• • • • • • • •

"Hibáidat megbánással bevallani sokkal jobb, mint azt tisztázni akarni."

- Kalocsa Róza

• • • • • • • •

Liliána lassan próbálta kinyitni a szemeit, hogy a hirtelen beáramló fény a hatalmas ablakból ne vakítsa meg teljesen. A palotában feküdt Christian hálószobájában, ami azóta az övé is mióta átvette a férfi trónt. Az említett fiú karja a derekán pihent és szorosan ölelte magához. A fiatal lány vett egy pár mely levegőt, hogy próbálja a gyomrában lévő háborút csillapítani és ne lássa viszont a tegnap elfogyasztott alkohol mennyiséget. Szemeit ismét lehunyta majd leemelve magáról a biztonságot nyújtó kart, ülő helyzetbe tornázta magát. A szobában körbenézve ott találta a földön fekve barátait és vőlegénye unokatestvéreit, egyikőjüket se túl fényes állapotban. Miklós fején ott pihent a műanyag korona, habár elég ferdén és a teteje már le is törött, míg Felix lábára a szalag volt rácsomósodva. Emili ruhájának pántja lecsúszott a válláról sminkje már ott is volt, ahol nem kellett volna, haja pedig már sikított egy hajkefe után. Liliána nagy nehezen felállt majd miután kikerülte a földön heverő testeket, táskáját kezdte kutatni a nagy rumliban. Miután megtalálta a kis retikült, kivette belőle a telefonját, majd ránézett az időre és büszkén konstatálta, hogy ismét sikerült korán kelnie. Körülbelül fél 5-kor estek haza halovány emlékei szerint az óra most pedig háromnegyed 8-at mutatott. A fiatal nő elbotorkált a szobából nyíló fürdőben, a tükörbe tekintve pedig elszörnyülködött magától. A sminkje hatalmas foltban ékeskedett a szeme körül, a haja pedig egyáltalán nem volt jobb állapotban, mint barátnőjéé. Először lemosta a sminkjét, majd felfrissítette magát jéghideg vízzel. Ezután jó alaposan fogat mosott, hogy a szájízétől ne legyen rosszabb a hányingere, majd szépen kifésülte szőke tincseit. Ezután visszament a szobába, majd miután kivett a Király szekrényéből egy melegítőt és egy pulóvert visszavonult a fürdőbe, ahol átvette a ruháit. Telefonjával a kezében kilépett a szobából, majd elindult az étkezőbe hátha talál esetleg kávét vagy valami ennivalót. Azonban egy enyhe meglepetés várta, amikor az említett terembe belépve szembe találta magát Joakim herceggel az asztalnál ülve az újságot lapozva.

- Szép jó reggelt- hangja rideg és éles volt- van fejfájás?

- Hogy érti? - kérdezett vissza a lány. A herceg megemelte az újságot, aminek a címlapján ott virított a tegnap estéről különböző képek és hatalmas betűkkel: "A Király és a leendő Királyné, mint részeg tinédzserek. Exkluzív képek". Az ara lehunyta a szemét és nyelvével benedvesítette kiszáradt ajkait. Egy nyeléssel próbálta leküzdeni a torkában lévő gombócot. Ebből most ügyesen kell kivágnia magát.

- Hadd kérdezzem meg- a lapokat félbehajtva leterítette az asztalra, majd az ujjait összefűzte és az állát azon támasztotta meg- Így, hogy nem maradt tisztes felnőtt a közeletekben, mert meghaltak, úgy éreztétek, hogy bármi baromságot megtehettek?

- Egyáltalán nem ez volt a célunk. Meg akartuk ünnepelni az eljegyzésünket és kicsit kicsúsztak a kezeink közül a dolgok...

