az a herceg és a civil lány között, hogy az előbbi pontosan tudta ki tette ezt. Megragadta a legfelül fekvő lapot, majd féktelen haraggal indult meg a palota nyugati szárnyába elrejtett teázó felé. Senkinek sem köszönve tört be a helységbe, ahol családjának többi tagja már összegyűlt és csak rá vártak. A herceg itt sem üdvözölt senkit csak nagyanyjához sietett, majd méregből levágta elé a gyűrötté szorongatott periodikát.

- Hogy tehetted? - sziszegte a fogai közt a férfi. A Királynő meg sem próbálta tagadni bűnösségét, kezébe vette a papírhalmot, majd elolvasta a fülszöveget.

- Tudod édes fiam az állatok között kétféle faj létezik- kezdte az idős hölgy. Kínzóan lassú mozdulatokkal hajtotta félbe a napilapot, majd lehelyezte az asztallapra- Vannak a túlélők, akik a mélyvízbe dobva is elérnek a túlpartra. Aztán vannak a zavaró tényezők, az apró kis csótányok, akik ott vannak, ahol nem kéne lenniük- felpillantott unokájára, majd tekintetét mélyen az övébe fúrta, hogy a következők háttértartalma is átmenjen- És tudod mit kell csinálni a csótányokkal? Eltaposni- a szobára olyan némaság borult, hogy az már szinte fülsüketítő egyedül a herceg egyenletlen levegővételét lehetett hallani. A család többi tagja a két vitázó fél között kapkodták a tekintetük, bizonyára ők még nem jutottak újság közelbe- Ezzel azt derítem ki, hogy a lány melyik csoportba tartozik.

- Senki nem kért rá téged, hogy intézkedj- kezdte a herceg- Te voltál, aki tegnap is cselekedett igaz? Nos képzeld a tegnapi mutatványoddal sikeresen lerövidítetted a kapcsolatunk hosszát úgyhogy erre semmi szükség nem volt- bökött a napilapra.

- Nos akkor szerintem mindenképp fel kell hívnod a mai nap folyamán- felelte a Királynő- És azt is add át neki, hogy várom holnapra egy ebédre. Úgyis szombat lesz- Christian dühösen kiviharzott miközben teljesen megsemmisítve érezte magát. Bele sem mert gondolni, hogy vajon a mai nap önkénytelen sztárja hogy érezhet.

--O--

A herceg a telefonhívás helyett a személyes találkozót választotta, így 1 óra múlva már a lány kollégiumi ajtaján kopogott. Az épület előtt látottak után még inkább aggódott és ezen az sem segített, hogy semmi válasz nem érkezett. Christian visszagondolt a kint álló riporter és fotósokból álló embertömegre, így a második kopogás már inkább kétségbeesett dörömbölésnek hangzott. Pár másodperccel később a férfi Liliána gyönyörű szemeivel találta szembe magát, aki amint meglátta a herceget a karjai közé rohant. Christian szorosan magához szorította majd egy lágy puszit nyomott a lány hajába. Érezte ahogy az ingje nedves lesz és ahogy a lány vállai rázkódni kezdtek, így a derekánál fogva megemelte, majd hagyta hogy a lány teljesen rácsavarodjon. Hatalmas tenyereivel simogatta a hátát, gondosan figyelve arra hogy ne érjen a fenekéhez, belépett az apró kollégiumi szobába becsukva maga mögött az ajtót. Halkan csitította a lányt, aki szűnhetetlenül zokogott.

- Úgy sajnálom- suttogta a férfi- Minden az én hibám... 

