• • • • • • • •

"A házasság olyan édes, mint a cukor"

- Carlo Goldoni

• • • • • • • •

2 nappal később a Király a nyakkendőjét igazgatta és párszor megköszörülte a torkát. Pont eltakarta őt a barikád, amin Dánia zászlaja volt kifeszítve. A pódium előtt újságírók és civilek egyvelege álldigált mind a nagy bejelentésre várva. Mind tudtak már a Királynő sajnálatos haláláról azonban végre kapnak részleteket is, amin csámcsoghatnak. Christian tekintetével Liliánát kereste, azonban a lány nem volt lelhető. A palotában maradt felsőbb utasításra. Szíve minden egyes négyzetmilimétere vágyott a nő társaságra, de muszáj volt ismét a korona javára döntenie. Ahogy egész életében tette. A tömeg egyre hangosabban és hangosabban kántálta az újdonsült Király nevét, ami csak egyet jelentett. Showtime. Lassan lépkedett fel a lépcsőfokon. Megfontoltnak látszott belül azonban csak egy ijedt kisfiú volt. A pódiumon álló mikrofon halomhoz lépett és végigvezette hideg íriszeit a csordán. Ezek az emberek mostantól az alattvalói. Azok az emberek, akiket meg kell óvnia és bölcsen kell vezetnie a viharokon, sivatagokon át. Ezek az emberek lettek az új családja. A tenyerek hangosan csattogva csapódtak egymáshoz köszöntve a férfit. Ismét megköszörülte Christian a torkát, majd gyors az előtte heverő papírra pillantott, amin ott virított a beszéde. Igazából ez csak egy pót cselekvés volt, hisz kívülről fújta az egészet. A palotában minimum 50-szer elpróbálta, ha nem többször, hogy élesben minden tökéletes legyen.

- Tisztelt Egybegyűltek! - kezdett bele. Nyelvéről játszi könnyedséggel folytak le a dán szavak, azonban szíve éppen millió apró darabra hullott szét - Fájó szívvel tudatjuk mindannyiukkal, hogy Őfelsége II. Margit dán Királynő, fia, Frigyes dán királyi herceg és felesége Mária dán királyi hercegné egy tömegbaleset következtében életüket vesztették. A temetés mához 2 hétre fog lezajlani a Roskildei székesegyházban, ahol a néhai királynő fiával, az édesapámmal és menyével, az édesanyámmal örök nyugalomra térhet. A családom és jómagam is le vagyunk sújtva a történtektől, ezért diszkréciót várunk el Önöktől. Köszönöm! - az újdonsült uralkodó nem tudta eldönteni, hogy melyik lenne a legegyszerűbb módja fájdalmának enyhítésére. A sírás vagy ha valamit alaposan szétver. Nem lépett el a mikrofontól megvárta amíg a tömeg tudatáig eljutnak a szavak, majd belekezdenek a faggatózásba.

- Mikor lesz a koronázás?

- Ki lesz jelen a temetésen?

- A többi halottról mit tudni?

- Liliána kisasszonnyal mi lesz? - özönlött mindenfelől az artikulálatlan kiabálás, míg utolsó kérdés igenis betalált, azonban a férfi nem mutathatta magabiztosságának megingását. Hogy mi lesz vele? Ő is pontosan erre kíváncsi.

- A balesetben szeretett családomon kívül még 11 ember vesztette életét, ebből 5 a palota alkalmazottja volt és 6 civil. Szeretném őszinte részvétemet kinyilvánítani a hozzátartozóknak és amennyiben bármiben is a segítségükre lehetek kérem ne habozzanak hozzám fordulni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! - ellépett a férfi a mikrofontól és habár a keselyűknek ez még egyáltalán nem volt elég a Király távozni készült. Levonult a pódiumról, majd testőreivel a nyomában beült a számára odakészített autóba és próbálta fenttartani a már igencsak repedező maszkot.

- O -

- Nagyon összeszedett és higgadt volt. Ahogy kell! - jelentette ki Miklós. Nyelve pörgött még úgy is, hogy már nem kellett fordítania a mellette ülő lánynak. Liliánát igazából nem is érdekelte mit mond a Király a beszédében, hisz azt nagyjából sejtette. Csupán csak látni akarta. Számára ez mind ijesztő volt. A ridegség az arcán és az, hogy milyen játszi könnyedséggel gördülnek le a szavak az ajkáról. Habár látta ott az irodában összetörni a férfit, azóta egyszer sem. Ehhez egyébként az is sokban hozzásegített, hogy Christian tudatosan kerülte kedvesét és ezzel nem csak mind a ketten, de az egész palota tisztában volt. A férfi nem akarta választás elé állítani a lányt, ahogy a lány se akarta őt. Habár a két félnek nem ugyanaz az ultimátum fordult meg a fejében.