- Kicsúsztak a kezeitek közül a dolgok? - kérdezett vissza a szemöldökét felvonva- Kicsúszott a kezeitek közül a dolgok? - az asztalra csapott a tenyerével, miközben a székről akkora lendülettel pattant fel, hogy az hátraborult. A fa hangosan koppant a padlón, Joakim herceg arca pedig körülbelül olyan szilárd volt, mint a szikla- Te Dánia Királynéja leszel az Isten szerelmére! Nem csúszhatnak ki a dolgok a kezeitek közül! Mondjuk lehet, hogy nem két taknyos tinédzsert kellett volna a trónra tenni és nem lenne ilyen problémánk! Az, hogy az én fiaim eljárnak bulizni tegyék nem érdekel, mert ők már nem hercegek, mióta a drága mama isten nyugosztalja megfosztotta őket tőle! De Christian már maga az uralkodó te meg az leszel! Ti magatok vagytok a felelősségteljesség! Ti nem jártok el bulizni nem rúgtok be és nem - felemelte a hírlapot, majd leolvasta róla az első mondatot- játszatok bodytequilát az utcán félmeztelenül és nem próbáljátok ki, hogy hány pillecukor fér Miklós herceg szájába! - a hangja egyre hangosabb és hangosabb lesz, míg nem már 3 szobával is arrébb lehetett hallani őt. Liliána úgy érezte magát az elején, mint egy kisgyerek, akit leszid az apja, de aztán érkezett a pofon- Vagy ha esetleg Őfelsége Christian király bulizni akar, akkor adja át a trónt annak, aki igazán megérdemli és nem elkelekótyálja!

- Na álljunk csak meg! - vágott közbe a fiatal nő. Ereiben a vér helyett már színtiszta méreg folyt, ami teljesen elborította a józan ítélőképességét- Mióta megismertem Christian-t, azt láttam tőle, hogy mennyire küzd azért, hogy ez a család megkapja azt, amit a nép elvár tőlük és el sem hiszi, hogy mennyit szenvedett a szülei és a nagyanyja halála után, így igenis megérdemelte, hogy kicsit kiengedje a gőzt. Baj az, hogy lefotóztak minket? Minden bizonnyal. Bánjuk azt, hogy elmentünk szórakozni? Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom azt, hogy nem. Jól éreztük magunka? Ó, de még mennyire. Christian talán életében először végre igazán elengedte magát, ahogy egy 24 évesnek kell, és mégis ezután a cikk után a bűntudat fogja mardosni körülbelül az idők végezetéig. 24 éves az Isten szerelmére és egyik pillanatról a másikra vált Királlyá. Maga szerint ez olyan rohadt könnyű neki? Őszintén fogalmam sincs arról, hogy milyen érzés lehet ez neki, de a látottak alapján határozottan állíthatom, hogy nem valami felemelő! Megszidhat engem amennyire akar. Magán áll. De őt hagyja ki belőle, mert hiába is ő a Király és neki kell példát mutatni a népnek, most ne egzecírozza ezzel! Ő maga is tudja, hogy ezt- emeli fel a papírhalmot, majd hangosan csattanva az asztalhoz vágja- Rendbe kell hoznia. És rendbe is fogja. Nincs szüksége magára ehhez- a herceg karba tett kézzel fürkészte a lányt, míg Liliána mondandója befejeztével egy hasonló álarcot öltött magára. A pókerarc. Karjait összefűzte maga előtt és tartását megkeményítve nézett a kék szemekbe.

- Gyönyörű védőbeszéd volt- kezdett bele. Hosszú elnyújtott lépekkel settenkedett a fiatal nő elé, akár egy róka- Ügyvédhez méltó. De úgy érzem elfelejt valamit. Maga jelenleg még egy senki. A Király menyasszonya, de ez nem egy cím. Nem egy rang. Az eljegyzést nagyon könnyen fel lehet bontani és tekintve, hogy nem rendelkezik dán állampolgársággal olyan könnyen ki tudom penderíteni az országból, hogy a lába se éri a földet. Úgyhogy nagyon figyeljen oda, hogy mit mond. Érthetően fogalmaztam?