- Amikor el akartam menni az egyetemre- kezdte szipogva Liliána, alig kapva levegőt- Mindenki egyszerre támadott le... Kompromittáló dolgokat kérdezgettek és majdnem eltapostak- karját a nyaka köré lábait pedig a dereka köré fűzte szorosan, miközben arcát a vállára hajtotta- Reggel még meg tudtalak volna ölni. Azt hittem te voltál és így akarsz magadhoz láncolni, de az nem te lettél volna- a fiatal nő könnyei már apadtak, de még mindig csorgott le egy-egy az arcán- Aztán rájöttem, hogy neked ezzel kiskorod óta meg kell küzdened és nem tudom... Úgy megsajnáltalak és valahogy ahogy megláttalak... Rögtön jöttél megnézni hogy vagyok... Kiszakadt belőlem. Sajnálom- mondta rögtön, amikor meglátta a herceg ingjén az átázott foltot- Jézusom. Ne haragudj! Az inged teljesen... - dadogta, miközben lemászott a férfiról és elkezdett a textillel foglalkozni.

- Hagyd az ingem! - szólt a herceg- Jelenleg nekem csak az számít te hogy vagy. 

- Nem tudom- suttogta a lány, majd leült az ágyának szélére- Nem tudom mit kéne éreznem. Mármint... Ez az egész annyira hihetetlennek tűnik. Én... - a lány mély levegőt vett és úgy döntött először inkább a saját fejében próbál meg rendet tenni utána fogalmazza meg a férfinak. A herceg fél térdre ereszkedett, ujjait pedig ráfűzte a nőére támogatásképpen- Tegnap rengeteget agyaltam ezen az egészen. Próbáltam keresni a miérteket, de nem sok mindenre jutottam, azonban egy dologra rájöttem. Nagyon rövid idő alatt nagyon fontos helyet foglaltál el a szívemben- a férfi szélesen elmosolyodott a hallottakra- Szóval van egy hatalmas elméleti kérdésem. Ha elméletben belemennék mindebbe. Mi várna rám? 

- Nos, elméletben, holnap kezdenél egy ebéddel a Királynővel- kezdte a férfi, amitől Liliána szemöldöke enyhén felszaladt- azután rengeteg illemszabályt és protokollt kellene bemagolnod, miközben egyre több és több társasági eseményen jelennél meg az oldalamon. Végül pedig a királyi család oszlopos tagja lennél- Liliána ugyanazt a kérdést ismételgette magában újra és újra. Hogyan jutott ide? Hogy kerülhetett olyan helyzetbe, hogy neki a koronával és a királyi családdal kelljen foglalkoznia? 

- Az ebéd is elmélet? - tapintott rá tökéletesen a fiatal nő. 

- Háát... - húzta el a száját a herceg- A nagymamám utasított, hogy adjam át a meghívását holnap ebédre- aggódva figyelte, ahogy a nő mély levegőt vett és rászorított a herceg kezére. 

- Akkor azt hiszem az elméletből gyakorlat lesz- suttogta Liliána és maga sem hittel el, hogy mibe keverte magát. Christian arcára kiült a világ legszebb mosolya. Vegyes érzelmei voltak ezzel az egésszel, azonban abban a pillanatban csak egy dologra tudott koncentrálni. Nem kellett lemondania a boldogságáról. Tenyerei közé fogta barátnője arcát, majd párat simított a hüvelykujjával végül pedig egy szenvedélyes csókba húzta. Liliána a hercege csuklóira fűzte ujjait és hirtelen újra üresnek érezte magát. Azonban ez a pozitív üresség volt. Amikor úgy érzed minden a helyén van és nem kell semmi problémával foglalkozni. Minden nehézség megszűnik és csak te vagy és a te biztonságos helyed. Legyen az egy személy, egy hely vagy egy tárgy. A két fiatal szíve egymást választották ennek a biztonságos helynek. 