- Beszélnem kell vele, igaz? - suttogta a nő és igazából remélte, hogy senki nem hallja meg. De a két barátságos unokatestvér mégis válaszolt.

- Muszáj lesz Lili- kezdte Félix- Nem kerülgethetitek egymást egész nap, akármekkora is ez a hely.

- Ráadásul, ha tényleg szereted és támogatni akarod, akkor most nagyobb szüksége lesz rád, mint te azt el tudod képzelni- folytatta Miklós- Nézd! - fordult a fiatal nő felé teljes testével - Nem tudjuk mi játszódik le a fejedben és nem is kötelező megosztanod velünk. Viszont én megosztom, amit gondolok: Christian-nek egy olyan időszak következik be az életében, amire körülbelül születése óta készül. Kicsit hamarabb, mint gondoltuk, de sajnálatos módon az élet ilyen. A törvény nem mondja ki, hogy az uralkodó társa csak és kizárólagos módon nemesi származású lehet, így akár te is szóba jöhetnél, mint Királyné- Liliána légzése felgyorsult, szíve hihetetlen sebességgel pumpálta a vért az ereiben- Viszont, ha te nem kívánod betölteni ezt a posztot, amit nyilvánvalóan egy részem meg is ért, de Christian mindenáron veled akar maradni dönthet úgy, mint anno VII. Eduárd és lemond a trónról a szerelemért. Most kegyetlen lesz, amit mondani fogok, de minden szava igaz. Ha a kedves unokatestvérünk így döntene az lenne élete legnagyobb ostobasága, pedig elég sok mindent elkövetett már életében. Lemondana és kilépnétek a rivaldafényből ki tudja talán még másik országba is költöznétek. Ezzel Izabellára száll a korona, amivel őt is összeroppantanátok tekintve, hogy egyáltalán nem ez a szerep volt neki szánva. De ettől tekintsünk el. Elköltöznétek valami kis országba, ahol senki nem ismer titeket, összeházasodtok, talán lesznek gyerekeitek is. Azonban a boldogságotok csak időszakos lesz. Christian amekkora "lázadó" - tette idézőjelbe a szót - annyira szereti az országot és a családunkat. Egy ideig élvezné a szabadság bódító ízét, de egy idő után bizony megunná és rájönne, hogy mekkorát hibázott azzal, hogy feladta a koronát és a trónját. És kit hibáztatna? Téged. Belekeserednétek és szépen lassan megutálnátok egymást. Az a nagy szerelem, ami tombolt köztetek és amiért Christian feladta az életet elmúlik és már csak ridegség maradna. És ezt te sem akarhatod- habár Liliána tudta, hogy Miklós igazakat beszél nem akarta elhinni, hogy csak ez az egy kimenetele lehet a történetnek.

- Mi van, ha mind erre rácáfolunk és életünk végig boldogan élünk? - bukott ki a kérdés.

- Persze ez is egy eshetőség. De mernél rá fogadni? Nézd Lili! Értelmes lány vagy. Kifejezetten okos és művelt szóval nem hiszem, hogy neked kéne magyaráznom, hogy azért erre elég kevés esély lenne - a nő nem kérdezett tovább, csendben emésztette a hallottakat. Tudta, hogy kedvesének épp elég gondja van jelenleg, de nem halogathatják tovább a beszélgetésüket. Az ajtó varázsütésre kinyílt és belépett gondolatainak fő tárgya. A fekete öltöny tökéletesen rásimult. Kívülről kifogástalanul festett, azonban a Király majd' megfulladt úgy fojtogatta a fekete anyag. Szemével a szőke tincseket kereste, amit hamar megtalált. A zöldes kék szempár minden lélegzetvételét figyelte, várva, mikor roppan össze újra. Azonban ez nem történhet meg. Többé nem.

- Liliána - rideg, kemény hangja átszelte a termet - Beszéljünk- itt már a tónusa ellágyult és talán még könyörgő is volt. Rendkívül vágyott már szerelme társaságra, ami az elmúlt két napban egyáltalán nem adatott meg. Sorra járt a találkozókra és megbeszélésekre épphogy enni volt ideje, habár étvágya nem sok volt. A szorító fájdalom, ami már majdnem 3 napja gúzsba köti testét egyáltalán nem akart szűnni a súly pedig, ami a vállát nyomta húzta lefelé a mélybe. Úgy érezte lassan a fejét is ellepi a víz és ha ez a beszélgetés nem úgy fog lezajlani, ahogy arról álmodik akkor bizony víz alá kerül. A tüdeje meg fog telni vízzel míg már egyáltalán nem fog levegőt kapni. De ezt az eshetőséget minden erejével megpróbálta kizárni.