- Hogyne bácsikám- érkezett egy harmadik hangtónus az ajtó felől. Christian lépkedett be már ingben és öltönynadrágban. Bármennyire is elegáns volt Őfelsége egyáltalán nem nézett ki jól. Meglátszottak rajta a múlt éjszaka eseményei. Szemei alatt sötét karikák húzódtak, míg arca a fehér egyik legvilágosabb árnyalatát öltötte magára- Nagyon is érthető voltál. De van egy ici-pici részlet, amivel te nem számoltál. Te csak herceg vagy. Én Király. Az én szavam a tiéd ellen. Határozottan kijelenthetem, hogy hibáztunk, de emiatt egy percig se fájjon a fejed, mert majd mi vezeklünk érte. Nincs szükségünk ezekre a bátorító atyai jótanácsaidra- a szavak gúnyosan táncoltak ajkain. Tartása magabiztos volt, habár az uralkodó gyötrelmes hányingerrel küzdött, amin az étel illata egyáltalán nem segített.

- A nép el fog ítélni. El fogod veszíteni a jó hírneved és az emberek a monarchia ellen fognak fordulni. Nem akarnak majd egy taknyos kisgyereket látni a trónon! - Joakim herceg orrcimpája kitágult, és talán mosolyogni próbált, bár fogai villantása inkább hatott vicsorgásnak.

- Engedd meg, hogy emiatt nekem fájjon a fejem. Én vagyok a Király, úgyhogy köszönöm, de nem kérek a segítségedből. Meg tudom oldani egyedül.

- Remélem tisztába vagy vele, hogy mindegyik halott rokonuknak hatalmas csalódást okoztál- fröcsögte a herceg. Christian arca megfagyott talán még pislogni is elfelejtett két pillanatra.

- Tűnj el! Menj haza! - utasította. Hangja vészjóslóan halk lett, igyekezett lenyelni azt a dühöt, ami jelenleg akart kitörni belőle.

- Még mit nem! Ha azt hiszed egy percre is, hogy...- kezdte Joakim, azonban befejezni már nem tudta.

- Azt mondtam, hogy tűnj el! Királyodként utasítalak, hogy takarodj ki ebből a rohadt palotából! - üvöltötte a férfi. Liliána kikerekedett szemekkel pillantott vőlegényére, akinek arca kipirosodott a hirtelen kitörő méregtől. Joakim herceg is megfagyott, majd, amikor magához tért szó nélkül a fejét csóválva távozott ellépve a két fiatal mellett. Az ajtó óriási robajjal csukódott be a két fiatal pedig ott maradtak a fülsüketítő csendben- Ne haragudj! - törte meg a hallgatást a Király. Maga elé bámult, fejét lehajtva- Nem akartalak megijeszteni- gondolatai ide-oda cikázta. Hogy hozza ezt rendbe? Talán egy életre tönkretette a dán korona hírnevét és méltóságát. Joakimnak igaza volt, hogy csalódást okozott szeretett rokonainak, de akkor sem volt joga így az arcába vágnia ezt. De talán mégiscsak igaza van, hisz úgy viselkedett tegnap éjszaka is meg ma reggel is, mint egy tinédzser. Pedig ő messze nem az. Soha nem is volt vele ilyen jellegű probléma. Mégis, most, hogy megkoronázták hibát hibára halmoz.

- Most mit fogunk csinálni? - kérdezte Liliána, miközben felemelte az egyik újságot és belelapozott. Ott volt a tegnap éjszakáról minden feketén-fehéren. Az éjszaka elején, amikor még Christian nélkül álltak a klub előtt. Aztán amikor bent táncoltak már spiccesen. Liliána éppen a hajába túrt és féloldalasan hátratekintett szerelmére, aki mindkét karjával a derekát ölelte. Miklós és Emili is eléggé közel hajoltak egymáshoz, tátott szájukból ítélve énekeltek. Aztán jöttek az ocsmányabbak. Ezek már a klubon kívül az üres utcákon készültek. Izabella hercegnő egy üveg vodkát tart a kezében, míg a másikban egy bugyit tart, ki tudja kiét. Félix kétrét görnyedve röhög, kezében egy zacskó pillecukorral, aminek tartalmát Miklós tömi a szájába, míg ezt Karolina mind fotózza. Liliána ruhája feljebb csúszott combjáról éppen Christian nyalja le a sót, akinek ingje már ki volt gombolva ezzel láttatni engedte felsőtestét. És így tovább... Összeszámolva a 4 újságban 30 különböző kép jelent meg. Természetesen az erősebbek, mindegyik hírfolyamban benne voltak. Az uralkodó is megnézegette a fotókat, majd tenyerével megdörzsölte az arcát és egy hatalmasat sóhajtott.