- Kérsz teát? - kérdezte a szoba lakója, miután elváltak egymástól. Az illető egy bólintással válaszolt, majd mosolyogva követte tekintetével vendéglátóját. Amikor az ajtó becsukódott Christian feltápászkodott a földről és körbe nézett a szobában. Az ajtóval szembeni falon elhelyezkedett egy ablak, amire már igazán ráfért volna egy tisztítás. Az ablak két oldalán a sarokba tolva helyezkedett el a két egyforma ágy, azonban amin a nő eddig ült rendbe volt rakva a másik úgy nézett ki, mintha valaki csak most kelt volna ki belőle. Az ágyakkal szembe az ajtó két oldalán a két ruhásszekrény, amikből az egyik tele volt ragasztva fényképekkel. Ahogy közelebb lépett és megfigyelte a képeket észrevette, hogy a szoba lakóján kívül még két lány szerepel a képeken vagy külön-külön Liliánával vagy hárman együtt. A szekrény tetején katonás sorban helyezkedtek el az egyetemhez szükséges tankönyvek méret szerinti sorrendbe állítva. Az ágy és a szekrény között volt egy ajtó, ami mögé a férfi csak bekukkantott, azonban túl intimnek érezte már csak azt is, hogy megpillantott egy borotvát. Leült Liliána ágyának szélére és egy kis várakozás után az említett vissza is tért két bögrével a kezében. 

- 1 cukor, citrom nélkül- nyújtotta át az agyag poharat, majd leült az illető mellé. A falnak döntötte hátát a térdeit felhúzta és úgy vizslatta az egyenes háttal ülő teát kortyolgató társát- Annyi kérdésem van... - suttogta. 

- Hát tedd fel őket! - biztatta a herceg, miközben enyhén oldalra fordult, hogy látóterébe kerüljön a lány- Nézd. Tudom, hogy a hazugságom csak megnehezítette az egészet és ezt borzasztóan sajnálom. El kellett volna mondanom az igazat a legelső pillanattól fogva, akkor talán nem lenne ennyire roppant mód kellemetlen a szituáció- a lány egy halk kuncogást engedett ki- Mi az? 

- Senki nem használja már azt a kifejezést, hogy "roppant mód".

- Mi már csak ilyen szofisztikáltak vagyunk- vágta rá a férfi, amire a lányból végre kiszakadt egy őszinte nevetés. A herceg el sem tudta képzelni, hogy milyen szörnyekkel küzdhet a lány fejben és lehet nem is akarta. Ő neki könnyű az újságírókkal a családjával megküzdeni, mert ezek mind már szokványosak szinte mindennaposak. Azonban a diáklánynak ez mind új és ismeretlen. Talán még csak a sokk hatása alatt van és azért ment bele mindebbe és amint a hatás elmúlik elküldi a férfiút a francba. 

- Mennyire hasonlít az életetek mondjuk a Korona című sorozathoz? 

- Sokban. Az angol és a dán királyi család nagyon közel áll egymáshoz több szempontból. Azonban nyilván vannak különbségek- felelte a kérdezett. 

- Nekem mi szerepem lenne? Elméletben. - Christian mielőtt válaszolt volna lepillantott hatalmas tenyerére, aminek mutató ujján ott pihent a jelenlegi uralkodóház címere gyűrű formában. 

- Először, mint a barátnőm nem sok. Mosolyogni integetni esetleg egy-egy jótékonysági szervezetben részt venni. Többet szerepelni kamerák előtt. Aztán, ha összeházasodunk- nyomta meg a két betűből álló feltételes jelzőt. Egyáltalán nem állt szándékában még a házasság gondolatával is ijesztgetnie barátnőjét, habár az ő fejében már többször is megfordult a gondolat- , akkor Dánia hercegnéjévé és Monpezat grófnéjává válnál. Több államügyben fejthetnéd ki a véleményedet és az árvaházakat te irányítanád a kormány segítségével az országban. Amikor a nagymamám meghal királyi hercegnévé válsz,ami nem sokban változtatja meg a kialakuló helyzetet. A különbség talán annyi, hogy még többet kell tanulnod a királyné feladatairól és a jótékonysági ügyekben külföldre is elérne a kezed. Aztán egy nap ha minden rosszul sül el akkor az oldalamon Dánia királynéjává koronáznak. Királynéként több intézni valód lenne, mint hercegnéként nyilvánvalóan. Itt van egy példa. Dániában minden héten kétszer, hétfőn és pénteken, az országgyűlési képviselők összeülnek az uralkodóval és annak társával, hogy megvitathassák a hétre kiírt elvégzendő feladatokat illetve az az-heti történteket megvitatni. Emellett az oktatás fejlesztésében lenne nagy beleszólásod, legyen szó általános-, közép-, vagy felsőoktatásról. 