- Persze - felelte a fiatal nő, majd felállt és követte párját egy másik terembe. Talán könyvtár lehetett az olvasnivalók mennyiségét látva, de dolgozószoba is szóba jöhetett. Minden benntartózkodó kiment kettesben hagyva a párt. Christian a szoba közepén álló íróasztalnak támaszkodott kezét összefűzte maga előtt és úgy nézte a lányt. Minden négyzetcentiméterét felmérte és az emlékezetébe véste. Azt az apró anyajegyet a jobb arcán. A mitesszereket a mindig kicsit pirosas orrán. Hatalmas szemeit. Ha ezek az utolsó pillanatok, amikor látja, akkor szeretne minden az eszébe vésni. Liliána is hasonlóképp cselekedett. Állta a férfi tekintetét és leginkább a szemét tanulmányozta. Azokat a szürkés íriszeket, amelyek az elmúlt 7 hétben folyamatosan jelen volt az életében.

- Sajnálom, hogy kerültelek - szólalt meg először a Király- De nem tudtam, hogy állhatnék neki ennek a beszélgetésnek.

- Mielőtt belekezdenél - szakította félbe Liliána. Közelebb lépett hozzá és kezével az övéért nyúlt. Christian leengedte karját majd hagyta, hogy szerelme simogassa hüvelykujjával hatalmas tenyerét - Tudnod kell, hogy szeretlek. És akárhogy alakul ez ma köztünk így volt, így van és így lesz. Oké?

- Én is szeretlek- felelte a Király, majd 3 kínkeserves nap után ajkait a nőére nyomta. Testük két mágnes volt, ami olyan elemi erővel vonzották egymást, hogy szinte egymásnak csapódtak. Liliána keze már a férfi nyaka körül járt ujjai pedig a barna tincsekkel játszott. Christian egyik keze fel-le járt párja gerincén míg a másikkal tarkójánál fogva erősen szorította magához. Ajkainak mentolos rágó íze volt, ami még jobban megbódította. Testük egybe forrt és már egy papír sem fért volna be közéjük. A Királynak sikerült először visszanyernie hidegvérét, habár teste már mindet az ágyékába pumpálta. Elhúzódott a duzzadt, csillogó ajkaktól és nagyokat lélegezve próbálta csillapítani zilálását. A nő eltűrt egy arcába logó tincset míg ő is próbált lehiggadni.

- Ne haragudj! - kezdett el szabadkozni amikor meglátta, hogy jelenleg milyen kényelmetlen lehet kedvesének a fekete öltöny nadrág- Igazad van tényleg beszélnünk kell. Csak elkapott a hév és...

- Ne szabadkozz! - szakította most a férfi félbe a hölgyet - Csak kérek pár másodpercet - lehunyta a szemét és ismét beszívta mélyen a levegőt, majd ellökte magát a falaptól és az egyik kis szekrényhez lépett, amin ott állt 4 üvegpohár és egy csillogó kancsóban ital. A férfi kitöltött magának egy adaggal, amit azonnal le is húzott, majd ismét töltött magának, de most egy másik pohárba is töltött, amit szíve választottjának nyújtott. Liliána elvette, majd ő is belekortyolt. Az édes whisky kellemesen csorgott le a nyelőcsövén- Nem azért nem beszéltem veled és avattalak be, mert nem akartam. Nem lehetett. Nem vagy családtag, így nagyon szigorú szabályok vonatkoznak a titoktartásra. Az elmúlt 2 napban másra sem vágytam, mint hogy elmondhassam mennyire fáj minden. Mennyire nehéz póker arccal ülni és hallgatni, ahogy beszélnek róluk. A szüleim és a nagyanyám meghalt mégis úgy teszünk, mintha ez valami mindennapi dolog lenne. Át kellett vennem Dánia kormányzását egyik pillanatról a másikra és egyáltalán nem érzem azt, hogy készen állnék rá. Még annyi mindent kellett volna tanulnom és amúgy se nekem kellett volna jönnöm a sorba. Még évtizedekig nem én lettem volna a király. Ehelyett most mindenki Őfelségének szólít, miközben 4 napja ezt még a nagymamának mondták. És ha mindez nem lenne elég mindenki a nyakamba liheg azzal a kérdéssel, hogy mi lesz veled. Tudom, hogy nem láncolhatlak magamhoz bármennyire is szeretném és neked kell dönteni mit szeretnél kezdeni az életeddel. Képtelen vagyok elhinni, hogy az emberek körülöttem nem bírják felfogni, hogy ez nem így működik. Nem házasodunk össze egy csettintésre és nem leszel a Királyné csak azért, mert 7 hete randizunk. El se tudom képzelni milyen ijesztő lehet ez számodra, de mielőtt döntést hozol szeretném, ha tudnád, hogy soha életemben nem szerettem senkit annyira, mint téged. Nem éreztem senki iránt ekkora vágyat és őszintén a házasság gondolata elborzasztott, amíg nem találkoztam veled. A legelső pillanattól, hogy neked ütköztem egy pillanatra sem távozol az elmémben. Bármi történik velem te vagy az első ember, akinek el akarom mondani. Meglátok valami szépet le akarom fotózni, hogy megmutathassam neked. És a legrémisztőbb az egészben, hogy ha most azt kérnéd tőlem, hogy mondjak le a trónról, hogy együtt lehessünk gondolkodás nélkül megtenném. Mindenféle hezitálás nélkül. Rengeteget agyaltam kettőnkön és semmit nem akartam elsietni a kapcsolatunkban, de a terveim kicsit fel lettek rúgva- Christian a zsebébe csúsztatta a kezét, ahol ott lapult az apró vörös bársony doboz. Még a beszéde előtt lement a széfbe és körülnézett a családi ékszerek között, majd kiválasztotta a megfelelő gyűrűt. Nem akarta rögtön feltenni a nagy kérdést, az csak feszültséget eredményezne köztük és talán nyomást is gyakorolna a lányra. De egy dologban biztos volt. Akár itt és most feleségül tudná venni Varga Liliánát.