- Még nem tudom- felelte- Ma találkozok a miniszterelnökkel, talán ő okosabb lesz.

- Sajnálom. Nem kellett volna elmennünk.

- Ne hülyéskedj! Nem a te hibád. Nekem kellett volna Királyhoz méltóan viselkednem...

- Christian komolyan gondoltam, amit mondtam a nagybátyádnak. 24 éves vagy, meghaltak a szüleid és a nagymamád, király lettél és mindez egyszerre szakadt rád. Egész életedben komoly voltál, felelősségteljes. Kijárt ez neked. És remélem nem felejted el, hogy milyen jól érezted magad tegnap- a nő kedvese elé lépett, majd megfogta a kezét- Hibáztunk azzal, hogy nem tartottuk a kontrollt. De azt nem érzem hibának, hogy oly' hosszú idő után kiengedtük, kiengedted az elmúlt hetek során felgyülemlett feszültséget. Jó Király leszel és hidd el, hogy 2 hét múlva már senki nem fog emlékezni erre.

- Nem... Ennek az egésznek nem kellett volna megtörténnie- suttogta maga elé a férfi - Jól éreztem magam? Igen. De mégis milyen áron? Cserben hagytam az országot és mi több cserben hagytam a családomat. Nézd Liliána mi nem egyszerű fiatalok vagyunk. Példát kell statuálnunk, ha nem tudsz ezzel megbékélni és bulizni akarsz akkor menj haza. Mert ez itt nem megengedett! - a lány szemei kikerekedtek fogait összeszorította. A férfi mire kimondta már meg is bánta az egészet. Nem a lány hibája volt. Nem volt senki hibája. Megtörtént és ennyi. Mégis a dühét menyasszonyán vezette le. A lány sarkon fordult majd kisietett az érkezőből egyedül hagyva a Királyt mardosó bűntudatával.

-O-

- Nos - törte meg a hosszú percek óta tartó csendet a Király közte és Anker Rasmuss, Dánia miniszterelnöke között. Az öltönyös férfi néma csendben szuggerálta uralkodóját, akit reggel még kigombolt inggel vizslatott az újságokban.

- Elnézést Őfelsége, de nem értem, hogy mi történt tegnap este- fejezte ki gondolatait az idősebb férfi. Christina várta a leszidást. Erre számított. De aztán eszébe jutott, hogy a miniszterelnök mégis milyen alapon szidná le? Ő a Királyi hatásköre alá tartozik. Viszont azt is tudta, hogy ha éretten akár viselkedni, akkor vállalni kell a következményeket.

- Hibáztam. Az történt. Óriásit. És minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ezt a hibát kijavíthassam, vagy legalábbis elfelejttessem az emberekkel.

- Azon a PR-osunk már dolgozik. Elég erősen. A lényeg, hogy maguk ne nyilatkozzanak erről. Hallgatniuk kell az esetről. Mélyen- a Király felvonta fél szemöldökét, amitől a miniszter zavarba jött- Mármint...- köszörülte meg a torkát- én ezt javaslom Felség.

- Szerintem meg éppen, hogy beszélnünk kell az esetről- felelte a fiatalabb férfi- Ha hallgatok, azzal azt sugározom, hogy nem érdekel mit gondolnak az emberek. De igenis érdekel. És nem viselkedtem egy Királyhoz méltóan ezt pedig vállalnom kell.

- Őfelsége, Ön nem ereszkedik le így a néphez. Egy Királynak magabiztosságot kell sugároznia. Kőszívűséget...

- De én nem vagyok Kőszívű- vágott közbe Christian- Nem szeretnék az az uralkodó lenni, akire úgy emlékeznek, hogy "Ja tényleg ő volt az, aki alkohol befolyásoltság alatt állt azokon a kompromittáló képeken, majd mélyen hallgatott róla". Milyen fényt vetne rám?