- Miért, ha rosszul sül el? - Liliána letéve a bögrét az ágy melletti éjjeli szekrényre csúszott közelebb a férfihoz és úgy várta a választ. 

- Még ha a világunk változott és modern időket élünk a monarchia aligha más. Szigorú szabályok szerint élünk, szoros napirenddel, ami szinte lehetetlenné teszi a mentális egészségünkkel való foglalkozást. Mindenedet a koronának kell áldoznod, mint egy felsőbb hatalomnak. Az emberek a tökéletességet várják el tőlünk, annak a megadása pedig felettébb fárasztó munka. Olyasféle Istenekként tekintenek ránk, ennek a szerepnek pedig meg kell felelni- hazudhatott volna ismét és szépíthette volna az igazságot, nem érezte helyénvalónak. Egyrészről azért, mert rájött, hogy a hazugság nem megoldás másrészről pedig így érezte tisztességesnek. Tudnia kell a lánynak, hogy mi vár rá ha mellette marad- Uralkodóként minden eddigi teher és azoknak súlya is a kétszeresére nő. Az ország fejeként te vagy mindenért a jutalmazott, de ugyanúgy a bűnbak is. Vannak a teljesen elvakult monarchia hívők, akik minden esetben istenítenek minket, mégha valóban is mi követtük el a hibát ők találnak mást, akit hibáztathatnak, azonban van ennek a szöges ellentéte is, aki már azért is szidalmazza a családot, mert valakinek látszott a combjából 5 centi. A monarchia egy szörnyen megosztó téma. Mindig is az volt és valószínűleg mindig is az lesz. És ezeknek a problémáknak minimum a fele ha nem több az uralkodóra hárul- fejezte be a férfi. Nem tudta mennyire hangzott drámainak a válasza, de lehet nem is akarta. Természetesen a célja nem a lány eliesztése volt, valahogy mégis reménykedett benne, hogy Liliána meggondolja magát. Imádta volna azt az életét, amit a nő mellett tölthet, azonban nem akarta leláncolni őt a korona csilli-villi bilincsével. Ezek a vegyes érzelmek pedig teljesen felemésztették. A jogtan hallgató mélyet sóhajtott és fejét párja vállára döntötte. Gondolatai össze-vissza cikáztak egymással vitákat generálva. A két fél fő vezetői az esze és a szíve. Mindegyiknek voltak támogatói és ellenzői, pro és kontra érvek. "Még megfutamodhatsz!" súgta az esze. "De egy esélyt is adhatnál neki!" felelte a szíve. Liliána egy pár perces néma csönd után döntésre jutott.

- Mit szólsz ahhoz... - kezdte-, ha esélyt adunk ennek? Megpróbáljuk együtt, hogy milyen lenne, mennyi akadály gurul elénk és a többi... Azonban, ha nem működik, akkor ennyiben hagyjuk. Szakítunk, mint minden normális pár. Na? - Christian ismét elmosolyodott és megfogva a lány kezét egy puszit nyomott a sötét szőke tincsek közé. A lány elfordította a fejét, így az álla támaszkodott a kemény vállon. Szélesen elmosolyodott a szépség, majd egy hosszú csókot nyomott a hercege szájára. A hercege... A diáklány hihetetlennek találta, hogy ebben az esetben ez a kifejezés egyáltalán nem átvitt értelemben szerepel- Nincs ma semmi teendőd? 

- Ha úgy akarod, akkor nincs- a válaszoló mosolyogva konstatálta barátnője nevetését, majd még nagyobb mosollyal fogadta az újabb csókot.