- Nem fair, ezt érzelmi zsarolásnak hívják - nevetett fel a szőke, de szavai egyáltalán nem voltak komolyak- Előtted életemben egyszer voltam szerelmes, aki nagyon csúnyán összetörte a szívem. Nem gondoltam volna, hogy valaha képes leszek bárkibe is újra beleesni, de beléd sikerült. Szó szerint és átvitt értelemben is. Amit pedig mondtál... Megfordult a fejemben, hogy megkérlek, hogy mondj le. De aztán egy kis segítséggel rájöttem, hogy nem tehetem ezt veled. Te ide születtél, itt nőttél fel, ez vagy te. És én téged szeretlek. Minden apró dolgot szeretek benned, még azokat is, amik elég problémásnak bizonyulnak. Így tudnod kell, hogy támogatlak. Itt állok melletted és itt fogok állni melletted, amíg csak te és én vagyunk a világ ellen. Mert a társad szeretnék lenni. Jóban és rosszban. És azért a helyzet most elég rossz, de én itt vagyok. Nem kell az állam ügyeiről beszélnünk. Nem kell elmondanod, hogy ki mit mond rólam a parlamentben. De azt mondd el nyugodtan, hogy mi jár a fejedben és hogy érzed magad. Én pedig megpróbálok ott segíteni, ahol tudok- a férfi nem tudta abbahagyni a mosolygást. Egy része bűntudatot érzett, amiért ennyire boldog volt jelen pillanatban, de tudta, hogy ez a nő teljesen elvette a józan eszét. Megmarkolta a dobozt a zsebébe, majd fél térdre ereszkedett. Liliána a kezét a szája elé kapta, szemét ellepte a könny, ahogy meglátta a gyűrűt.

- Tudom, hogy csupán 7 hete randizunk és tudom, hogy egyértelműen elsietjük. De az őszintét megvallva mégha nem is állna fent a jelenlegi helyzet, így is bizton merem állítani, hogy itt és ebben a pillanatban elvennélek. Szeretlek. A mosolyod, azt a két szép szemed, ahogy ráncolod az orrod, amikor piszkállak. Liliána Varga. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz és a szívem Királynője leszel? - a lány felnevetett, majd térdre borult.

- Igen. Persze, hogy leszek- susogta, ajkait a férfiénak préselte. Ahogy elváltak a Király kivette a dobozból az ékszert, majd felhúzta a gyűrűsujjára. A karika ezüst volt gyémántberakással míg a középen egy kék-zafírt ölelt körbe. Nem volt nagy, de túl kicsi sem, megfelelően ízléses volt Liliána pedig egyenesen beleszeretett. Mindketten felálltak a férfi pedig átölelve szerelme derekát felemelte és megpörgette a levegőben.

- O -

A télikertben gyűlt össze a frissen csonkult család. Mindenkinek kellett egy kis öröm ebben a gyásszal teli időszakban. Liliánát körbezsongták a lányok mindenki a gyűrűt szerette volna látni és hallani a lánykérés történetét. A Király a sarokban állt pezsgőspohara tartalmát egy húzásra eltüntette. Tekintetét a plafon felé emelte, majd halkan ennyit suttogott:

- Látjátok? Elveszem ezt a lányt. Minden rendben lesz. Vigyázok rájuk. Ígérem.