- Nem kívánok tiszteletlen lenni Őfelsége, de azok a képek milyen fényt vetnek Önre? - Rasmuss miniszterelnök felvonta fél szemöldökét, mire az uralkodó összeszorította ajkait. Touché, gondolta.

- Nem fest rólam túl tiszteletreméltó képet. Ezért szeretném rendbe hozni. Nézze - a férfi előre dőlt a székben, amit a vele szemben ülő is megtett- Tisztelem magát. A nagymamám mellett áll már 5 teljes éve és a jövő évi választást is megnyeri reményeim szerint. Így a véleményét is tisztelem. De magának meg azt kell megértenie és elfogadnia, hogy én nem a néhai Királynő vagyok. Nem ugyanaz a gondolkodásmódunk, habár ő tanított mindent apámnak, aki pedig nekem. Higgye el pontosan tisztában vagyok azzal, hogy elődjeim valószínűleg úgy döntenének, ahogy maga látja jónak, azonban én változást szeretnék. Természetesen meg kívánom tartani a Korona tiszteletét, azonban nem szeretném, ha az emberek továbbra is egy elérhetetlen intézménynek látnának minket. Itt vagyunk. Azért vagyunk, azért élünk, hogy őket segítsük. Érti mire szeretnék kilyukadni? - a két férfi bámulta egymást pár másodpercig. Christian nem hagyta, hogy Anker belásson a póker arca mögé. Szégyellte magát. Mélységesen. Szégyent hozott az országra, és legfőképp elhunyt szeretteire. De ezt nem láthatja senki. Pontosan ezért a férfi úgy érezte saját magának mond ellen állandóan. Változást akar, de közben mégis ugyanúgy elhidegül mindenkitől. Főleg kedvesétől... Eszébe jutottak emlékképek a tegnap estéről. Ahogy egymásba gabalyodva táncolnak a fülsüketítő zenére. Az apró vagy éppen szenvedélyes csókok, amik elcsattantak. A 'szeretlek'-ek, amiket egymás fülébe suttogtak.

- Tudja- szakította ki gondolatai közül Christian-t Anker- a Nagyanyja mindig is állította, hogy maga milyen különleges teremtmény. Azt mondta, hogy maga egy új fejezet lesz a történelemkönyvekben. És semmiképp sem szeretném megbántani Felség, de én ezt eddig a pillanatig egyáltalán nem láttam. Viszont most megértettem. Maga tényleg nem olyan uralkodó lesz, mint a többi. És ez egyáltalán nem baj- Christian mellkasát egy bizonyos melegség járta át. Büszkeség. Büszke volt magára, amiért így kivívta a miniszterelnök tiszteletét. Büszke volt arra, ahogy néhai nagyanyja vélekedett róla.

- Köszönöm Miniszterelnök Úr!

-O-

Liliána a barátnői és a két unokatestvér társaságban igyekezett elfelejteni, hogy mi is történt reggel. Azonban ez nem volt igazán sikeres próbálkozás, hiszen a fiatalok újra és újra felhozták a vicces történeteket, amin ők fergetegesen szórakoztak. A leendő Királyné is jól szórakozna a meséken, ha éppen nem azon rágná a kefét, hogy oldhatná meg a kínos szituációt. Az ajtó kinyílt ezzel félbeszakítva az éppen mesélő Emilit. Az öltönyös férfi nyúzott arccal lépett be, majd leült menyasszonyával szembe, a másik két férfi közé. A feszültség kézzel tapintható volt, ami hirtelen súlyos béklyókként ölelték körbe a szobát. A fiatal nő mellkasa elnehezült, ujjait kezdte morzsolgatni, hogy enyhítse idegességét.

- Bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől- törte meg a csendet- Főleg tőled Kincsem! Megbántottalak, miközben nem tehettél semmiről. Sajnálom, hogy rád csattantam- Liliána nem haragudott rá. Haragudni akart, de nem tudott. A szíve hevesebben dobogott, ahogy a két írisz találkozott a körülöttük lévő világ pedig megszűnt létezni. A barátaik hangja olyan távolinak tűnt, hiába is mellőle érkeztek. Nézte azokat a kékes szürke szemeket a mellkasa pedig egyre lassabban emelkedett. Légzése megnyugodott, ujjai birizgálása pedig abbamaradt.

- Nem haragszom- talán olyan halkan mondta, hogy még a mellette ülő lányok se hallották, azonban a férfi minden bizonnyal leolvasta a szavakat az ajkairól, mert az ő arca megkönnyebbülést mutatott- Kitaláltad már hogy mi a következő lépés?

- Miután beszéltem a miniszterelnökkel abban egyeztünk meg, hogy nyilvánosan bocsánatot kérünk. Elmondjuk, hogy ez egy kissé elvadult lány és legénybúcsú volt semmi több. És hogy nem fog előfordulni még egyszer.

- Beleszólhatok? - tette fel kezét Karolina - Tudom, hogy én nem nagyon érthetem ezt a világot hiszen nem itt nőttem fel bla bla bla. De van valami, amit mindenképp látnotok kell- a fiatal nő a telefont a Király kezébe nyomta, felfedve előtte a képernyőt. A készüléken az X nevű alkalmazás volt megnyitva, ami valaha Twitter néven futott. A tegnap esti képek természetesen ott virítottak, azonban az azokhoz írt megjegyzések már sokkal inkább meglepőek voltak.

"Na jooooo. Nekem is volt egyszer egy ilyen elszabadult bulim. Mekkora arcoook #partyroyals"

" ez igeeeen. Ők már csak tudják hogy kell jól érezni magukat #partyroyals"

" Waaa kísértetiesen hasonlítanak Vilmos és Katalin egyetemi éveire #partyroyals"

" Emberek ne istenítsük már őket csak azért mert felelőtlenül fogyasztottak alkohol. Nekik kéne példát statuálniuk az ország lakosainak #nopartyroyals"

Ez volt a tendencia. 3 pozitív komment után 1 negatív. Christian csak pörgette és pörgette a hashtag alatt lévő bejegyzéseket és az álla egyre inkább a földet súrolta.

- Nyilván az idősebb generációnak egyáltalán nem ez a véleménye - törte meg a csendet Miklós - de a fiatalokat mindenképp megvettétek. Vagy legalábbis nagy részét.

- Ez elképesztő...- bámulta a képernyőt Liliána ugyanakkora megilletődöttséggel, mint jegyese. A fotel karfájára ült, szerelme mellé kezével pedig a Király vállát kezdte simogatni néha masszírozgatni- Alig van negatív komment, vagy ha van is azt szétszedik a többiek.

- Ez csodálatos tényleg- kezdte a Király- A fiatalokkal nem lesz gond. De az idősebb generáció már kevésbé lesz megértő. Szép és jó, hogy ennyi támogatónk van az Interneten, de ezek a "kis" bulik nem lehetnek mindennaposok. - a két unokatestvér mosolyogva bólintottak, majd felálltak és mindketten bíztatóan megpaskolták Christian vállát. Büszkék voltak. A kicsi Christian többé már nem volt olyan kicsi. Felnőtt. Igazi Király lett. Ez pedig iszonyatosan büszkévé tette a két unokatestvért. A vendégként érkező lányok is jelnek vették, hogy ideje kimenniük, így mindketten követték, Miklóst és Félixet. A két fiatal egyedül maradt a szobában, mindketten egymás arcát vizslatták. Liliána talán most értette meg, hogy milyen mélyrehatóan fogja ez megváltoztatni az életét. Az egyetemet ugyan befejezheti, de esély sincs arra, hogy igazi ügyvéd lehessen. Ezek a hosszú szórakozással teli éjszakák is a múlt sötét szakadékába merül. Elszáll a régmúlt szelének szárnyán. És ez ijesztő. Ahogy azonban nézte ezt a férfit: Kinek szemei felragyognak minden egyes alkalommal, amikor ránéz. Kinek mosolya ezerszer ragyogóbb, ha sikeresen megnevetette kedvesét. Kinek első számú prioritása menyasszonyának biztonsága és boldogsága. Ahogy nézte ezt a férfit, aki így szereti őt, mindez egyáltalán nem számított ijesztőnek. Christian és ő. Ő és Christian. Szentül hitte, hogy bármit is gurít eléjük az élet, ők azt megoldják.